Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-655

\ ()4 fi55. országos ülés 1901. vényei mellettünk szólnak, akkor ránk akarják disputálni egy állítólagos paktumbeli Ígéret alapján azt, hogy mi a képviselőház egy közjogáról lemondtunk volna. Ez ellen ünnepélyesen tiltakozom ós a házszabályok és a törvény alapján követelem, hogy a képviselőháznak ez a joga óvassék meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Horánszky Nándor képviselő úr személyes kérdésben kér szót. Horánszky Nándor: Személyes kérdésben kívánok néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Nem tudom, hogy t. képviselőtársam annak idején a házszabályokat milyen mentális reverzáczióval tárgyalta. Polónyi Géza: Nem szokásom azzal tárgyalni. (Felkiáltások a, baloldalon : Maga mondta!) Biró Lajos: Beismerte! Ivánka Oszkár: Maga mondta! Azzal kezdte beszédét! Polónyi Géza: Azt nem mondtam! Horánszky Nándor: Ő egy diftérencziát konstatált maga közt és köztem; a differenczia szerinte abban állott, hogy én már akkor aspiráltam arra, a. mi aztán bekövetkezett. Polónyi Géza: Nem aspirált, de tudta, hogy bekövetkezik. Horánszky Nándor: Mindegy, de mondta. A t. képviselő úr így tárgyalhat, megengedem, de én nem tárgyalok így. Nem is lehet. Mit akar bebizonyítani t. képviselőtársam ? Azt, hogy ha reverzáczióval tárgyalnánk, nem tudnám lefőzni a t. képviselő urat. Erre nem aspiráltam, nem is aspirálok. A mit mondtam, azt mindenki hallotta; ha tetszett neki, elfogadta, ha nem tetszett, nem fogadta el, hátsó gondolatom nem volt. (Helyeslés a bal- és jobboldalon.) Polónyi Géza: Nem is mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj. Elnök ismételten csenget.) Nekem is az a nézetem... (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Nekem is az a nézetem, hogy a képviselőház tegnapi határozata, illetve az elnök úr enuncziácziója egészen a házszabályok szellemében ós értelmében, helyesen történt. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Nem hivatkozom előzetes nóg3'es, vagy nem négyes tárgyalásokra. (Halljuk! Halljuk!) Nem hivatkozom előzetes diskusszióra, előzetes négyes, vagy kisebb bizottsági, előkészítés czéljából történt tárgyalásokra. Egyszerűen hivatkozom arra a házszabályra, a mely előtfebraár 8-án, pénteken. tem van, a, melyet a képviselőház a maga egészében elfogadott. (Igaz! Űgy van! a.jobbés baloldalon.) Ez a házszabály pedig űgj^ keletkezett, hogy a mint méltóztatnak tudni, — a házszabály revíziójának kérdése képezte azon előzetes tárgyalások egyik pontját, a melyek épen most két éve folytak. (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Voltak ennek a háznak tagjai, a kik a házszabály-reviziót 'oly értelemben kívánták teljesíteni, hogy a házszabályok gyökeresebb és mélyebbre ható változtatásoknak legyenek kitéve, a ház tanácskozási rendjének kisebb, vagy nagyobb megszorítása legyen czólba véve. Én, mikor kezembe vettem ezen tárgyalások vezetését, czélúl azt tűztem ki magamnak, és mindenkinek, a ki hallani akarta, megmondtam, hogy nekem az a czélom, hogy a házszabályból minden elimináltassék, a mi az úgynevezett technikus obstrukcziót lehetővé teszi. Én nem akartam odáig menni, mint sokan akartak; én néni akartam a klotűr kérdésével ós egyéb megszorításokkal foglalkozni, hanem czélúl tűztem ki magamnak, hogy azt a nemét a tanácskozási rend meggátlásának, a mit vulgáris néven technikus obstrucziónak neveztünk, azt a nemét a tárgytalan és ok nélkül való huza-vonának, a mi akkor divatban volt, elímináljuk. Ezen pontot illetőleg az volt a nézetem, hogy a napirend megállapítása minden parlamentáris testületben, de nemcsak abban, hanem másban is, a mely komolyan akar dolgozni, oly feladat, melyet az ülés végén el kell végezni, a melyet egyéb czírneken és ürügyek alatt elhúzni, határozat tárgyút képező dolgokkal odább tolni, illetve néha még a határozathozatalokat is meggátolni, a normális tanácskozási rendnek czólja és feladata nem lehet. (Zaj a szélső baloldalon.) Azért egészen határozottan és világosan megmondtam, hogy a 153. §-t felvétetni akarom a következő szöveggel, melynek az én nézetem szerint világos értelme az, hogy mikor a ház napirendjének megállapítására megtörténik az indítvány, a felett csak négy tag nyilatkozzék és utána a ház szavazhasson még pedig egyszerű szavazással. Én soha mást nem akartam, soha, ez alá mást subsummálni nem akartam, soha sem voltak erre nézve semmiféle hátsó gondolataim; én azt akartam, hogy a, napirend megállapítására oly stringens rendelkezés legyen házszabályainkban, hogy az utána következő ülés napirendjét mindenkép meglehessen állapítani. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem erről van szó!) Ez egyszerűen teljesítve lett a tegnapi határozattal. Az indítvány megtörtónt, a házszabályok értelmében megengedett számú képviselő hozzá-