Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-660

(.00. országos ülés 1901. i egy ,2048 lelket számláló község, elpusztul, elvándorol.« Ez csak egy levél, a mint előbb is emlí­tettem azon sok közül, melyek hozzám érkez­nek. Többnek felolvasásával nem fárasztom a t. házat. Azt hiszem, ez is eléggé élénken illusztrálja azt a szomorú, borús képet, me­lyet festettem. A középbirtokos-osztály hasonló terheket kénytelen viselni (Halljuk! Halljuk!) és épen ilyen kétségbeejtő hefyzetben van. Itt esak egy példát kívánok a t. háznak felhozni. Ala­púi veszek egy háromszáz holdas réti birto­kot. Ennek a réti birtoknak átlagos tiszta jö­vedelme az ármentesítés előtt holdanként 10 forint volt; tehát háromszáz hold után az összes jövedelem 3000 forint. Ebből levonásba jött az állami, törvényhatósági és községi adó, a mely együttesen kitett 400 forintot. Maradt tehát a tulajdonosnak 2600 forint tiszta jö­vedelme. Az ármentesítés után a helyzet képe a következő. (Halljuk! Halljuk!) A. rétek nem kapván meg a szükséges vizet, megromlottak, sarjiítermésre tehát számolni "abszolúte nem lehet, mert júniusban már egészen kopárok a rétek és így az évi bérösszeg egy hold után leszállt 5—6 forintra. 300 hold után a bérbe­adástól <i bruttó jövedelem ma 1800 forint. Ebből levonásba esik az állami, a törvényhatósági és községi adó fejében 400 forint; marad te­hát 1400 forint Az ármentesítési járulék maga kitesz 1020 forintot és így marad annak a birtokosnak' 380 forintja, szemben az ármen­tesítés előtti azon összeggel, mikor nettó jö­vedelme 2600 forint volt. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Lehetnek, kik ezen hivatalos kimutatásaimmal, adataimmal szemben azt mondhatják, hogy tessék a terméshozamot venni a számítás alapjául. Erre nézve esak azt jegyzem meg, hogy a hozam, illetve en­nek értéke attól függ, hogy az, a ki azon a földön gazdálkodik, bir-e a kellő intelligen­eziával, a kellő élő és holt felszereléssel és a, megfelelő üzemi tőkével. Mert egy és ugyan­azon föld jó gazdálkodás mellett kétszer is annyit teremhet, mint rossz művelés, ha­nyag kezelés mellett. A míg tehát a föld ho­zama a gazda individuális képességétől függ, ós így számításba jő itt az ő értelmi képessége, a felszerelése és üzemi tőkéje, addig a haszon­bérnél a, föld termőképessége és biztonsága jő számításba. A föld valóságos értékének megállapításánál tehát a hozam nem lehet irányadó. De t. ház, ha valaki ezen a terü­leten nagyobb hozamra óhajtana szert tenni, annak fel kellene hagynia a, réti gazdálko­dással és intenzivebb gazdálkodásra kellene áttérnie, a mi újabb megterheltetéssel jár. Az n'iiár lé-áitj csütörtökön, 207 a gazda, a ki 1896. óta mostanig a jövő re­ményében fizette a magas ártéri járulókokat, hitelét teljesen kimerítette. De felteszem, hogy talán mégis sikerülne újabb kölcsönt szereznie; akkor az a többlet-jövedelem, mit az inten­zivebb gazdálkodással elér. esak aequivalens lesz azon tőke kamataival, a melyet e czélra igénybe vesz. Ha már most az az ártéri föld­míves munkás nép azt látja, hogy testi ere­jének megfelelő munkássága a hozamban sem érvényesül, mert az a: föld oly nagy terhek­kel van megrakva, hogy sem tőkéjének meg­felelő kamatát nem hozza meg. sem pedig a testi ereje által kifejtett munka ellenértékét nem találja meg, akkor szomorú jelenségek állanak elő, a melyek szórványosan már is mutatkoznak : akkor bekövetkeznek a szocziá­lista gondolkozásmódnak és a kivándorlásnak szomorú jelenségei. (Úgy van! Ugymm! jobbfelöl,) Az eddig elmondottakból nyilvánvalókig kitetszik, hogy a memorandum benyújtóinak, a kik az ármentesítés ellen pénzügyi, gazda­sági, műszaki és jogi szempontból tettek ki­fogást, mennyire igazuk volt. Hogy pénzügyi és gazdasági tekintetben nem sikerűit az ár­mentesítés, az az eddig előadottakból, azt hi­szem, nyilvánvaló, de nem sikerűit műszaki szempontból sem. A tervezet szerint ugyanis az volt a czél, hogy ezt a 33.000 holdnyi ártért csak a nyári árvizek ellen mentesítik ; vagyis az csak parcziális védelmi rendszerben részesül; 6 méter magas töltésekkel fog meg­védetni szemben a^ régi ármentesítési társulat rendszerével, a mely teljes védelmet nyert. A czél az volt, hogy a míg egyrészt a, téli árvizeket átbukni engedik a. töltéseken, vagy zsilipeken beeresztik a, vizet, hogy a terűlet a Vág megszokott, gazdag iszapjával terruó­kenyűljön, addig a nyári árvizek ellen a ter­mést megmentik, de, t. ház, a míg egyrészt a zsilipekből nem lett semmi, addig másrészt a Dunának felülről történt szabályozása foly­tán az a helyzet állott elő, hogy az árvíz ­szin emelkedett és annak magassága megha­ladja még nyáron is, a múlt században ész­lelt legnagyobb árvízmagasságot, mint a, milye­nek 1851. ós 1876-ban voltak észlelhetők. így történt aztán, hogy a védművek ugyan kiépültek 1896-ban, de az 1897-iki, mint az 1899-iki árvíz teljesen elborította nyár ide­jén a mentesített árteret. Megvoltak tehát a milliók árán emelt védművek, azonban a szegény ártéri népnek hiába magyarázta volna bárki a nagyszabású művek hasznát, előnyét, az csak egyet érzett és tudott. Erezte azt, hogy védelme nincsen, és tudta azt, hogy ezt holdanként 4 forint 53 krajczárral kell meg­fizetnie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom