Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-657

6S7, országos ülés 1901. február 11-én, hétfőn. 139 hány olyan gyakorlati dolgot kívánok felemlíteni a földmívelósügyi miniszter úr előtt és néhány oly gyakorlati kórdóst kívánok megvilágítani, a melyek felsorolásával, azt hiszem, gazdatársaimnak esetleg hasznára lehetek. (liánjuk! Halljuk!) Felszólalásomra épen az a felfogásom buzdított, a mely szerint Magyarországon kötelessége mindenkinek, akár itt a házban, akár a házon kivűl, közrehatni, -ha azt hiszi, hogy ezzel bármily csekély módon is előmozdíthatja a földmvelósügy érdekeit. Mindenekelőtt a dohányügyek kezelésén kezdve, felszólalásomat, tudom, hogy a földmívelósügyi miniszter urnak kegyes közreműködését mi gazdák a magunk érdekében csak közvetve kérhetjük, miután a dohányügyek kezelése tudvalevőleg ti pénzügyminiszter úr kezeibe van letéve. Általános azonban az az óhaj és tudják az egész hazában szerte az összes gazdák, hogy kívánatos volna legalább a termelési engedélyek kiszolgáltatására:, a termelés ágainak meghatározására és a, beváltásra vonatkozó részeit a: dohányaigyeknek elválasztani a finanszírozástól és az előbb említetteket a földmívelésügyi miniszter úr kezeibe letenni, a' fmancziális körülményekre vonatkozókat pedig meghagyni a pénzügyminiszter úr kezében. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Különösen a termelési engedélyek kiszolgáltatása körül sok kívánni valót hagy hátra, a jelenlegi állapot, a folyó évben is 3.000 kataszteri holdra adatott a pénzügyminiszter úr által új termelési engedély holdszámra 18.500. Látszik, hogy a mai viszonyok közt mily kevés gazda részesülhet a dohánytermelés kedvezményében. Akarattal használom ezen kifejezést, hogy kedvezményében, mert az utolsó években, bármily alacsony, nyomott árakon voltak kénytelenek a gazdák átadni a kincstárnak dohánytermelésüket, az közvetlen kis pénzbeli hasznot mégis mutatott. Ezenkívül mutatkozott közvetett hasznuk is, mert mi f gazdák jól tudjuk, hogy dohánytarlóinkban mindig jó búzatermést várhatunk, mert a | dohánytermelés kifejlődéséhez semmiféle foszfor sem szükséges, a mi épen a búzának nagyon kell. Én általában a dohányengedólyek kiszolgáltatásánál főelvkónt állítanám fel azt, hogy lehetőleg mindazon földbirtokosok kapjanak dohányengedólyeket, a kik olyan talajokkal rendelkeznek, melyek a talajvizsgáló bizottság vizsgálata nyomán a dohánytermelésre alkalmasaknak találtattak. Hogy mentül több engedélyt adhasson ki a pénzügyminiszter úr, szükségesnek látom mindenekelőtt átvizsgálását az összes eddigi talajoknak, melyeken dohány termeltetik, és megvonni személyekre való tekintet nélkül mindazon talajoktól az engedélyt, melyek akár alacsony fekvésüknél, akár egyéb hátrányos minőségüknél fogva a dohánytermelésre nem alkalmasak. Kettős jótékony czélt érnénk el ezzel: először jobbminőségű dohányt termelnénk, melyet a külföldön Jobban értékesíthetnénk, és másodszor több, a dohánytermelésre alkalmas talajjal bíró gazdát juttatnánk nagyobb engedélyhez. Igaz, hogy a pénzügyminiszter úr ezen a téren — dicsérettel kell, hogy megemlítsem — a dohánykiviteli részvénytársaság igénybevételével gyönyörű sikert ért ed, mert míg az 1888-ik évig mintegy házilag kezelve a, külföldi, piaczot, nem bírtak a külföldre többet 2000, maximum 8000 métermázsánál eladni, 1889. óta, a mióta a dohánykiviteli részvénytársaság működik, például a múlt évet véve fel, 67.000 métermázsát voltak képesek a külföldnek eladni. De ezzel nemcsak az az előny biztosíttatott, hogy a. külföldi piacz terjesztetett, hanem az is, hogy addig a dohánykiviteli társaság értékesítésével szemben a tiszta: jövedelemnek csak 45°/o-át kapta, a kincstár, a jelen évtől kezdve most már 50%-ot. A mi a dohány beváltását illeti, a, dohánybeváltás körül igazán sok panaszra okot adó körülményekre nem akarok most bővebben kiterjeszkedni, egyszerűen hivatkozom, ha jól emlékszem, két évvel ezelőtt itt elmondott hosszas beszédjére Gulner Gyula t. képviselőtársamnak, ki az e téren tapasztalt mizériákat elmondta, (Halljuk! Halljuk!) s ón mindössze csak annyit akarok nyilvánítani, hogy egyetértek vele abban, hogy a beváltások körüli eljárásnak nagy hátránya épen ott van, hogy a beváltásnál oly egyének alkalmaztatnak némely helyen, — kivételesek ezen jelenségek, — a kik tulaj donképen ahhoz nem is értenek. Örömmel kell azonban tapasztalnom azt a tudomásomra jutott körülményt, hogy épen ezen sajnos állapotok szanálására a pénzügyminisztérium kebelében egy szaktanfolyam felállítása czóloztatik, a mely hivatva volna a vidékre kiküldendő beváltási tisztek kiképzését eszközölni. A gazdaközönségnek feltótlenül nagy előnyére szolgáló körülménynek jelzem azt is, hogy a dohánybeváltás terén elkerülhetetlen, hogy egyúttal a dohánytermelésnél bizonyos állandóság biztosíttassék. Értem azt úgy, hogy az a gazda,, ki egy-szer egy bizonyos számú holdra, dohánytermelósi engedélyt nyert és befektetéseit drága, pénzen megtette, ne legyen időközben kitéve azon bizonytalanságnak, hogy az egyszer nyert dohánytermelósi engedélyt bármely okból, esetleg azon okból, mert a kincstár a külföldön nem bir annyi dohányt 18*