Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-665

342 665. országos ülés 1901. fébrnár 22-én, pénteken. kozott ebben a kérdésben. Ezeket mondja (olvassa) : »A budapesti egyetem legfőképen alapításának katholikus jellegénél, de az egyetemet az idők folyamán gondozása alá vett magyar állam keresztény természeténél fogva is: a vallásnak bizonyos fokú ájjolására is hivatott. Az értelmi és ószbeli működés a világi karokon sem folyhat bizonyos vallásos meggyőződések nélkül, s az egyetemnek értelmi jellegű működése közben is figyelmeztetnie kell polgárait, intézményei által, hogy az egész emberben, a ki életpályáján gyakorlati czólokat megvalósítani hivatott, az értelmi és hitbeli felfogásoknak egyesülniök kell. Az egyetem, a midőn hallgatóit a gyakorlati életre kellő tudománynyal elkészülve kibocsátja, s tudorság koszorújával övezi, vallási fogadást vesz tőlük, jövő értelmi, jövő társadalmi hivatásuk hűséges betöltésére. Ez többé nem értelmi, hanem vallási tény, a melynél helyén való, hogy vallási jelvény alkalmaztassék, minélfogva szükségesnek látja, a kar, hogy a felavatásokra tekintettel a díszterem és a tanári és egyéb eskütótelekre, a tanácsterem asztalán feszület legyen. Ugyancsak az a véleménye a karnak, hogy az egyetem alapításának megfelelőleg az egyetemi istentisztelet újból rendeztessék, az egyetemi hitszénioki állás visszaállítta,ssók s a bölcsészeti karban a keresztény rcligio bölcseletének tanszéke betöltessék. << T. ház! Kérdem, melyik kar van kiavtva a törvény értelmének igazi megállapítására, ha nem az egyetem jogi kara? Hiszen, ha ez nem így volna, meginogna Magyarországon a jogérzés, meginogna a törvény iránti tisztelet és a magyar jogászok hitele. Hiszen akkor ne beszéljünk Magyarországon jogászi véleményről ós jogról, ha épen az ország leghivatottabb jogászi karának véleményétől megtagadják az igazságot, a jogosságot és a törvényes alapot. Bárki is bármekkora jogi képzettséget tegyen fel önmagáról, olyan önhitt senkisem lehet, hogy feléje helyezze magát az egész jogi kar és az egész jogi testület jogászi véleményének. És legkevósbbé hiszem, hogy a miniszter tenné ezt, a ki szintén a jogi karnak tagja volt, a ki saját karát szógyenítenó meg ezzel és elsősorban önmagát bélyegezné meg. De tovább megyek. Akkor itt ne beszéljen nekem a miniszterelnök jogról, törvényről ős igazságról, ha elsősorban a kormányzat nem tiszteli a jogot, törvényt ós igazságot! Már pedig abban a kérelemben, a melylyél az egyetemi ifjúság járul a kormányhoz, abban igenis jog, törvény és igazság van lefektetve; ha nem az lett volna, akkor kifogással találkozott volna azon kar részéről, a mely elsősorban van hivatva, annak a megítélésére, hogy jogos-e, törvónyes-e ez az ügy. (Helyeslés a baloldalon.) Azok a karok, amelyek nem így szavaztak, nem a jog és törvém* szempontjából vették ezt figyelembe, hanem érzelmi világuk szerint egytől-egyig a szerint szavaztak, a mint a kereszt iránti tiszteletet leikökben megőrizték és a mint a kereszt iránti tisztelettel viseltetnek. Sajnálattal mondom, hogy elsők között volt az orvosi kar, a melynek többsége nem így szavazott; sajnálattal, mert épen az orvosi karban, az orvosi tudomány művelői körében, a hit ós jellem, nagy segítsége nemcsak az orvosnak pályájának nemes felfogásában, mint a beteggel való elbánásban is. Végtelenül sajnálom tehát, hogy épen az orvosi kar volt az, a mely a jogi karnak a véleményét, a mely a törvényeken és jogon alapédt, elvetette. A bölcsészeti karon kevósbbó csodálkozom, t. ház. Hiszen, nagyon jól tudjuk, hogy a vallásbeli meggyőződés, tisztelet n kivételeknek, nem erős oldaluk. Azonban, mindentől eltekintve, t. ház, ha már egyszer felvettetett ez a kérdés, ha már az ifjúság felvetette, akkor nekünk ezen kérdés elől elzárkózni nem lehet s nem szabad, mikor az ifjúság maga vetette fel, s maga az ifjúság követel olyat, a minek fensősógót ós magasztosságát senkisem fejezheti ki szebben, mint Zichy János kedves képviselőtársam kifejezte ma : midőn ilyen magasztos eszméktől lelkesül a keresztény ifjúság, lehetetlen dolog, hogy ezen kérés megtagadtassók. Az igen tisztelt miniszter úr épen előbb azt méltóztatott mondani, hogy senki az országban nem vonja kétségbe a keresztény kultúrát, czivilizácziót és az ez iránt való törekvést. Kérdem, nem arczúlcsapása-e ennek az ifjúság kérésének megtagadása? Kérdem, vájjon az ország legfelsőbb intézetének kell-e fényt vetni a többi művelési ágak közé, ennek kell-e bevilágítania a keresztény czivilizáczió irányzatát ? A magyar egyetemnek kötelessége követni ezt az irányzatot nemcsak azért, mert Magyar országon egyedül a keresztény nevelés bir létjogosultsággal, de azért is, mert az egyetemnek egész története és a törvények azt igazolják, hogy ez katholikus egyetem. Ha tehát a fiatalság lelkesült ós kéri, hogy egy látható jelben kifejezését lássa lelki világának ós meggyőződésének, akkor ezen kérdés elől elzárkózni nem szabad ós nem lehet. S ha már egyszer elkövettetett a hiba, hogy az egyetem tanácsához utasíttatott ez az ügy ós ott bizonyos körülmények folytán elvettetett,