Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

637. országos illés 19€1. jaunár 17-em, csütörtökön. 59 is á belügyi kormányzat, de legalább jó lenne, kielégítő lenne és hivatásához képest áldásos lenne a közönségnek, örömest fizetné a költségeket mindenki. De semmi térről nem hangzott fel évtizedek óta annyi panasz, mint épen a belügyi korroányzaf által érintett közélet teréről. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ama gyűlöletes emlékű húsz esztendő után, a mely kiirtani igyekezett minden szabad gondolkozást, minden fennálló véleményt, a mely nem a hatalom támogatásának érdekében nyilvánul, ama gyűlöletes húsz esztendő után a belügyi kormányzat mostani vezetője részéről egy hangzatos kijelentés történt, a- mely után a jó reménység világa csillámlott fel emitt-amott a közönség körében. A pesszimisták ugyan azonnal tagadólag rázták a fejüket, a -skeptikusok bizalmatlankodva vonogatták vállaikat, csak az optimisták ujongottak, hogy ime eljött, elközelgett az eldorádó. És a hangzatos kijelentések óta eltelt két esztendő. Ez a két esztendő szerintem nem nevezhető egyébnek, mint limonádérendszernek, (Derültség a szélső baloldalon.) a ni elv egy kis czukros vízhez hasonlít. A legerősebb ellenzéki indulatok is lecsendesültek ezalatt a limonádé-rendszer alatt, várakozó álláspontot foglaltak el. És most a két esztendő eltelte után — fájdalom — arról kell bizonyságot tennünk a tapasztaltak után, hogy az a reménység is, a mely ama hangzatos kijelentések után a közönség körében imitt-amott felcsillámlott, hasonló a többi reménységhez, csalárd, sokat igért. de keveset, vagy épen semmit sem adott. (Úgy van ! Úgy van-! a szélső baloldalon.) Mennyi szó esett a, rendszerváltozásról, és ha keressük: hol, miben, melyik téren van hát a rendszerváltozás; a felelet rá az, hogy sehol és semmiben sincs. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A megyékben, a községekben, a közigazgatás faktorai: a szolgabirák, a községi jegyzők, a városokban a hatalom kezelői: a rendőrkapitányok ós más alantas közegek ma is nem védelmezői a jogrendnek, nem segítői, nem támogatói a közönségnek, hanem épen olyan üldözői, mint voltak ama gyűlöletes húsz esztendő alatt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ma is méltán érvényben áll a czigányról szóló anekdota, a kinek mikor ezt mondták: »Czigány, húzd ki magad, jön a király!* azt felelte rá: »A király, hát hadd jöjjön, hát micsoda az?« hanem mikor azt mondták neki, hog3" jön a szolgabíró, elbújt és erőszakkal sem lehetett volna búvóhelyéről előállítani. T. képviselőház! Azt mondják némelyek, hogy a szolgabirák és a közigazgatási többi tisztviselők anyagi helyzetét fizetésemeléssel javítani kell, hogy annál függetlenebbek legyenek és annál nagyobb nyugalommal végezhessék kötelességeiket ós egyenesen tisztjüknek élhessenek. Ellenkezőleg, nem a fizetésemelésre van szükség. Mire való lenne az a fizetésemelés ? Hogy annál pöfíészkedőbbek, annál gőgösebbek legyenek a közönséggel szemben ? Szerintem nem arra váh szükség, hogy a szolgabirák és egyéb közigazgatási tisztviselők fizetését emeljék, hanem hogy tanítsák őket kötelességüknek ismeretére, pontosabb teljesítésére, a közönség jogainak elismerésére és tiszteletben tartására: (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) tanítsák őket a. közönséggel szemben tisztességesebb és emberségesebb bánásmódra. Mert, t. képviselőház, ha vizsgáljuk a közelebbi két esztendő alatt is a közigazgatási tisztviselők hivatalos eljárását, vájjon tisztábbak-e már most a községi választások, vájjon a. szolgabirák nem épen úgy visszaélnek-e a nekik adott kandidáczionális joggal. a. mint visszaéltek ezelőtt ? (Ugy van! Ugy van! a szélső Ixélvldalon.) Hát ez a nagy közönség, a mely annak a 80 milliónak legnagyobb részét hordozza vállain és verejtékéből teljesíti, az a nagy közönség nem érdemel-e meg annyit, hogy legalább azt az egy állást a, községben, a birói állást, tetszése, ízlése szerint való emberrel töltse be? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A szolgabirák a kandidáczionális joggal nem rendet csinálnak, hanem zavart; nem megelégedést keltenek, nem zavart csillapítanak, hanem keserűséget idéznek fel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A miniszterelnök mint belügyminiszter felhívást intézett a törvényhatóságokhoz a. közigazgatás egyszerűsítésénektanulmányozása tekintetében. A közigazgatás egyszerűsítése és czélszerűsítéso tekintetében nézetem szerint első dolog az. — és ezt a közönség is elsősorban érezné meg, — hogy a, szolgalmaknak a visszaélésre mindenkor alkalmat szolgáltató kandidáczionális jogát el kell venni (Ugy van ! a szélső haloldalon.) és e jogot azért a rengeteg teherviselésért jutalmul, de nem is jutalmul, hanem az igazság és méltányosság követólményekópen rá kell ruházni a községi kéj> viselőtestületekre, mert ezek tagjai ismerik a maguk emberét, ezek tudják meggondolni, kire lehet ruházni a községi birói állást. Ha ez megtörténik, akkor minden visszaélésnek eleje lesz véve ós a szolgabirák szarvai le lesznek tördelve, a közönség pedig meg lesz nyugodva és meg lesz elégedve. Tökéletesebb-e talán két esztendő óta a 8*