Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

6íW. országos ülés Í901. január 17-én, csütörtökön. 63 be valaki, annál nagyobbak kötelességei ós minél nagyobbak . a kötelességek, annál nagyobb lelkiismeretességgel kellene azokat teljesíteni. Fájdalom, ezt a főispánok részéről épen nem tapasztaljuk, hanem igenis tapasztaljuk azt a fékezhetetlen vad indulatot minden ellen, a mi ellenzéki irányú, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) azt a fékezhetetlen gyűlöletet, melylyel elhatározzák, hogy az ellenzéket a megyék kerületiből kiirtják. (Igaz! Úgy van! a szélső bal oldalon.) A főispánoknak ez a vad indulatja, melylyel szinte kérkednek, szinte hízelegni akarnak felfelé, ezen limonádé rendszer alatt sem csillapodott és most is ugyanazon magas fokon áll. En nem is elégszem meg avval, a mi abban a, határozati javaslatban van, hogy a, főispán nyugdíjat ne kapjon, kanem tartok azokkal, a kik azt mondhogy nincs főispánra szükség. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez egy ingyenélő állapot, (Derültség.) a verejtékező "és államfentartó elemet képező gazdaközönség feje tetejére van állítva, annak minden viszontszolgáltatása ellenében. A főispánokról a minszterekre áttérve, azért, mert valaki miniszter és azért, mert én például szerény utolsó rendű ellenzéki ember vagyok, nem következés, hogy ón azért a minisztert oly indulattal tekintsem, mint a főispánok meg a miniszterek szokták az ellenzéki embert tekinteni. En nem tekinteni, sőt abban a magas állásban levő, hivatása, és kötelességtudása magaslatán álló férfiú előtt kalapot emelek és meghajtom magamat, csak az a baj, hogy nagyon ritkán kerül sor arra, hogy kalapot emeljek ós meghajtsam magamat. (Derültség.) Ebben ugyan nem kopik el az én kalapom, sem meg nem hajlik a derekam. (Derültség.) Akármilyen kitűnő férfiú legyen is az a miniszter, tagadom, hogy négy esztendei szolgálat után olyan érdemeket szerezhetett, hogy azt a rengeteg nyugdíjösszeget megérdemelje, melyet a törvény neki biztosít. A ki magas állásban nagy fukeziókat teljesít, elégedjék meg a magas állás viselésének ideje alatt nyert sok rendbeli üdvözlő sürgönynyel, (Derültség a szélső baloldalon.) elégedjék meg az elismeréssel, elégedjék meg a hatalom bírásával, annak előnyeivel és elégedjék meg azzal a dotáczióval, melyet addig kap. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert csak a magasabb ós alsóbb rendű tisztviselők exisztencziájának biztosításáról van szó? Az adózó közönségnek, az 500 milliót előteremtő közönségnek, a vérrel verejtékező gazdák exisztencziájáról ki gondoskodik? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hol lesznek ezek megmentve a koldustarisznyától? (Igaz! Úgy van! a, szélső baloldalon.) Még egy másik körülményre is rá kell mutatni ennél a kérdésnél. Általában az a rendszer, hogy a hivatalban eltöltött szolgálati időt a politikai szolgálattal összekapcsolják ós hogyha valaki államtisztviselői szolgálatban töltött el egynehány esztendőt, később pedig a szerencse odavitte — mert ahhoz is szerencse kell, nem mindig érdem, — hogy miniszterré lett, akkor az alsóbb rendű hivatalban töltött esztendők számát hozzáadják a miniszteri szolgálat éveinek számához és azon magas állás dotácziója szerint állapítják meg a nyugdíj összegét. Mikor ez ellen e költségvetés általános vitájában valaki szót emelt, a miniszterelnök egészen czinikusan, — mert komolyan ilyent nem lehetett volna tenni —• azt mondta, hogy az ellenzék az oka annak, ha a, miniszterek sűrűn változnak. Minthogy a minisztereink nem örökéletűek, azokon a bársonyszékeken, mert a moly kieszi alóluk a bársonyt (Derültség a szélső baloldalon.) és gyakran áll elő kormánvváltozás, . . . Kubik Béla: Nem elég gyakran! Marjay Péter: . . . a minisztereknek nincs egyél) ambicziójuk, mint az, hogy legaláb három, vagy négy esztendőt töltsenek ki, hogy nyugdíjjogosultságuk meg legyen, akkor azután nem bánják, ha, bekövetkezik a miniszterválság, vagy nem következik be. Ez az állapot meg fogja, szaporítani kiszámíthatatlan mértékben az ingyenélő emberek szárnál. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az állapot ma már 20 millió koronára menő nyugdíjösszeget eredményezett, néhány esztendő múlva a, mi fiaink emberkorában már 200 millió körűi fog czirkálni. Ez egy borzasztó öngyilkos politika. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezt így nem lehet tovább vinni. (Igaz! Ugyvan! a szélső baloldalon.) Ennélfogva, a ki igazi, lelkiismeretességgel fogja fél a politikai pályán való kötelességének teljesítését, annak minden igyekezetével és késedelmet nem ismerő gyorsasággal oda kell törekednie, hogy nemcsak a miniszterek és főispánok nyugdíja töröltessék el, hanem általában a nyugdíjtörvény revízió alá vétessék, (Tetszés a szélső baloldalon.) mert ellenkező esetben kiszámíthatatlanok ennek a mostani nyugdíjtörvénynek a következményei. T. képviselőház! (Halljuk!) A teherviselő, az adófizető közönség minden kigondolható adónemmel agyon van terhelve. Az államadó, a községi, a megyei pótadók ós a legjogosulatlanabb és a legigazságtalanabb, de mégis tűrhetetlen nagy perczentben kirótt útadó és a többi adók, egészen le a kutyaadóig, oly