Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-637
74 <>á~. o szagos ülés lOOÍ. jíUiiiáv 17-én, csütörtökön. itt van a kiutasítások közül az az igazán rémes debreczeni esőt. Tessék elképzelni, Debreczenben (Zaj. Halljnlt! Halljuk!) megalapítanak egy havi lapot, a melynek ozíme: ^Szabadság, Egyenlőség, Testvériség.* Minden jogászgyerek tudja, hogy Magyarországon havilap csinálhat politikát kauczió nélkül; hogy csak heti vagy napilapnak kell kaucziót adnia. Azért mégis mi történik, t. ház! A midőn ez a »Szabadság, Egyenlőség, Testvériség* czűnű lap keletkezik, akkor, egy félszázaddal a magyar szabadságharca után és a nagy demokratikus és szabadelvű korszakban ez a jelszó, hogy: »Szabadság, Egyenlőség, Testvériség* nagyon felbőszítette a debreczeni rendőrhatóságot; a lapot lefoglalták, megjelenésében meggátolták, (Elénk mozgás és zaj a szélső baloldalon.) ós mindazokat, a kik előfizetési pénzeikkel ezen lap fentartásához hozzájárultak, azon alapon büntették meg, hogy azt mondták, hogy vau egy Perczel Dezső-féle rendelet, a mely a gyűjtéseket tiltja. (Elénk mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Ok gyűjtöttek a lapra két-négy koronát, tehát meg kell őket büntetni. Egy embert pedig, a kiről azt hitték, hogy e lap totum faktum, valami Jakucsek Nándor nevezetű, egyént, hat gyermekével, feleségével együtt, daczára annak, hogy az összes iparosok kiállították róla a bizonyítványt, hogy mint derék, tisztességes polgárt ismerik, örökös kiutasításra ítéltek. (Elén!: mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljak! Halljak!) Itt is elismerem, t. ház, hogy a milyen vérlázitóan és felháborítóan hatott ez az eset mindenkire, annyira megnyugvással fogadta mindenki azt, hogy a t. miniszterelnök úr ezt az esetet, a mint felülvizsgálta, mindjárt orvosolta is. (Felkiáltások, a szélső baloldalon: Ez nem elég!) De mi ez? Ez csak annál inkább megvilágítja, azt, hogy a, míg mi egyrészről megnyugvással viseltetünk az ő kormányzata iránt, addig másrészt elszomorító, hogy az ő kormányzata alatt még mindig oly közigazgatási tisztviselőink vannak, a kik annyit se tudnak a. közjogból, hogy mily lapot lehet alapítani, és minő joggal bir egyes állampolgár. És ez a tükre az egész országnak. Ezért van az a sok feljajdulás ós felzúdulás országszerte. (Mozgás es hosszantartó zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kerek, t. képviselő urak! Visontai Soma: így vagyunk, t. ház, a gyülekezési joggal is. A t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy nincsen egészen alapja az én feljajdulásomnak, hogy a gyülekezési szabadságot Magvar országon nem respektálják ; mert ha hozzá folyamodnak és felebbeznek. akkor ő azt orvosolja. De hiszen ez a gyülekezési jognál épen lehetetlen; mert hiszen ott, a. hol népgyűlést hirdetnek és azt megtiltják törvénytelen módon, annak orvoslását harmadfokon keresni már elkésett dolog. Ezt a gj-filekezési jog kérdését nemcsak ezért hoztam fel, hanem azért, mert a t. miniszterelnök úrnak egy elszomorító kijelentése késztet arra. A t. miniszterelnök űr tudniillik azt az állítást koczkáztatta itt a parlamentben, hogy nekünk Magyarországon gyülekezési szabadságunk nincsen is. Széll Kálmán miniszterelnök: Törvényben nincs! Visontai Soma: Engedelmet kérek, az a miniszter, a ki azt méltóztatott itt a házban állítani, hogy 1848-ban nekünk gyülekezési szabadságunk nem volt, ós hogy a gyülekezés engedélyhez volt kötve. . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Szemere rendelete szerint! Visontai Soma: Majd felolvasom Szemerének rendeletét is. Előbb azonban méltóztassék meghallgatni, mit mondott a miniszterelnök úr a költségvetés általános tárgyalása alkalmával (olvassa) : »Ismeretes a t. ház előtt, hogy ez a kórdós rendeletileg van szabályozva. Az első rendelet, mely a népgyűlések és a gyülekezési jog tekintetében megjelent és a mely engedélyezéshez kötötte a, gyülekezési jogot, 1848-ba,n keletkezett, egy aradvárosi eset alkalmából ; az akkori belügyminiszter : Szemere Bertalan adta ki. Azután 1868-ban egy körrendelet bocsáttatott ki, mely 1869-ben magyaráztatott meg a főispánoknak; végre megjelent 1898-ban egy körrendelet, mely a, népgyűlések tartását engedélyhez köti.«. A miniszterelnök úr azt is bejelentette, hogy ezt a 1898-iki rendeletet minden részében továbbra is fentartja. Bocsánatot kérek, de a t. miniszterelnök úr igen rossz szolgálatott tett a mi közjogunknak és alkotmányunknak, és az ő kijelentései teljesen ellenkeznek a magyar nemzet közjogával és históriai fejlődésével. Sőt kijelentem, hogy azok tévedésen alapulnak. Először téved a t. miniszterelnök úr abban, ha azt hiszi, hogy az Arad városhoz intézett rendelet volt az első rendelet 1848-ban. Nem áll! Az Arad városához ós Pest városához intézett rendeletek csak specziális rendeletek voltak bizonyos esetben, lázongás és vagyon elleni kihágások esetében. Ezt a rendeletet kiadta az 1848-iki kormány az országgjmlós szünetelése alatt. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ugron Gábor: Csendet kérünk, itt fontos dolgokról van szó, nem pedig társalgásról. Elnök (csenget) : Kérek csendet! (Halljuk! Halljuk!)
