Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-658
17G «S8. országos ülés 1001. február 12-én, kedden. csak felemlítem, hogy például midőn az 1899. év végén egyiknél vagy másiknál az összes tartozás kitett 300 koronát, az illetőknek adókönyvébe minden ok nélkül négy-öt, sőt hatszáz korona vitetett át, az 1900. évre, mint hátralék. Igen természetes, hogy ebben maga az a szegény nép nem ismerheti; ki magát, ós hogy ezek oly bajok, melyeken okvetlenül segíteni kell. El is határoztam magam, hogy a helyett, hogy a mélyen tisztelt képviselőházat terheljem ezen adatok elősorolásával, mindezeket a panaszokat, aktákat ós adókönyveket, a melyeket kaptam, a•• föhlmívelósügyi miniszter úrhoz nyújtom be. hogy az ő ismert igazságszeretetővel intézkedjék ezen ügyekben, ós azon bajokat, melyek e tekintetben fenforogni látszanak, orvosolni szíveskedjék. Lehetetlen, hogy mégis egy körülményt fel ne hozzak annak ecsetelósóre, hogy ott milyen állapotok vannak. Midőn az ártér elleni reklamáczió elintézése jött szóba, akkor a Temes ős Béga közt elterülő terület alispáni határozattal árterületnek állapíttatott ugyan meg, de tekintve, hogy Temesváron fölül a Boga. vécltöltésekkel ellátva nincs, ős hogy nagyobb vizek alkalmával a Temes és Béga közti terület elárasztva lesz, habár ártérnek kimondatnak is, mindaddig azonban illetékkel meg nem róhatók, míg a felső) Bogának védművei el nem készültek. És ennek daczára, azt látjuk, hogy mégis ezen területnek egy igen tekintélyes része meg van ártéri illetékkel terhelve. Ez úgy történt, hogy midőn a. társulat megalakult, akkor különösen a kisbirtokosokra igyekeztek hatni avval, hogy az ártéri birtokok kevesebb adót fognak fizetni. Ezek tehát megörültek ennek, és az egész területeket ártérnek vallották be. A 3—400 hqldas birtokos 40—50 holdat vallott be, mert támogatni akarta azt a vállalatot, a melytől ott a közgazdasági viszonyok javulását Akarta. A 2—3000 holdas birtokos semmit sem vallott be. Ennek a.z lett a következménye, hogy a kisbirtokos, a ki bevallotta az egész területét, daczára, az imént általam elmondott alispáni határozatnak, fizeti az illetéket, a. 3—400 holdas fizeti az ő bevallott 40—50 holdja után, a 3—4000 holdas pedig egyáltalában semmit sem fizet. T. képviselőház! Daczára annak, hogy ezen bajokat felemlítettem ennél a csatornánál, én mégis egy más csatornakérdést hozok fel, a mely a szabályozással annyiban függ össze, a mennyiben ärmentesítő, illetve lecsapoló- és öntöző csatornának a természetével bir. A múlt évben a csatornakórdés dominálta a vitát és. azon alkalommal bátor voltam a t. ház figyelmét felhívni annak a, csatornának a létesítésére, a melyet az igen tisztelt föklmívelósügyi miniszter úr megjelölt, a pestmegye! Dunavölgy csatornáját. T. ház! Azt tapasztaljuk a világon mindenütt, különösen művelt államokban, hogy a főközpontok, a fővárosok környékei azok, a melyek közgazdaságilag is a legszebben fejlődtek, a hol a földmívelés és a gazdászat intenzivebb, és a hol ezen intenzivitásnál fogva még a terméketlen talajt is termővé képesek tenni. Bámulatos, hogy minálunk ez teljesen másképen van, mei't hogyha Budapestnek pálotasoraiból kimegyünk például a, zimonyi vonalon, már Taksonytól kezdve egy valóságos Szahara nyilik meg előttünk, úgy hogy ha ÍJrbőre egy khánt neveznénk ki, ós Méntelepre egy emirt, akkor akár Bokharában vagy Klímában gondolhatná magát az -ember. Ha főképen tavaszi időben a budapest-zimonyi vonalon lemegy az ember Taksonytól egész Kis-Kőrösig, olyan összefüggő vizterületeket lát, a melyek egy művelt államban csodaszámba mennének. És ez 20 kilométernyi távolságra van a. fővárostól. Ezek- a nagy területek egészen KisKőrösig húzódnak le. Ez a vízterület Taksonynál kezdődik, az majd az úgynevezett Sári malomnál kezdődik és Besnyő, Babát, Ócsa környékén keresztűlhúzódik Méntelep. Ürbő, Apály felé, és onnan Kúnszentmiklósra tart. a hol két részre válik. Egyik része a vasúti töltésen megy a Kigyós-tóren át Akasztóig, a másik része napkeleti irányba haladva, Szabadszállás felé a Osintava és Galambos-éren át és Fülöpszálláson alul Akasztónál a Kigyósórbe • vonul. Madarász József: De jól megjelölte! Bessenyei Ferencz: Ismerős a táj! Akkor. t. ház, mikor évenként 40—50.000 ember lesz hontalanná Magyarországon, mert nem adhatunk nekik területet, itt a főváros közelében ilyen használhatatlan területeknek • termőké]3essé tótele igazán a legnagyobb nemzetgazdászati vívmány volna. Ez a terület, a mely tele van mocsárral, először közegészségügyileg is káros és hátrányos, másodszor közgazdaságilag is rossz, mert az alacsonyabb rész, a mocsárrész egyáltalában nem használható, még ma-rhatenyésztésre is csak veszély Ivel hasznosítható, mis; a magasabb területek, a melyek a. víz fakad ásnak és a talajvíznek vannak kitéve, még veszélyesebbek, mert az illető gazda jó reményben felszántja, bemagolja azokat, de jön azután a talajvíz ós megsemmisíti munkáját, megsemmisíti vetőmagját. De veszedelem ez a vidékre nézve azért is, mert itt a közlekedésnek úgyszólván minden neme lehetetlen, e nélkül pedig főleg a mai gazdasági viszon\ 7 ok között haladni és boldogulni teljes lehetetlenség.'
