Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-657

^42 657. országos ülés 1901, helyen pedig a fővárosban tapasztalunk, segí­teni. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt van az a nagy hiány, hogy ma is ott vagyunk még, hogy míg a művelt nyugat összes vágóhidjain felállították a húspároló kemenczét, Budapesten még ma is az a szé­gyenletes állapot uralkodik, hogy húspároló kemenczével a nagy vágóhíd nem rendelkezik. Pedig az nagyon tekintetbe veendő körülmény, mert mindjárt ki fogom mutatni, hogy milyen óriási károkat szenvedünk csak egy évben is az által, hogy a főváros indolencziája követ­keztében húspároló kemenczét mindeddig fel nem állítottak. (Halljuk! Halljuk!) A dolog úgy áll, hogy daczára annak, hogy az általunk, gazdák által levágásra: el­adott szarvasma,rhát négy állatorvos vizsgálja meg a míg vágásra kerül, mert megvizsgálja egy állatorvos a mikor otthon bewaggoniroz­zuk,megvizsgálja egy másik állatorvos, a-midőn Budapesten ki waggonirozzuk, megvizsgálja eg3 T harmadik állatorvos, a mikor a vásártér te­rületére lép ós megvizsgálja egy negyedik állatorvos, n midőn a. vágóhidra lép, mondom, daczára ennek a. négy állatorvosi vizsgálatnak, igen gyakran, majdnem naponként előfordul az, hogy levágva az illető szarvasmarha húsa, ember számára, élvezhetetlennek és ártalmas­nak deklaráltatik. Egy ősi fővárosi szabály­rendelet értelmében ekkor az történik, hogy ez az egészségtelen húsnak ítélt egyed a gyep­mester kezébe kerül, a ki azt egész valóságá­ban ós minőségében, szőröstől bőröstől meg­semmisíti. Óriási kár az. a mit ezen a téren csak agy hónap alatt is szenved a gazdaközönség. Mi történik ugyanis most? Az illető mészáros kap egy elismervényt arról, hogy ezen és ezen j ószágj a megsemmisítetett. Elismervény ével megy a marhakereskedőhöz, a kitől a jószágot vette és kártérítést követel tőle. A marha­kereskedő természetesen utolsó fórumként megy a szegény gazdához, a kitől a jószágot vásá­rolta és így a megsemmisített húst teljes érté­kében a gazdának kell megtérítenie. Külföldön nem így van ez. t. ház. Ott, a hol fel vannak állítva a pároló kemenczók, ugyan szintén előfordul, tüdőgümőkór, illető­leg sertésnél trichinozis esetében az állatok megsemmisítése, de egyéb esetekben az egész­ségtelen húst a pároló kemenczébe viszik ós ha jól tudom, 200 fokra hevítve emberi élve­zetre alkalmassá teszik ós mint »minderwerti­ges Fleisch«-t értékesítik úgy, hogy az ere­deti árnak 75°/o-át megmentik a gazda számára. A mi vágóhidunk olyan laboratóriummal dicse­kedhetik, a milyennel sem a müncheni, sem a mannheimi hires vágóhidak nem dicseked­. február 11-én, hétfőn. hétnek, de ez az egyszerű berendezés, a mely szakértők állítása szerint alig 15.000 forintba kerülne, nincs nálunk felállítva. Pedig, hogy áll e téren az évenkénti vesz­teség? Vettem magamnak fáradtságot ós ada­tokat szereztem az intéző köröktől e tekin­tetben. "A vágóhíd igazgatóságától és a szak­értőktől nyert adatok szerint (Hallj tik! Halljuk!) az évenként vágott sertésekből 3000, az éven­ként vágott -összes nagymarhából pedig 150 darab deklaráltatik egészségtelennek. Az igaz­gatóság ós az ott jelenlévő szakértők becslése szerint, az így megsemmisített húsértók a ser­téseknél 300.000, a nagymarhánál pedig 36.000 koronát tesz ki. Ezen 336.000 koronából 25°/o-ot leütvén, annak 75°/o-át tudnók évenként meg­menteni. S daczára ennek, ma sincsenek ezek a kemenczók felállítva.. Azt hiszem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr akár ezen nem­zetgazdasági veszteségeket véve fontolóra, akár közegészségügyi szempontból, feltétlenül kötelezhetné a. fővárost ezen indolencziáján megtörő műnek felállítására. Ha pedig ez ezen az úton nem menne, — tudom, hogy tervbe van véve, mert említették előttem, de azt hiszem, nem létesül. — akkor kérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy esetleg saját tár­czája keretébe szíveskedjék azt a csekéh 7 30.000 koronát felvenni. De még ezt sem követeli a közönség, hanem csak azt kéri, hogy lehetőleg méltóztassék előlegezni ezt az összeget, a mely e pároló kemenczenek fel­állítására szükséges, hisz a mészárosok és ke­reskedők nagy része örömest hajlandó mind­addig minden levágandó jószág után 20—40 fillért'fizetni, a mig a földmívelésügyi miniszter úrnak tárczája részéről az előlegezett összeg meg nem térül. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ez igen praktikus ós megszívlelendő körülmény ós a legmelegebben merem ajánlani az igen tisztelt miniszter úrnak kegyes pártfogásába. (Elénk helyeslés a jobb­oldalon.) Áttérve már most a vizszabályozás kérdé­sére, az itt felmerült ós a gazclaközönsógre ólomsulykónt nehezedő terhek enyhítésére volna néhány megjegyzésem ós kérésem az igen tisztelt miniszter úrhoz. Az 1884 : XIV. tör­vényczikk 3. §-a következő rendelkezéseket foglalja magában: í>Felhatalmaztatik a köz­munka ós a közlekedésügyi miniszter arra is, hogy mindazon esetekben, midőn a műszaki ártórfejlesztós alapján ugyanazon terület több társulat árterébe tartozónak tűnik ki, ezen közös árterületet az érdekelt társulatok ós a tiszavölgyi központi bizottság meghallgatása után az illető társulatok között osztja meg, illetve a társulatok közöttihatárvonalatállapítsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom