Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-652
652. országos Ülés 1!!0 hogy az orosz ügető-món az átörökítésben csak kevés tenyészállandóságot • mutat, azonban a kiváló minőségű amerikai ménekkel megkísérelt keresztezések teljesen kielégítő eredményre vezettek. Ezen tenyésztapasztalatok hatása alatt hazánkban újabb időben szintén több tenyésztő tett kísérletet az amerikai ménnel. A földmivelésügyi miniszter úr igen helyesen azon álláspontra helyezkedett, hogy az ügető mént nem tartja alkalmasnak a köztenyésztésben való alkalmazásra. Én ehhez teljes mértékben hozzájárulok, s feltétlenül helyesnek tartom ezen felfogást; a köztenyészetnek ezélja. mint már ismételten hangsúlyoztam, közhasználati, s katonai czélokra alkalmas lovak előállítása; az amerikai ügető inén nem produkál sem katonai,- sem igás lovat, az ő szerepe sebes jukker-tenyósztósben van körvonalózva. Helyes irányban fejlődő népies lótenyészetünket meg kell óvni minden eredményeiben veszélyessé válható kísérlettől. Azonban tudvalevőleg hazánk magánménesei 15 n /o-át képezik országos lótenyészetünknek ; ezen a tenyésztés magasabb színvonalán álló ménesekben csak helyeselni lehet, ha magasabb klasszisú specziális eg3 r edek lesznek előállítva. Szomorú jelenségnek tekintem azt, hogy magánméneseink tekintélyes része elsősorban a katona-ló nevelésére adta magát, s kénytelen beérni ott is, hol az anyagi erő megvan adva, jobb anyag produkálására, azon aránylag csekély jövedelemmel, a mit a tenyésztés ezen neme nyújt, s a mellett konkurrencziát csinálnak a népies tenyészetnek, a melynek tulajdonkóp hivat pótlovak előállítása. A magánmónesek a magasabb tenyésztési színvonalon állva, a piacz követelményeinek megfelelő luxuslovak előállítására hivatvák; így a jelenleg annyira keresett ügető lovak tenyésztése csakis ott van a maga helyén. Az államnak, mint már fennebb kifejteni szerencsém volt, nem képezheti feladatát a specziális luxus-lótenyésztés előmozdítása; azért tőle ez irányban aktív közreműködés csak igen korlátolt mérvben várható; azonban, mivel hazánk egy nagyhírű speczialitásának, félvér kocsilovaink, menő képességének fejlesztéséről van szó, nézetem szerint, ez a kérdés fokozottabb figyelemre volna méltatandó. Azon segély, melyre ezen tenyésztési ág joggal számíthat, csupán az ügető-versenyek méltányos dotácziójában nyilvánulhat. Azon több oldalról megnyilatkozott aggodalom, hogy a kocsilótypus határozottabb kidomborítása, a hátasló teiryészetet hátrányosan befolyásolná, legalább is túlzottnak tekinthető; hazánk lótenyészete oly hatalmas arányú, évi produkcziója a. pót-ló- ! KÉP-VH. NAÍLÖ. 1896-1901. XXXIII. KÖTET. . február 5-én, kedden. o© szükségletekhez leópest oly nagy, hogy teljesen szükségtelen volna a fenti ok miatt egy gazclasági szempontból fontos tenyószirányt elhanyagolni, avagy épen korlátozni. Azon felfogás, mely szerint túlnyomólag csak hátasló szempontjából ítélik meg a lovat, csak akkor volna helyeselhető, mikor arról volt szó, liogy köztenyószetünket oda fejleszszük, hogy a hadsereg igényeit kielégítse. Ma azonban 35 évi buzgó munka után a helyzetnek más képe van. Hadseregünk alacsony áron kitűnő minőségben csupán az állami mének után produkált 60—70.000 lóból elégíti ki 8—9000 lóra tehető szükségletét. A megmaradt anyag ]6 használati ló, de nem a piacz által keresett, tömeges termelés-anyag, s oly olcsó áron kél el, hog3 T előállítása jövedelmet alig nyújt. Én azt tartom, hogy a jelenleg érvényben levő lófajok mellett megmaradva, most már fokozottabb figyelembe volnának veendők a tenyészállatok azon sajátságai, melyek a piacz által megkívánt típus előállítására megfelelnek, s ily módon a tenj'észtőknek jobban értékesíthető lovak előállítására alkalom nyujtassék. T. ház! Ezekben volt szerencsém úgy az állami lótenvészetekben nevelt, mint eervéb fontosabb lófajokról, a rendelkezésemre álló rövidségéhez képest, tág vonalakban megjegyzéseimet megtenni. Az állami lótenyésztésekben nevelt lovak befolyásukat a köztenyésztésekre közvetlenül a móntelepekben gyakorolják. Méntelep intézményünk hatalmas arányokban van organizálva, s nincs kontinentális állam, Francziaországot sem véve ki, — melynek lótenyésztése tudvalevőleg 1870 óta majdnem kizárólag állami segélylyel emeltetett mai virágzására, mely akár strikte számszerűen, akár pedig aránylagosan annyi mént bocsátana tenyésztőinek rendelkezésére, mint Magyarország. Ezen intézmény rendkívüli jelentőségét lótenyészetünk mai virágzása fényesen igazolja. Sikerűit ezen módon aránylag rövid idő alatt lótenyésztésünket úgy mennyiségileg, mint minőségileg a fejlődésnek valóban számba vehető fokára emelni, s hadseregünk pót-lószükségdetót beláthatlan időkig jóminőségíí anyaggal kielégíteni. Elég tétetvén ilykép a köztenyésztés ezen nagyfontosságú czóljainak. imperative, s mellőzhetlenűl előtérbe lép azon téiwező, mely sajnos, oly gyakran leszen szem elől tévesztve, s melynek elhanyagolása legrövidebb idő alatt érezteti hátrányos hatását: értem ezen tényező alatt a gazdasági érdeket, a jövedelmezőséget. Köztenyésztésünk jelenlegi formájában nem nyújtja azon jövedelmezőséget, anyagunk értéke nem emelkedett azon arányban, a mely a súlyos állami, áldozatok. &
