Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-660

fiftO. országos illés 1901. február 14-én, csütörtökön. 231 zek egy leánygimnáziumot, és ennek követ­keztében annak fennállása, biztosítva van, továbbá két vagy három helyen továbbképző tanfolyamokkal módot adok arra, hogy a fel­sőbb leányiskolák növendékei gimnáziumi okta­tásban is részesüljenek. (Helyeslés.) Még csak egy dologról szólok, tudniillik a tanítóképzésről. (Halljuk! Halljuk!) A mú­zeumról, művészetről és az iparművészeiről, a gyógypedagógiai intézetekről, keleti kereske­delmi akadémiáról, a felsőkereskedelmi isko­lákról és egyebekről, a melyek mind tárczám hatásköréhez tartoznak, ezúttal az idő rövid­sége miatt nem beszélek. Mindezekre nézve azt hiszem, lesz alkalmam a vita során felhozott észrevételek kapcsán megtenni igénytelen megjegyzéseimet. Csak a tanítóképzés kérdé­sére óhajtok, mint mondtam, még kiterjeszkedni. Az államnak legalább is négy tanítóképzőre volna még szüksége, hogy azt a tanítóhiányt, a melyet még észlelek, megszüntethessem; de addig is, a míg ezeket felállíthatnám, iparkod­tam — ha meg méltóztatnak nézni ezen bud­getet, látni fogják — a tanítóképzők befoga­dási képességót emelni. (Helyeslés jobbfelől.) Ott van a mármarosszigeti internátus, ott van a losonczi tanítóképezde, a mely még 50, ott van a znióváraljai, a mely még 30 növendék befogadására bővíttetett ki. Pozsonyban is segíteni akartunk az égető bajon, Baján, Pá­pán, stb. párhuzamos osztályokkal segítettünk. A tanít óképezdék színvonalának emelése rendkívül nagy fontosságét, kulturális feladat, mert a milyen a, tanító, olyan az iskola. (Igaz! Úgy van!) Epén azért én szünidei tanfolyamo­kat tartok fenn a tanítóképző intézeti tanárok részére, és Jénába: is elküldtem néhányat, hogy a szünidei tanfolyamokon tovább képezzék magukat,. Megbízást adtam továbbá külön tan- ós kézikönyvek írására a pedagógiumok számára, mert ezek számára nem lehet tisz­tán csak a középiskolai tan- és kézikönyve­ket használni. Tanulmányi kirándulásokat en­gedélyeztem történelmi emlékekben és termé­szeti szépségekben gazdag vidékekre, a, hova az egész pedagogium kivonult s a tanár künn a szabadban odavezeti a hallgatókat a jelentős helyekhez, megbeszélik a, történelmi és termé­szeti nevezetességeket, a melyek ott szüksé­gesek. Egyszóval, gondos vezetés mellett, akárhogyan méltóztatnak is azokat kicsinyelni, (Felkiáltások: Dehogy kicsinyeljük! A világért sem kicsinyeljük!) ennek megvan a maga haszna, ós semmi tekintetben sem fogok eltérni ettől a rendszertől. Igen nagy súlyt helyezek azon­ban e mellett arra, hogy teljesen képzett gaz­dasági szaktanítók alkalmaztassanak, s hogy á mezei ós kerti gazdaságban is oktatás adas­sék. A hol nem volt gazdasági telep, ott in­tézkedtem, hogy szerezzenek; némely helyen volt, hanem azt nem lehetett semmire sem használni; ott intézkedtem, hogy kicseréltes­sék az a hely olyannal, a melyet gazdasági települ fel lehet használni. (Helyeslés.) Mindezeknél azonban fontosabb az tíj tanterv, a rendtartás ós az új képesítő vizs­gálati szabáfyzat. A két utóbbit, tudniillik a rendtartást és a képesítő vizsgálati szabály­zatot már is kiadtam. A rendtartás kiadásá­val kapcsolatosan mintegy a lelkökbe akartam a kópezdei tanítóknak vésni azt, hogy mi az ő feladatuk: az, hogy a magyar néptanító eszményképét oltsák be a tanítójelöltek ifjií lelkébe; mert ha ez sikerűi, hogy ez a tanító az ő eszményi hivatásának tudatában, tehát hivatásának szeretetével meg}* ki oda, akkor áldásos lesz az a munka, a melyet az a tanító kifejt. (Úgy van! Úgy van!) T. képviselőház! Minthogy az idő is már előrehaladt, lemondok arról, hogy tárczám többi kérdéseiről ez alkalommal előzetes tájé­koztatást nyújtsak. Csak arra kérem a t. kép­viselőházat,, hogy a midőn meg méltóztatik Ítélni intézkedéseim, és általában munkám sorozatát, legyenek szívesek benne felismerni azt, hogy mindez egy egységes gondolattól, attól a gondolattól van vezéreltetve, hogy itt, ebben az országban megteremthessük a ma­gyar egységes társadalmat és a magyar egy­séges társadalom alapján a hatalmas magyar nemzeti államot. (Általános, élénk helyeslés és tetszés.) Ezt a gondolatot én kicsiny ós nagy reformnál, jelentéken}' ós nem jelentékeny intékedósnél egy porezre sem tévesztem szem elől. (Általános helyeslés.) Csak arra, kérem a t. házat, hog}' a mikor a magyar kultúrának ügyéről ős érdekeiről van szó, a mennyire emberileg lehetséges, tegyük félre a párfosko­dást és a széthúzást. (Elénk helyeslés.) Méltóz­tassanak elhini, hogy nem kormányok fogják megoldani a magyar kultúra problémáját; az csak az egész nemzet együttes erejével és munkájával lesz megoldható. Ebben a remény­ben ós óhajban ajánlom a költségvetés elfoga­dását. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Miután az idő előrehaladt, a tár­gyalást tovább nem folytatjuk. Javaslom a t. háznak, hogy a holnap 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzze ki a vallás- ós közoktatásügyi tárcza költségveté­sének és az azzal kapcsolatos két jelentésnek tárgyalását. Elfogadja a t. ház? (Igen!) Ha igen, úgy ezt a ház határozataként kijelentem, ós az ülést bezárom. (Az'ülés végződik d. u. 2 órakor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom