Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-667

667, országos ülés 1901. február 25-én, hétfőn. 401 Franczia ország, hanem mint az egész világ központjában, összesereglett a kiállításon a millió meg millió idegen, ós azután jöttek azok az idők, a melyek a figyelmet teljesen Paris ós a franczia sajtó felé fordították, hogy akkor mi történt! Miért nem olvasta fel a t. képviselő úr akkor azt a beköszöntöt, a melyet ugyanazok a franczia lapok, azoknak egyik legnagyobbja csinált a magyar művészet ellen, miért nem köszöntötte fel azt a franczia czikket, miért nem olvasta fel Mourey úr czikkét, a mely telve volt a magyar művészet kisebbítésével? (Mozgás jobbfelöl.) Ez a czikk tele volt támadásokkal, ős ezekben azok, a a kiket eddig nagy művészeknek ismertünk, mert hiszen Hock János messiáskodása előtt is voltak magyar művészek, a kik előtt tisztelettel hajoltunk meg, a kiket mint világra szóló nagy embereket ismertünk a művészetben, le voltak gyalázva, megbélyegezve a tudatlanság bélyegével, és mégis most ugyanaz az ember, a ki ezt a hallatlan támadást elkövette Magyarország ismert művészei ellenében egy folyóiratba]i, a melynek döntő súlya van a kritika világában, eljön ide és azt akarják, hogy őt lelkesedéssel ós ünnepléssel fogadja a magyar piktorság, a mely kedélyéletére nézve, ós ezt nagyon helyesen tüntette fel a t. képviselő úr, midőn azt mondta, hog}* impresszionista. (Mozgás.) Hogy művészeink, kik szenvedélyes emberek, nem mentek oda üdvözölni azt az embert, ki velők így bánt eli ezt értem. (Nagy zaj.) Vészi József: Nem kell a vendégeket megbántani! (Nagy zaj. Felkiáltások jobb felöl: Igaza vmi!) Kubinyi Géza: Tessék megczáfolni, szabadságában áll, hogy megczáfolja! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Pichler Győző: De a midőn ezt ón kijelentem, rögtön kijelentek egyebet is, a mit Vészi József képviselő úr rögtön helyeselni fog, hogy tudniillik a tisztelet igaz érzelmeivel hajolok meg mindezek daczára azon ember előtt, a ki ezt megtette. Meghajolok pedig azért, mert őt a legjobb intenczió, a legjobb Jervezós ós a legjobb indulat vezette és azokat érje a történtekért a büntetés, a kik őt félrevezették ós az ő jóindulatát bizonyos irányban kihasználni iparkodtak. (Úgy van!) Engedelmet kérek, nagyon sajnálom, hogy az idő ennyire előrehaladt, ós nem is venném tovább igénybe a tisztelt ház becses idejét, de a t. képviselő urak százait még is megkérdezem, hogy évtizedeken át csakugyan nem láttak-e magyar művészetet, nem ismertek-e nagynevű művészeket s hogy csak most egyszerre lett minden olyan gonosz és minden KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXXIII. KÖTET. olyan rossz? (Nagy zaj. Közbeszólások a jobb- és baloldalon.) Olay Lajos: Nem oda való az az ember, punktum! (Zaj.) Pichler Győző: Ki fogok én térni t. képviselőtársam Hock János érdemeire is, mert én nem vonom kétségbe, hogy nagy és intenzív működést fejtett, ki, hogy minden törekvése, a művészet népszerűsítése, volt. De hogy az ő nagy zsenialitása mellett is elvesztette maga alól a talajt és ma nem tudja, hogy mit csinál, ezt bebizonyítom neki. nem szónoklással, hanem egyszerű tényekkel. (Halljuk! Halljuk!) Egy czikk jelent meg a »Studio«-ban, a mely Londonban jelenik meg és a, melynek franczia kiadását nem tudom, hány százezer frankért megszerezte Mourey nevű kiváló irodalmi képzettségű és gondolkozású férfiú. Förster Ottó: Ez olyan, mint nálunk az »Esti Lap.« (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Bartha Miklós: Ez a »vigócz« ugy e? A kit a művészek vigécznek neveznek? (Nagy zaj és nyugtalanság.) Pichler Győző: Nem mondták, vagy ha tették, helytelenül mondták. (Nagy zaj.) Tehát a »Studio« czímű párisi folyóirat a következő czikket hozta, a melyből én csak egy pár szemelvényt akarok a t. ház elé tárni. (Mozgás.) Hock János: Sohasem hozta! Ne tessék olyant mondani, a mi nem igaz! Vádol intézményeket és egyeseket olyan dolgokért, a melyeket nem hozott! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem Hock János képviselő urat, hogy majd később, Pichler Győző képviselő úr után tessék íryilatkozni. (Helyeslés.) Pichler Győző: Ez a czikk így hangzik : A magyar művészet a párisi kiállításon. Ehhez, a »Pesti Hírlap* czímű újság 1900. június 16-iki számában a következő bevezetést adja, mely tisztázza a helyzetet (olvassa): » Gábriel Mourey a világ legelterjedtebb művészeti folyóiratának, a Stúdiónak, híres műkritikusa és főszerkesztője. Mióta ezt az angol lapot Mourey egyidejűleg franczia nyelven is kiadja, azóta havonként több, mint egy millió példányban jelenik meg és minden művészeti kérdésben döntő tekintélye van. Ez a hires műkritikus ós lapszerkesztő most rendez sajtó alá ég}- könyvet a világkiállításon szereplő összes nemzetek művészetéről. A könyv czíme: Les beaux árts ótrangers á l'exposition universelle de Paris.* E munkában a legjobb külföldi művek lesznek reprodukálva, és művészeti körükben nagy érdeklődéssel várják megjelenését. A tudós műkritikus a Pesti Hírlapot tüntette ki, hogy mutatványkópen könyvének a magyar művészetről szóló fejezetét 51