Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

G87. országos ülés 1901. jaimíir 17-én, csütörtökön. 69 az 1848-iki jogok tovább fejlesztessenek, nem egyéb, mint a sötétbe való ugrás? Hogy ezzel bővebben foglalkozni nem lehet, ez elől a kormány hermeticze elzárkózik. Az 1848-iki átalakulás kulturális, közjogi s gazdasági átalakulása a nemzetnek. A jobbágyság megszűntével új munkás elemekre szorult a földmívelés az országban az által, hogy felszabadultak a városi elemek ós felszabadult a középosztály, a. kereskedelem és ipar új segédkezekre szorult az országban. A nemzetnek kultúrája a szabadsági intézménvek áldásos hatása alatt erősebben kezdett fejlődni. Önök is folyton azt hangoztatják itt a házban, hogy irue, mennyire fejlődött csak 1807. óta is ez a magyar állam, mennyire belterjesebbé lett az oktatás ügyében, kulturális intézményeiben, gazdasági életében, önök maguk is hirdetik ezt és ezzel elismerik, hogy az 1867-iki kiegyezés az által, hogy tulajdonkóp az 1848-iki alkotásokat szerezte vissza a nemzet számára, a jogfolytonosság kimondásával egy nagy tűzhelyet létesített a nemzetnek az 1848-iki eszmék továbbfejlesztésére. Már most, ha mi ezt mind elismerjük, ha elismerjük, hogy fejlődtünk, hogy az államnak feladatai is többek lettek, többek lettek tehát kiadásai is, tehát nagyobb igényekkel lépnek fel az állampolgárokkal szemben is a teherviselés tekintetében; ha önök elismerik, hogy ma már egy ezermillió koronás költségvetése van ennek az országnak — én ezt nem kicsinylein, nem veszem tisztán pénzügyi szempontból mérlegelés alá, hanem Magyarország kulturális fellendülése egyik jeléül is —; ha önök ezen ezer millió koronás állami terhekkel megróják nemcsak azokat, kik minket ide beküldtek a képviselőházba, hanem a nemzetek millióit is, mert az államnak teherviselési módszere nemcsak egyenes adóban van megállapítva, hanem nagy mórtékben a fogyasztási adókban is; ha önök elismerik, hogy épen az 1848-as nagy átalakulásnál fogva, a nemzet nagy haladásánál fogva megterhelik az állainfentartó kötelességekkel a társadalom minden rétegét és alanyát, a ki ott roskadoz a munka alatt, ki ott szántja a földet, csak azért, hogy az állam terheit viselje; ha önök, mint kultúrállam képviselői, mint egy jogállam reprezentánsai arra az álláspontra is helyezkedtek, hogy ebben az országban csak a demokratikus eszmék honolhatnak, tehát megalkották az általános védelmi rendszert, és így az államnak milliói véradójukkal is szolgálnak az állam fentartására; ha önök büszkélkedve azt mondják, hogy a közoktatásügyet is fejlesztik, tehát az embereket, az egyéneket, az állam tagjait műveltebbekké, felvilágosodattabbakká, de ugyanakkor bizonyos tekintetben, ős csak bizonyos banális értelemben véve, szerencsétlenebbekké is teszik, mert nagyobbakká válnak a,z illetők igényei is : akkor, azt kérdem, hogyha ez mind így van, és ha ezen 1848-ban átalakult ós 1867-ben alkotmányába némileg visszahelyezett nagy társadalom ily nagy feladatokkal és igényekkel lép az állam minden polgára elé, hogy merik önök itt a házban kimondani, hogy az állampolgárok millióit, kikre ily nagy terheket rónak az államban, önök nem részesítik semmiféle közjogokban, azok kivételes állapotba helyeztetnek, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) ós csak a társadalomnak és államnak kedvezményezett osztályai részesülnek a közjogok legfontosabbjaiban. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Van ennek akérd esnek még egy másik oldala is, mely a parlamenti ellenőrzés kérdését érinti. Azt hiszi a t. miniszterelnök úr, a ki — úgy láttam, lehet, hogy helytelenül fogtam fel — bizonyos idegenkedéssel fogadta ezen kérdésnek felvetését itt a házban, hogy ily elavult alapokon, kiváltságos társadalmi rétegeken felépített parlament ugyanakkor, midőn ezen társadalmi rétegeken kivűl a gazdasági tevékenységek egy egész nagy sorozata más rété-. geket teremt az országban, hosszú időkön át teljesítheti a parlamentáris ellenőrzést? Én, nem hiszem, hogy teljesítheti. Én azt hiszem, hogy sok abból, a mit itten inkompatibilitási kérdésként felvetnek, nem minden részében valósággal az. Az nem egyéb, mint azoknak az itt képviselt társadalmi rétegeknek azon társadalmi rétegek képviselőinek bizonyos társadalmilag szerzett ós örökölt függőségi helyzete, melynek keretében a parlamenti ellenőrzést immár nem teljesíthetik. A parlamentnek felépítése szerintem olyan, mint a házasság. (Halljuk/ Hallj uh!) A közeli rokonoknak egymással való összeházasodása és a vérkeresztezés kizárása pulya ós hülye nemzedéket teremt. (Tetszés a szélső baloldalon) Egy társadalomnak örökké és kizárólagosan való részvéte az állam vezetésében hasonló jelenségeket szül. Egy parlamentnek nem lehet elzárkózni a társadalomnak ma már fontos osztályai elől, mert hiszen csak el kell ismerni, hogy mi kultúránkkal, gazdaságunkkal rászorulunk a társadalom bizonyos elemeire, mi intenzivebb gazdaságot folytatván, rászorulunk a gazdaságot folytatók nagy seregére; mert ha mi például gyáripart akarunk létesíteni, akkor rászorulunk a művelt és képzett munkások egy nagj" társadalmára, vagy hogyha, be akarjuk hozni a villamos erőt az üzemek minden terén, akkor rászorulunk a nagyon képzett és, nagyon művelt technikai munkások