Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-636
636. országos ülés 1901. január 16-án, szerdán. 57 nern követelhetünk mindenkitől mindent, — mondom, ez annyi időbe kerül, hogy mire odaérnek, a legritkább esetek közé tartozik, hogy az illetőt még élve kimentik. Holott, hogyha azok a rendőri hajók rendelkezésünkre állanak, egypár niásodpercz alatt készen vannak, mennek az illető után s esetleg még meg is menthetik. Én ennél még nagyobb fontosságot tulajdonítok annak, hogy a rendőri hajók képesek lennének elúszott, elszakadt tárgyakat biztonságba helyezni, a mi csónakokkal meg nem tehető. Ezt vagyok bátor elsősorban a t. belügyminiszter úr őnagyméltóságának ajánlani. Azt hiszem, hogy czólszerű lenne mustrának egy ilyen hajót Hamburgból elhozni, s nem tartom lehetetlennek, hogy aztán a »Danubius<<, ha talán valamivel drágábban is, utánozhatná ezeket, mert hazai iparunkat megvédeni minden magyar embernek kötelessége. Biztos tudomásom van róla, hogy e rendőri hajók ára, melyek hosszabb szolgálatot is végeznek s egy kis kabinnal is vannak ellátva, variál 10—20 ezer márka közt. Én egy ilyen kis hajót hoztam Hamburgból gróf Majláth Lászlónak mulatság czéljából, hogy a Dráván birtokait beutazhassa. Ez a hajó 10 lóerővel forszírozva 8—9 tengeri mértföldet tesz meg óránkint. Barta Ödön: Magyar ipar? Konkoly-Thege Miklós: Ez a hajó ide szállítva körülbelül hatezer forintba kerül, abban van egy kis kabin, melyben 3—4 ember is meghúzhatja magát eső, zivatar alkalmával. Egy ily hajó föltétlenül megfelelne a budapesti szolgálatnak. Barta Ödön: Ezt talán Ó-Budán is meg tudnák csinálni! Konkoly-Thege Miklós: Természetesen; több kellene ilyen, egy nem elegendő, mert jóformán minden hid alatt kellene egynek horgonyozni. Hamburgban minden két-három kilométer távolságban horgonyoz egy ilyen hajó; nálunk szintén két kilométernyi távolságban egy elég lenne. Ha három ily hajót szerezne a belügyminiszter úr őnagyméltósága, azt hiszem ez egészen megfelelne. Ez az, a mit a pesti fobyamrendőrség tekintetében bátor volnék őnagyméltóságának figyelmébe ajánlani. A mi a személyzet kérdését illeti, hogyha olyan i*endőröket, kik hajósemberek voltak, berendelne a miniszter úr őnagyméltósága a hajótiszti tanfolyamba, azt hiszem, nagyon rövid idő alatt elsajátíthatnak annyi theóriát, hogy némi kis gyakorlat mellett szintén megfelelnek a szolgálatnak úgy, hogy ennek következtében a személyzetet a rendőrség kebelóKÉFVB NAPLÓ. 1896^1901. XXXII. KÖTET. ben mintegy kirendeltséget lehetne mindjárt alkalmazni. Mert a mi rendőreink néha-néha, valljuk meg, bolondot is csinálnak. Nem nagj^on sokat, de megtörténik. Például megesik, hogy megérkezik a tabáni hajóállomásra a Dunagőzhajózási társaságnak este 10 órakor induló utasszállító hajója, és véletlenül meggyújtja a három lámpást már indulásánál. Természetesen feljelenti az úgynevezett folyamrendőr, hogy három lámpással utaztak felfelé. Igaz, hogy ez egy kis rendetlenség, de nem olyan nagy bűn, mert hiszen épen hogy keresztüljön a Dunán, ós csak mindössze nyolczszáz métert utazik három lámpással. Az ilyesmit úgy nevezi a főfelügyelőség, hogy szekatúra. Mert csakugyan a hajósember nagyon jól tudja, hogy mi szabad, és mi nem szabad. De véletlenségből, elnózéskópen megtörténik az ilyesmi. Én egyszer egy rendkívül rendezett viszonyú yasúttársaság mozdonyán utaztam és gyönyörűen elmentünk fehér lámpással az egy 7 vágányú pályán Vácztól Esztergomig, a nélkül, hogy baj történt volna. Pedig az olyan rendezett pályán törtónt, hogy azt valaha mustra pályának lehetett tekinteni. Természetes dolog, hogy ha több hajózási ismerete lenne az ilyen rendőrnek, ilyen szekatúrába nem is bocsátkoznék bele, legfölebb odaszólna a vitorlásnak, hogy máskor vigyázzon, de ne csinálna jelentést ős irka-firkát nem okozna. Természetesen, ón még nem elégedném meg a budapesti folyamrendőrség rendezésével, mert azt hiszem, hogy nagyon óhajtandó lenne még a vidéken is olyan folyamrendőrséget alkotni, a mely a rendetlenségeket, a melyek itt a vonalon előfordulnak, elhárítaná. Természetesen, kellene itt aztán egy nagyon gyors járatú hajó, a melyen hasonló képzettségű emberek utaznának, kik az előforduló rendetlenségeket feljelentenék. De tudom, hogy utópia volna azt hinnem, bog}- ez nagyon gyorsan bekövetkezhetnék ; csak bátor vagyok ezt a dolgot is felhozni, és a belügyminiszter úr őnagyméltóságának figyelmébe ajánlani. Végül kijelentem, hogy őszinte bizalmam alapján a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Marjay Péter! (Felkiáltások: Holnap!) Marjay Péter: T. képviselőház! Miután az idő előrehaladott, méltóztassék megengedni, hogy mivel részletesebben akarok a dologról szólani, beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: Megadja a ház az engedélyt ? (Megadjuk!) E szerint a tanácskozást nem folytatjuk; és így javaslom a háznak, hogy a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére 8
