Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-667

<!<57. országos ülés 1901. február 25-én, hétfőn. 395 fejlesztése elől egyszerű személyi okokkal kitérjünk, bizonyos rancun-nel, nebeztelósekkel, bizonyos társas érdekek előtérbe tolásával, mert itt a legmagasabb szempontnak kell teljesen irányítani a művészet erejét, a nagyobb fejlesztés érdekében ós a nemzet lelki műveltségének nemes idealizmusának előmozdítása szempontjából. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a gondolat volt az én iránytűm, most is az ón vezércsillagom. Kezdetben — lássa a képviselő úr — azt kérdezték tőlem, mi hasznom van nekem ebből a mozgalomból. Sajnos gongolkodás volt ez a magyar közszellemre, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy egyetlen akcziót nem tudtunk teljesítem az országban, hogj? hozzája ne tapadt volna az önzés gyanúja. (Igáz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ma már sokan egyetértenek velem, talán többen méltányolnak is ós mondhatom, újabban bizonyos támadásokkal is megtiszteltek, legalább ezt bizonyítja a képviselő úr beszéde is, mikor nemcsak burkolt czélzatokban, de végűi egyenes támadásával is, — a mi nem helyes — két egyesületnek benső ügyeit szellőztette a házban. ítéletet mondott felettük, a mihez sem a képviselő úrnak, sem nekem, sem senkinek egyáltalában joga nincsen. Joga van annak a közgyűlésnek, annak a választmáixynak, a mely azzal foglalkozni hivatott. (Helyeslés a jobbés baloldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Olay Lajos: Az közérdek, ahhoz mindenkinek joga van! Vészi József: Nem ide tartozik ! Hock János: T. ház! Egy egyesületnek benső ügyeit szellőztetni a nélkül, hogy e tekintetben az illető teljesen tájékozott Ápolna, bocsánatot kérek, az egy egyesület ellen illoyalitás. Különben is nem arról van itt szó, hogy váddal lépnek fel egy egyesület ellen, hogy argumentumokat, érveket sorolnak fel, nem; hanem megmérik két egyesületnek egymáshoz való küzdelmét ós ítéletet mondanak a nélkül, hogy ezt érvekkel is támogatnák. Lám, képviselő úr, az a Nemzeti Szalon, a melyre ön hivatkozott. Imsznos szolgálatokat tett a magyar kultúra terjesztésében : vidéki otthonokat alapított a magyar művészetnek, itt a fővárosban és máshol a vidéken kiállításokat rendezett, évenként egy bizonyos öszszeget adott a. művészeknek, és segítette őket anyagi czóljaik elérésében is. Ha egy ilyen egyesület nenf lett volna, meg kellett volna, azt teremteni, ós minél több ilyen egyesület létezik a, magyar kultúra központjában, annál inkább fog fejlődni a magyar művészet is. Attól pedig sohase féljen a képviselő úr, ha művészi téren bizonyos erősebb küzdelmet ós mozgalmat talál. A küzdelem a művészetben törvény, az az élet. A tespedés, a nyugalom, az a halál, a pusztulás. Ha küzdelem nem volna, mee: kellene azt a küzdelmet csinálni. Lássa, képviselő úr, egyik legnagyobb tekintélyre, Arséne Alexanderre hivatkozom . . . Szemere Attila: Nem olyan nagy tekintély ! Hock János:... Arséne Alexanderre, a ki, mint a Figaró kritikusa, azt hiszem, művészi dolgokban olyan tekintély, hogy megérdemli, hogy itt a házban nyilvánosan hivatkozzanak rá. Szemere Attila: Nem, nem az ! (Átalános, élénk derültség. Zaj.) Elnök (csengd): Csendet kérek! Rakovszky István: Hát akkor ki a tekintély ? ' Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: fzi.vazással nem lehet ezt a kérdést eldönteni i Hock János: Arséne Alexander legalább úgy nyilatkozik (olvassa) : »L'emulation la plus vive, merne la plus violente est une necessitó en art.« Ez röviden annyit tesz, t. ház, hogy a legrészletesebb, a leghatározottabb harezra és küzdelemre van szüksége a művészetnek, mert abban fejlődik ki teljes ereje. A nemes verseny szükséges. Verseny nélkül, t. ház, a művészetben lehetnek hatalmi érdekek, egyesek kezükbe kaparinthatják a befolyást és tekintélyt, de ha egészséges, nemes versenyben az erők szabadon ki nem fejlődhetnek, a művészet vallja, kárát és a.z ország kultúrája simli meg. (Tetszés a jobb- és baloldalon.) Rakovszky István: Ez így van, ez az igazság, akár tekintély, akár nem! Szemere Attila: Az már más! Hock János : Kétségtelen, t, ház, hogy már bizonyos erősebb társadalmi érdeklődós tapasztalható nálunk művészeti dolgokban. Azt hiszem, ennek köszönhetjük Pichler Győző képviselő urnak felszólalását is.' (Hulljuk! Halljuk! bal felől.) Hiszen, ha jó] tudom, mégis az idők jele az, hogy a sztrájkküldöttségek vezetése ós a rendőri akták szellőztetése nem érdekli a. t. képviselő urat, nemesebb dolgok felé tör: művészeti dolgok felé. Ez a helyes, t. képviselő úr, ós nagyon örülök, hogy évenként legalább egyszer előveszi is a. febris artistica., mint a, gyengébb szervezetű gyermeket a kanyaró (Derültség bal felől.) és elmondja itt a képviselő úr a házban az ü erős felszólalásait, a, melyekben sok a puskapor, sok a hév, de, bocsáson meg, őszintén kimondom, meggyőződésem szerint kevés a tájékozottság. Rátérek, és érvekkel bizonyítom. 50*