Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-659
198 GS9. országos ülés 1900. február 13-án, szerdán. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Dologi kiadások 2,505.588 korona. Buzáth Ferencz jegyző: Páder Rezső! Páder Rezső : T. képviselőház ! Tavaly, a költségvetés tárgyalása alkalmával a felvidéki, vagy a mint közönségesen szoktuk nevezni, rutbén felsegélyezési akczióra vonatkozólag némely megjegyzéseket tettem, leginkább a miniszteri kiküldött, Egan Ede jelentése kapcsán. Ezen alkalommal kifejeztem azt a meggyőződésemet, hogy ezen egész felsegélyezési akczió nem éri el czélját és hogy nem lehet annak eredménye maradandó, ha az ottani népnek tönkretevőit nem teszszük lehetetlenné, (Úgy van! a baloldalon.) ha üzelmeiket a legszigorúabban meg nem toroljuk és a galicziai jövevények özönlósét ha kell, erőszakosan is, meg nem akadályozzuk. (Úgy van! a baloldalon.) Én, hogy a dologban tisztán lássunk és ismerjük a tönkretevésnek ezen faktorait közelebbről, ós hogy az Egan által felhozott dolgokat hitelesen ellenőrizhessük, azt az indítványt tettem, hogy erre vonatkozó statisztikai kimutatás terjesztessék elő ; de a t. földművelésügyi miniszter úr ezt az indítványomat nem fogadta, el, nagyobbrészt avval az indokolással, hogy az ezen indítványomat kisérő beszédem gyűlöletes érzésekkel vafn telve, holott ő —úgymond -— abba az emberbaráti akczióba semmi gyűlöletes dolgot belekeverni nem akar ós le is szavaztatta az indítványomat. Utóbb némely képviselő urak, különböző pártokról, hozzám jöttek és nagy fontoskodó arczczal figyelmeztettek arra, hogy én és Buzáth Ferencz barátom, a kik előhoztuk ezt a dolgot, igen rossz szolgálatot teszünk és nagyon nagy bajt okozunk, mert Darányi Ignácz miniszternek a poziczióját teszszük lehetetlenné és a hazai zsidóságot épen azáltal, hogy rámutatunk ezekre az üzemiekre, mintegy provokáljuk a zsidó hitrokonok védelmére. Elképzelhetik t. képviselőtársaim, hogy milyen arczot vágtam ezekhez a pisszegető ós titkolózó intelmekhez és komolyan felvetettem magamban a kérdést: hát igazán nem szeretik Darányi Ignácz miniszter urat a zsidók? (Általános derültség.) Vagy hát igaz az, hogy a, hazai zsidóság megnehezíti a felsególyezési akcziót csupán azért, mert azok a tönkretevők, akikmegneveztetnek mint tönkretevők, zsidó hitrokonok'? (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Erről különben nem beszélek többet. De őszinteségemnél ós nyíltságomnál fogva nem hallgathatom el azt. hogy mi történt tavaly ezzel az Egan-iéle jelentéssel. Az kinyomatott, de szét nem osztatott. Tudtommal a ház irodájában deponálva, volt azzal az utasítással. hogy csak azoknak adassék, a kik azt kérik, hogy így miméi szűkebb térre szoríttassák az informáczió. Én is kértem, még pedig főképen azért, mert Buzáth Ferencz barátom, a ki beregmegyei ember ós saját tapasztalásából ismeri az ottani állapotokat, felhozta ezt a dolgot vérlázító adatok kisóretóben. Ez keltette fel bennem főképen az érdeklődést. Én is kértem a jelentést. Hosszú szaladgálás után, mikor fenyegetőztem, hogy elő fogom hozni a dolgot a házban, ha ide nem adják, végre megkaptam. Emlékezhetnek a t. urak, hogy ezen jelentésből felolvastam itt egyes részleteket. Mikor Buzáth Ferencz barátom beszélt erről a dologról, az ottani állapotokról, akkor ő még jobban a saját tapasztalatai és Egan Edének korábbi jelentése nyomán haladt és azért nem vert fel a dolog olyan nagy port, mert nem volt elég hivatalos alakú; ós az újságok neki is estek és azt mondták, hogy az ő beszéde tele van otromba támadásokkal ós valótlanságokkal. Az ón előadásomra a lapok egy némelyike azt a megjegyzést tette, hogy antiszemita izű beszédet tartottam, de a másik része egyáltalában hallgatással mellőzte az egészet, mintegy szuprimálni óhajtván ezt a théinát. És maga a t. miniszter úr is ilyenformán tett, mert hiszen az Egán-féle jelentós értékét azáltal igyekezett devalválni, hogy azt mondotta, hogy Egán akkor, a mikor az ottani állapotokat festette, mikor rámutatott a baj okozóira,, mikor indítványokat tett a baj orvoslására, küldetésének körét túllépte. (Helyeslés a balközépen.) Én azonban akkor is, most is abban a meggyőződésben vagyok, hogy, a mikor Egán rámutatott az ottani bajok igazi okozóira, a nép erkölcsi és anyagi megrontóira, nem lépte túl hivatása körét, hanem egyenesen kötelességót teljesítette. (Élénk helyeslés a balköz épen.) Most azonban a dolog előttem máskép áll. Egész biztos tudomásom van arról, hogy a beregmegyei hatóság hivatalosan is megerősítette szóról-szóra mindazt, a mit Egán azon jelentésben előadott. Hivatalosan konstatálva van tehát az, hogy igenis azoknak a beregmegyei szerencsétlen állapotoknak, de sőt nemcsak azoknak, hanem elkezdve Mármarostól egészen Pozsonyig, az egész Kárpátvidéknek bajai mind abból származnak, hogy erre az országra minden ellenőrzés nélkül, úgyszólván egészen szabadon, (Élénk lielyeslés a balközépen.) rájönnek idegen emberek, a kiknek semmi joguk, semmi birtokuk, semmi egyéb exisztencziájuk nincsen, és czéljuk csak az, hogy itt a népre ránehezedve, azt kiszipolyozzák. (Élénk helyeslés a hdközépen,.) Most má,r azon hivatalos konstatálás után tudjuk, hogy
