Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

<&". orsüágos ülés 1901. j mozdítandóknak vélt, állásukból tényleg el is inozdíttattak. Ilyén körülmények között azt hiszem, t. ház. hogy felesleges nekem erre a dologra hosszasabban reflektálnom. És meggyőződvén arról, hogy a belügyminiszter úr az ő prog­rammjához híven a jog, törvény és igazság uralmának megvalósítását tűzte ki ozéljáúl és Hoiitmeg3 r ébeii is mindenha meggyőződvén róla, hogy ezen programúinak megfelelőleg meg­történik minden szükséges intézkedés és orvos­lás, teljes megnyugvással a belügyminiszter úr intézkedései iránt és bizalommal személye iránt, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Konkoly-Thege Sándor: T. ház! .... Elnök: Mi ozímen kivan a képviselő úr szólani ? Konkoly-Thege Sándor: T. képviselőház! Hét czímen: személyes kérdés és szavaim ér­telmének helyreigazítása czímén is szót kérek. A t. képviselő úr kifogást tett az én tár­gyilagos és szerény felszólalásom ellen. Bocsá­natot kérek, t. képviselőház, a ki jelen volt az én beszédem alkalmával, hallhatta, hogy személyes térre a dolgot egyáltalában nem vit­tem, és vinni nem akartam, ez sem szándé­kom, sem intenczióm nem A r olt és beszédem­ben egyetlenegy passzust sem talált a képviselő úr, — ha átolvasta, — a mely bárkit szemé­lyesen sértett, vagy bántott volna. Kubik Béla: Ezt Fáiktól tanulta. (Zajos tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Konkoly-Thege Sándor: A t. képviselő úr kifogásolta az ón felszólalásomnak loyali­tását és azt mondta, hogy félre akartam vezetni, nem tudom, a közönséget, vagy a t. házat, — hisz az mindég}- — ós tulajdonképen hamis képet festettem itt a t. házban. Hát, t. ház, épen ezért voltam kénytelen untatni a kép­viselőházat hosszas felolvasásokkal, mert ón, mint megyebizottsági tag a magam birói véle­ményét, ítéletét csak abból alkothatom meg, a mit hiányjegyzókek alakjában a belügy­minisztérium velünk, a, megye közönségével, a megye bizottságával közölt. Ezek a hiányjegy­zókek közöltettek a megyével. Én beszédemben is kiemeltem, hogy ezekre az adatokra, mint le­tárgyalt, befejezett tényekre hivatkozom, mint­hogy tudja a t. képviselő úr is, hogy a tavaszi közgyűlésen ezek nyilvános tárgyalás ós el­bírálás tárgyát képezték. Abban tökéletesen igaza van a t. kép­viselő úrnak, hogy jött a mellett a hiányjegy ­zék mellett egy igen erős dorgatórium is, a mely úgy a tisztviselőknek, mint a megye közönségének is szólt. Mi a belügyminiszter úrnak ezt a leiratát a közgyűlésen nviltan, tel­KÉPVII. NAPLÓ. 1896-1901. XXXII KÖTET. Miár 17-én, csütörtökön. f>5 jes tisztelettel tudomásul vettük, azzal polé­miába nem bocsátkoztunk ós én azt beszédem­ben sem tettem elbírálás tárgyává, mert ha ezt teszem, ez valóban illoyalis dolog lett volna. Én tisztán tényekre hivatkoztam. Illoyalitásom iga­zolására felhozza még a t. képviselő úr azt is, hogy ón számítottam arra, miszerint b.önti kollégáim, a kik velem most egy párton van­nak, feszélyezve lesznek a felszólalásban. Bo­csánatot kérek, ebben a t. képviselő úr téved, mert én arra el voltam készülve, hogy ő fel fog szólalni. Ebben tehát nem biztam ós illoyá­lítás engem egyáltalán semmiben sem A T ezó­relt. A t. képviselő úr jogosan, talán legföl­jebb bizonyos tapintatlanság vádjával illethetett volna engem. Ennek talán volna jogosultsága, de én nem bánom, inkább álljak én a tapin­tatlanság vádja alatt, semhogy Hont vármegye egész közönsége ós annak egész tiszti kara a jogosulatlan ós meg nem érdemelt meghur­czoltatás vádja alatt álljon. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Visontai Soma ! Visontai Soma: T. képviselőház! (Hall­juk!) A belügyi igazgatás az állami lét teljes izomzatának szervi kiépítése. Az egyénnek, a családnak, a társadalomnak életfeltételeit az államban ez a szervezet állapítja meg. A mi, t. képviselőház, a fizikai életben a szétágazó vérnek központi gyűjtő izomzata: a szív, az az állami életben a belső igazgatás nagy or­ganizmusa. Az állami lót feladatait az állam összes szervei czélszerűen és jól csak úgy tel­jesíthetik, ha a belügyi igazgatás szervei az állam normális életfeltételeinek mindenben meg­felelnek. Az emberi exisztencziának minden vonatkozását a belügyi organizmus határozza meg. Az ő erkölcsi fejlődése, az ő egészsége, az ő kulturképessége, az ő védelmi ereje, minden attól függ, hogy milyen a belügyi igazgatás: jó-e, vagy rossz? Lehet a belső igazgatás elnyomója a szabadságnak, lehet ilyen még akkor is, ha egy közszabadságokkal rendelkező államnak életczéljait ós feladatait mint legfőbb végrehajtó organizmus nem he­lyesen hajtja végre. És ha ilyen, akkor egész nemzedékeken át képes az önkormányzati sza­badság áldásait a társadalomra és az államra nézve megsemmisíteni, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és teheti ezt mindaddig, a míg az állam a törvények erejére támaszkodó zsarnoki rendszert le nem rázza magáról. T. képviselőház! Akármennyire javítjuk mi iskolaügyünket, pénzügyünket, hadügyün­ket, kereskedelmi igazgatásunkat, közgazdasági igazgatásunkat: minden skolasztikus fejlődést és tanítást, a szabadságról, az egyenlőségről, testvériségről való bármily kathedrai bölcsel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom