Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

y4 ^ä'- országos ülés 1901. január 17-én, csütörtökön. szomorú jelenség és sokszor elmenne az ember kedve, ha arra tekintene . . . . Pichler Győző: De hiszen innen is helye­selünk! (Igaz! Úgy van.'a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . hogy onnan mindig csak gáncsot, kifogást, kiseb­bítést lát. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Arra, hogy önök ezt kedvetlenül fogadják, az önök dolga, arra elkészülve nem voltam. (Hosszantartó zaj a szélső baloldalon.) Pichler Győző: Sőt ellenkezőleg, örü­lünk neki! Lukáts Gyula: Nem értett meg bennünket! Pichler Győző : Mi is helyeselünk ! Épen a. miniszterelnök úr panaszkodhatik leg­kevésbbé! Széll Kálmán miniszterelnök: Úgy he­lyeslik, hogy kisebbítik. Ha nem jól értettem, akkor elejtem az észrevételt, de ne méltózta­tott volna közbeszólásokkal ezt a félreértést • előidézni. A betegápolási törvény (Halljak! Halljuk!) abba a helyzetbe hozta a magyar kormányt, hog} T erre a czélra 2,200.000 koronát fordíthat és így nem kevesebb mint 7—8000 gyermek­nek évenkénti megmentéséről van szó. Most én arra, a gondolatra jöttem, hogy ezt a 2,200.000 koronát bent hag'yom a költségve­tésben ; hanem mintán azokkal az eszközökkel, a melyek rendelkezésünkre állanak, még többet is lehet csinálni, én legközelebb leszek sze­rencsés törvényjavaslatot előterjeszteniaziránt, hogy állíttassák fel Budapesten egy nagy­szabású állami lelenczintézet, (Általános, élénk tetszés és helyeslés.) azonkívül az ország külön­böző részeiben állíttassák még fel legalább hat ilyen lelenczház. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, hogy ezen állami intézeteknek a megteremté­sével, ugyanavval az összeggel sokkal többet fogunk csinálni, mint a mit csináltunk eddig. Vannak alapok a minisztérium kezelése alatt; egy alap a múlt századból származik még, Sándor Istvántól, egy kiváló ritka ember­baráttól. Ez a lelenczalap 1,073.146 korona, (Halljuk! Halljuk!) egy másik alap is van, a fogházi és tolonczházi alap 1,586.300 korona. Ez a Sándor-féle alap ós toloncz-alap együtt 2,685.ü'56 korona vagyonnal bir. Ezt a két alapot akarom arra felhasználni, hogy ezen intézeteket megcsináljuk.' Ezeket az intézete­ket evvel a költséggel föl lehet állítani úgy, hogy ha hozzávesszük azt, a mire a törvény­hozástól felhatalmazást akarok kérni, hogy t. i. azt az összeget, a mi a betegápolási alap feleslegének az 1898-ik évi.*kivetéséből megmaradt, azt az 1.600.000 forintot hasonlólag arra a czélra fordíthatom, úgy azon helyzet­ben vagyok, hogy a törvényhozástól felhatal­mazást kérhetek budapesti fő- ós több országos lelencz-intézet felállítására a budgetnek minden megterhelése nélkül. (Általános, élénk helyeslés.) Ezekkel számoltam be egészen röviden gróf Zichy János úrnak, a ki avval a pe­remptorius állítással vádolt, hogy a közegész­ségügy terén nem törtónt semmi és az állat­egészségügy terén teszünk, de a közegészségügy terén nem teszünk semmit. Én vagyok az első, a ki az ón t. barátomnak, a földmívelós­ügyi miniszternek nagy érdemeit az állat­egészségügy szervezése, fejlesztése és rend­szeresítése körűi hirdetem, de egy dologban maradtam csak el tőle, abban, hogy nem álla­mosíthattuk még a közegészségügyet, a mint a törvényhozás államosította az állategészség­ügyet. De arra is rákerűi a sor. De a belügy­minisztérium igyekezett megtenni a kötelességét, az egészségügy terén a rendelkezésre álló esz­közök keretében és ezek a nagyon is körül­tekintő és érdemleges intézkedések meg fogják a maguk gyümölcseit teremni, és javítják állapo­tainkat, a mint hogy a halandóságnak kilencz esztendő óta való progresszív leszállása szin­tén nem magától termett, hanem azon intéz­kedések eredménye, a melyeket a közegészség­ügy terén elődeim tettek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hát a mikor a t. képviselő úr ilyenekre alapítja a maga Ítéletét én igen nyugodtan fogadom azt a magam részéről Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és engem az nem alterál, mert alaptalan. Csak arra kérem, hogy máskor szíveskedjék jobban utánanézni, hogy mi az, a mire egy ilyen konklúziót alapítani méltóztatik. Azért én meglehetős egykedvű­séggel veszem ezek után azt a bizonyos gúny­nyal oda dobott vádját, vagy megjegyzését, hogy a miniszterelnök múlt ós jövő között áll. Ez kedvetlenséget okoz a t. képviselő úrnak. Méltóztassék ezt csak én rám hagyni. (Tetszés és derültség a jobboldalon.) Ha eddig el­találtam valahogy az utat a múlt és a jövő között, valahogy majd csak eligazodom ezután is. (Élénk tetszés jobb felől.) Nem is tartom valami nagy felfedezésnek azt, hogy a t. képviselő úr azt találja, hogy a múlt és a jövő között állok, (Élénk tetszés és derültség a jvbboldalon és a középen.) hát mindenki ott áll, a ki általában állani akar. Se múlton, .se jövőn nem lehet állást foglalni. A ki hátranéz, úgy akar menni, va.gy a levegőbe a csillagokba néz: az elbotlik. (Élénk tetszés a jobboldalon és a középen.) Hát én először is arra az alapra nézek, a melyen állok: az-én politikám alapján, ez az én jele­nem. Ezt az alapot és ezt a jelent működé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom