Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-667
374 m ~- országos ülés 1901. Molnár Antal jegyző (olvassa): Felekezeti, törvényhatósági és községi középiskolák segélyezése. Rendes kiadások, XXI. fejezet, 17. czím. Rendkívüli kiadások; Átmeneti kiadások, XIII. fejezet. 8. czím. Kiadás. Rendes kiadások 1.368.000 korona. Lukáts Gyula jegyző: Bartha Miklós! Bartha. Miklós: T. ház! A Gyulán létesítendő gimnázium segélyezésére a kultuszminiszter úr felvett a költségvetésbe 2000 koronát. Ezen összeget a kultuszminiszter úr bizonyos feltételek mellett vette fel; a feltótelek azok, hogy az érdekeltség legkósőb 1901. évi szej^tember 1-éig, megtudjon egyezni a hozzájárulások aránya- felett, és hogy ugyanakkor meg is nyitható legyen a gimnázium első osztálya. Ezen kérdésnek bizonyos akadálya volt, mert az adakozók közül egynémelyük olyan feltételeket is fűzött a- létesítendő katholikus főgimnázium alapításához, a mely feltételek sem elvileg, sem realiter a kultuszminiszter úr által elfogadhatók nem voltak. Ezen feltételek, melyek akadályát képezték a gimnázium felállításának, időközben, épen a legközelebb időben, megszűntek, ennélfogva mi sem áll útjában annak, hogy a kultuszminiszter úr ós a törvényhozás azt a nagy szükséget, a mely minden törvényhatóság központján, hol gimnázium nincs, feliforog, és a. mely különösen Gyula városában fenforog, a gimnázium felállításával kielégítse. Kérem is tehát a kultuszminiszter urat, hogy azon városnak, s különösen azon több szádra menő hatósági szervnek az örömére ós megnyugtatására, a kiknek ott gyermekük van, de a kik abban a kínos helyzetben vannak, hogy gyermekeiknek kellő nevelést adni nem tudnak, kegyeskedjék itt a ház színe előtt nyilatkozni, hogy most már, a, mennyiben a miniszter úr feltételeinek az adakozók hozzájárulása eleget tett, mi sem áll útjában annak, hogy szeptember elsején a gimnázium valóban megnyittassák. (Tetszés a szélső baloldalon.) A város nagy áldozatkészséget tanúsított ennél a kérdésnél, de tanúsítottak egyesek is. és ezek között tisztelettel említem föl a ház sziiie előtt gróf Wenckheim Frigyesnó őnagyméltóságát, a, ki egy nagy alapítványnyal tette lehetővé azt, hogy ezen gimnázium alaptőkéié immár társadalmi és városi úton 400.000 forintnyi összeget tesz ki kerekszámban. dói tudom, t. ház, hogy az tíj gimnáziumok létesítése, sőt még a meglevő gimnáziumok is igen nehéz és sxílyos kritika tárgyát képezik; igen nehéz és súlyos vádak emeltednek a, gimnaziális rendszer ellen és ezek között különösen súlyos vád irányúi a túlfebrnár 25-én, hétfőm* terheltetés ellen. (Úgy van! balfeUl.) Ez valóban megfelel az igazságnak. Én nagyobb szánalommal alig tudok nézni lényt, mint az úgynevezett jeles tanulót, (igaz! Úgy -mn! -hal-, fslűh) a kit ha a család körében látok,'mondhatom, hogy az emberszeretettel járó minden fájdalom uralkodik rajtam, mert látom, (Halljuk! Halljuk!) hogy az életnek, a vidorságnak, rózsái teljesen hiányoznak an'nák a szegénytanuló gyermeknek arczárói, látom annak a gyermeknek nervozitását, érzékenységét, a tántorgását egyik könyvtől a. másikhoz, örökös futását, örökös félelmét, hogy talán nincsen eléggé elkészülve. Ezen vádon, remélem, az a tervezett reform, a melyet a kultuszminiszter úr expozéjában a háznak erőteljes szavakban megígért, segíteni fog; és segíteni fog talán azon másik vádon is, hogy osztályokba vannak sorozva, egymáshoz vannak lánczolva ezek a szerencsétlen lények. A tanügyi vezetés által megállapíttatik most egy bizonyos peda,gógiai színvonal és annak a gyermeknek, akármilyen tehetségtelen, akármilyen hanyag, azt a megállapított szinvonalat el kell érnie és a másik gyermeknek, akármilyen tehetséges, akármilyen szorgalmas is, le kell szállnia ahhoz a megállapított színvonalhoz. Összelánczolják továbbá egy osztályba ugyanazon tárgyakat; egyik gyermek úgy, mint a másik, együtt kezdi és együtt végzi azt az osztályt. Hiába észleli a tanár, hogy ez az együk gyermek talán a matézisben kiváló tehetségekkel bir, hogy annak már nem is a második osztályba kellene járni a többivel együtt, hogy a tudománynak ezt az ágát tanulja, hanem talán a harmadik, vagy negyedik osztályba, (Tetszés bal felél.) mert oda érett meg az ő mathematikai képessége és tehetsége, nem, az a gyermek oda van lánczolva a többihez, neki tuczatembernek, átlagembernek kell lenni, azon túl nem szabad emelkednie, uniformiroztatik minden gyermeknek tehetsége. Én képzelek olyan rendszert, a hol az a gyermek, a kinek különös képességei vannak a históriai tantárgyak tanulására, már a- hatodik osztályosokkal tanulja együtt a históriát, holott nincsenek elég képességei a természettudományok ápolására és ezeket csak a harmadik osztályosokkal tanulja. Ezt a megosztását a képességeknek és a tananyagnak el tudom képzelni, ós ha a miniszter úr ígért reformjában ez is elő fog fordulni, azt igen melegen fogom üdvözölni. A másik vád, a mely a gimnaziális rendszer ellen fenforog, hogy onnan csupa gyámoltalan, az élethez abszolúte nem érett, mankón járó gyermekek jönnek ki. üai ezt a vádat is igaznak tartom, de nem igazságosnak, mert
