Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-652
fiSá. országos ülés lítOl. február 5-én, keiíden. 31 vonhatatlan fŐelőnyét nagy gondal előállított anyatörzsónek köszönheti; ezen ménes ugyan saját színei alatt vesz részt a versenyeken, azonban csak rövid ideig használja ki lovait, s bemutatott képességének alapján használja fel azokat tenyésztésre. Legnagyobb méltánylással kell a kisbéri fél vér anyagról megemlékezni, mely magasan nemesített, s a telivérhez nagyon is közel álló félvér lóanyag rendkívül kedvező befolyást gyakorolt országos lótenyészetünk fejlődésére. (Úgy vau! jobbfelöi.) A kisbérinél kevésbbé nemes, de közhasználati szempontból sok esetben még megfelelőbb anyagot állít elő a mezőkegyesi állami lóteny észintézet. Azon szerencse, mely Magyarországnak külföldi importjánál kedvezett, s melynek egy Buccaneer, egy Veméiül, s egy Shagga beszerzése köszönhető, Nonius anglo normand mén beszerzésében ismét fényes kifejezést nyert. Nonius törzséből immár 531 állami fedező mén működik a méntelepen: ha utódai nem is érik el a szívósság és kitartás azon magas fokát, mety az anglo-arabsmagyar félvér-fajnak saját tulajdonát képezi, nagy hasznára vannak köztenyószetünknek az erősebb csontozat, s nagyobb testtömeg átörökítése folytán, melynek hiánya lótenyészetünkben sajnosán tapasztalható. (Úgy r«rt! jobbfelöl.) De legnagyobb jelentőségét a Nonius fajnak azon körülményben vélem feltalálni, — s ennek főkép a hadsereg szempontjából tulajdonítok nagy fontosságot, — hogy a midőn az utolsó évtizedekben hatalmasan fellendült, s belterjesebb irányba terelt magyar mezőgazdaság természetszerűleg egy nehezebb, tömegesebb igáslovat igényelt, a. Nonius fajban egy erőteljes, minden gazdasági munkára alkalmas, nyugodt, s e mellett elég gyors mozgású lovat talált, s így legalább az Alföldön, s az ország délkeleti részében nem volt kénytelen a hidegvérű, s hadi czélokra alkalmatlan ló tenyésztésére áttérni. Különösen Délmagyarország németajkú földmíves vidékein örvend nagy kedveltségnek a nagy Noniusz faj, mely eltekintve gazdasági használhatóságától, a kivitelnek a- nyugoti államok felé irányuló főbb vonalain előnyös értékesítést talál; a, kis Nonius a kisbirtok művelésére legalkalmasabb kiváló lóanyag, mely után katonai pótlovak is nevelhetők. (Igás! Úgy van ! jobbfelöl.) A harmadik lótenyészintózetben Bábolnán, a lehető legkedvezőbb előfeltételek mellett arabs lóanyag tenyésztetik. Fogarason, illetve Szombatfalván, a szintén keleti vérrel telített s lippiczai faj állíttatik elő. Az európai lótenyésztés mai magas színvonalán, midőn a keleti vérnek évszázadokon keresztül folytatott vérnemesítő befolyásának hatása alatt a Nyugat lovai oly magas fokú nemességet tudtak elérni, s azt fajilag állandósítani, a tenyésztő körök eszmecseréiben mind gyakrabban felmerül a kérdés : vájjon szükséges-e még eredeti keleti tenyószanyag behozatala., avagy a nemes nyugati fajokkal szemben befejezettnek tekinthető-e az arabs lófajnak regenerátor! szerepe ? Ezen nagyfontosságú hyppologikus kérdésre általános szempontból válaszolni nem lehet. Európa különböző államainak lótenyésztési viszonyai között rendkívül nagy eltérések vannak, sőt bátran állítható, hogy nincsen egy állam sem, melynek lótenyészeti viszonyai saját kebelében teljesen konformisák volnának. Azon áramlat, melyről fentebb volt szerencsém megemlékezni, s mely az angol lónak javára az arabs vér teljes deposszedálását követelte, Magyaroszágon is éreztette hullámait. Az arabs tenyészet fen tartásának kérdésében megnyilatkozott mozgalom hatása alatt a magyar királyi földművelésügyi miniszter által az 1890. évi május hó 5-én egybehívott ankéten napirendre tüzetett azon kérdés, vájjon van-e még szüksége hazánk lóállományának a keleti vérre, s hogy Bábolna az arabs tényószirány alapján fentartassék-e? A. válasz mindkét kérdésre igenlő volt. Tekintve azon nagy jelentőségű szerepet, melyet az arabs ló a nagy Alföld csenevész lovainál, úgy mint hegyvidékeink összes kőanyagánál betölteni hivatva van, őszinte örömmel üdvözölhető ezen határozat, melynek alapján hoszszú időre biztosítva: hát a bábolnai arabs tenyészetnek a jelenlegi tenyészirányban való fentartása. (Igen! Ugg^ran! a jobboldalon.) Nézetem szerint hazánk lőtenyészetének jelentékeny része reá van még utalva az arabs vérre; az arabs ló kitartása, szívóssága ós ellenállóképessége, igénytelensége, s szelid természete folytán a köztenyészetben legjobb eredményűvel használható, s csak csodálni lehet tenyésztőinket, hogy az arabs származású méneket nem méltatják a telepeken a kellő figyelemre. Pedig az arabs lő nemcsak mint a népies anyag előkészítője az angol vér felvételére- jöhet számba, hanem utána, igen könnyen pótlovak nevelhetők, melyek csonthibákban. az angol fajú lovaknál sokkal csekélyebb mértékben szenvednek. Azon kifogás, hogy az arabs ló kisméretű, csak részben áll meg, mivel kellő táplálék és észszerű felnevelés mellett az arabs ló is tekintélyes testnagyságot ér el. Mezőhegyes tápdús talaján lippiczai ós arabs lovak közel 16 marok magasságot értek el; ugyanazon törzs Fogarasra áthelyezve, alig egy-két nemzedék után 15 alá szállott le. '
