Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-652
í>52. országos ülés 1ÍI01. február ő-én, kedden. 27 S hogy ez tényleg be fog következhetni, I annak is bizonyítékát fogom szolgáltatni. Magyarországon a múlt esztendőben 441.000 birtoktest cserólt gazdát. A szám egy kissé nagy, mert egy-egy telekkönyvben több birtoktest is van, de ha ennek , csak egy harmadrészét vesszük is, még mindig húszezer birtokváltozás fordul elő. Tegnap Papp Elek képviselőtársam említette fel, hogy* Magyarországon egy esztendőben 18.000 árverés van kitűzve. Ha pedig így állunk, akkor kérdem a t. miniszter urat, megelógszik-e azzal, hogy a ház asztalára, letesz egy százmilliós költségvetést, és nem mondja meg. hogy mi a jövendő politikája? Mivel a költségvetés bevételei 46 milliót, kiadásai pedig 54 milliót tesznek ki, tehát egy száz milliós költségvetésről van szó, és a t. földmívelésügyi miniszter úr nem tartja szükségesnek tájékoztatni ezt az országot, hogy mit szándékozik tenni a jövőben. A t. előadó úr egy szóval sem ajánlotta ezt a költségvetést elfogadásra ; legalább az ő ajkáról hallottuk volna, hogy mi ennek a kormánynak tulajdonképen a jövendő politikája. Máiebből az indokból sem szavazhatom meg a költségvetést mert a multak eredménye nem biztosíték a jövőre, és a parlamentáris rendszer egyik követelménye az, hogy ha e kormány a parlamenttől anyagi eszközöket kér tárczája ellátására, legalább jelölje meg azt az utat, a melyen a, jövőben haladni akar. T. képviselőház! A magyar földmívelésügyi miniszter mindaddig, a míg mi a mostani állam jogi kapcsolatban vagyunk Ausztriában, csak adminisztratív intézkedéseket tehet. Történtek az utóbbi időben is ebben az irányban intézkedések, a melyek előnyösek ós üdvösek, mint példáid az állatorvosi közszolgálat államosítása, a betegsegélyző pénztárak, stb., de ezek mind apró adminisztratív kérdések. Hisz éppen az a baj nálunk, hogy a reformokat mindig felülről kezdjük, a helyett, hogy arról gondoskodnánk, hogy miből fog a föld birtokosa megélni ? Adminisztratív intézkedésekkel egy országot a gazdasági válságból kisegíteni nem lehet, mert itt ellenkező tétel áll, mint a melyet a kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával kifejtettem. Ott azt mondtam, hogy a törvényhozási intézkedéssel ipart ós kereskedelmet felvirágoztatni nem lehet. Itt azonban azt kell mondanom, hogy gyökeres, mélyreható törvényhozási intézkedések kellenek ahhoz, hogy ezt az országot B, r gazdasági válságtól megmentsük. Ámde melyek azok a mélvreható törvényhozási intézkedések? Az első az, hogy az ország földjét képessé tegyük a terhek elviselésére. Mik azok az intézkedések, a melyek ebben az irányban kívánatosak? Megmondom. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy védvámokkal védjük meg az ország mezőgazdasági termeivényeit. Németországban, a hol sem az ipar, sem a kereskedelem, sem a gazdaság válságban nincsen, Bülow, a mostani kanczellár, mikor látta, hogy a német ipar és kereskedelem a fejlődés szuperlativusán áll, hozzáfog, hogy a, mezőgazdaságot megvédje és azt akarja, hogy a milyen erős az ipar és kereskedelem, olyan erős legyen a mezőgazdaság is. És ime, ő is védvámokkal akarja a német mezőgazda létérdekeit biztosítani. Bülow tisztában van azzal, hogy mennyi föld csak eke alá kerülhet, az mind eke alatt van; tudja, hogy intenziven mívelik a földet, és hogy többet abból előteremteni már nem lehet. Mit tesz tehát? Fokozza a ternióixyek árát és azt akarja, hogy az a tömérdek sok iparos, a ki Németországban van, német búzát fogyaszszon és drágábban fizesse meg a búzát, mint eddig. Megengedem, hogy Bülownak ez a nyilatkozata ránk nézve magyarokra — sajnos — már nem bír nagy fontossággal, mert a Németországgal való búzakereskedelmünk olyan minimumra csappant, hogy egy esztendőben összesen 200 vaggont tesz ki, a mit Berlinbe szállítunk : (Élénk helyeslés a szélső balul dalon.) a magyar árpa pedig olyan nélkülözhetetlen czikk Németországban, hogy ez az agrárvámot is ki fogja bírni, mert nem fogják tudni nélkülözni. (Helyeslés a szélső haioläahiu.) Sajnálattal kell tehát kijelentenem, hogy . Bülownak az agrárpolitikája mai közgazdasági viszonyoknál fogva ránk nézve többé nem hátrányos. Már most mik azok a teendők, a melyekkel a földön nyugvó terheket niegkönnvítlietnők? Az ipart fejleszteni kell, s az ipar fejlesztése által gyarapodik majd a borfogyasztás. Ha pedig a borfogyasztás gyarapodik és egyaránt minél kevesebb árút bocsátunk a külföldre, akkor annál értékeseid) lesz a búza. Fokozni kel] ezen kivííl feltétlenül a gazdának szakértelmét, hogy az a gazda ne úgy tekintse a birtokot, mint ma, hogy nem tudja, meddig az övé. s mikor verik meg felette a dobot, hanem ragaszkodjék a földhöz úgy, mint azelőtt. Kívánatos az öröklési jognak olyatén rendezése, hogy az a birtok több generáczión keresztül egy kézben maradjon meg. Meg kell állapítani a bírtokminiimmiot; nem szabad a földet nagyon kis mértékben parczellázni, hanem be kell osztani úgy, hogy legalább is egy család megélhessen. Továbbá épen úgy, mint az iparosnak a kalapácsát, az üllőjét, meg a fürészét nem lehet elvinni, ne