Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-636
50 6á(). országos ülés 1901. január 16-án, szerdán. 826 forint ós 22 krajczár. Óriásiak azonban az aránytalanságok az egyes vármegyék között. így például Békés vármegyében 1620 forint egy főszolgabíró fizetése, Sopron vármegyében 1680 forint, Báes-Bodrog vármegyében 1900 forint, Pest vármegyében peclig 2000 forint. Ellenben a legexpoiiáltabb nemzetiségi vidékeken, ott tehát, a hol a közigazgatási tisztviselői kar a legfontosabb feladatok megoldására van hivatva, így például Háromszék vármegyében és Kolozsvármegyóben a törzsfizetós 1000—1200 forint. Széll Kálmán miniszterelnök: De ezek a legtöbb segélyt is kapták! Mezőssy Béla: Épen. jó, hogy a t. miniszterelnök úr ezt a közbeszólást tette; épen ezzel akarok foglalkozni. Előbb azonban meg kell jegyeznem, hogyha az államhatalom ezt a helyzetet hallgatagon eltűri, akkor voltaképen egy társadalmi osztályt ömnaga kényszerít arra, hogy megélhetésének feltóteleit ott keresse, a hol épen véletlenül megtalálhatja. Beismerem, t. ház, hogy a t. miniszterelnök úr ezen általa is bizonyára jól tudott és ismert képtelen helyzeten javítani igyekszik; és már a múlt 1900. évi költségvetési előirányzatban is e czímen a vármegyék dotácziójára 550.000 koronával többet irányzott elő, mint a mennyi az előbbi évben elő volt irányozva,, sőt ezen összegen felül is még mintegy 200.000 koronát vett- egy óv folyamán tényleg igénybe; a jövő évre pedig felmerülhető hiányok pótlására újból mintegy 600.000 koronával többet kér megszavaztatni a most tárgyalás alatt álló költségvetés keretében : szóval látom, t. ház, hogy a miniszterelnök úr a vármegyei tisztviselők sorsa, iránt élénken érdeklődik ós nem annyira az ő jóakaratának a hiányai, mint a rendelkezésére álló eszközök elégtelenségén múlik az, hogy tisztességes javadalmazásokat megvalósítani képtelen. És épen azért — tekintettel a pénzügyi helyzetre — felette kétséges lévén az, hogy lesz-e a belügyi tárcza a közel jövőben abban az örvendetes helyzetben, a midőn az összes tisztviselői állások javadalmazása kiegészíthető leend, addig is legyen szabad a t. miniszter úr figyelmébe egy ténykörülményt ajánlanom. És ez az, hogy akkor, a midőn a felemelt állami dotácziót az egyes törvényhatóságok rendelkezésére boesájtja. legyen gondja a kis exisztencziákra: nehogy itt is, ezen a téren is ismétlődjék az életben annyiszor tapasztalható közmondás igazsága, hogy a nagy halak elnyelik a kis halakat. Sajnos, nincsenek kezeim között a megbízható statisztikai adatok, a. melyekből láthatnám, hogy az egyes törvényhatóságok által miként lettek felosztva a rendelkezésre bocsátott összegek; a hírlapokból azonban olvastam egyes ilyen határozatokat és azt láttam, hogy a felosztás épenséggel nem abban az arádban történt meg, a melyben meg kellett volna történnie, hogy tudniillik a kisebb javadalommal biró tisztviselők nagyobb fizetési százalékban részesüljenek, mint azok, a kik eddigelé is nagyobb fizetést húztak. És ez természetes is; mindenki a maga baját tekintvén a legnagyobbnak, teljes lehetetlenség a vezető elemektől oly nagyfokú elfogulatlanságot és méltányosságot követelni, — a midőn ők sem mondhatók tényleg jól díjazottaknak, — hogy a saját anyagi érdekeik rovására a kisebb exisztencziákat jobb elbánásban részesítsék mint önön magukat; így történt aztán, hogy a segítség nem oda és nem abban az arányban jutott,, a hova tényleg el kellett volna jutnia az osztó igazság elvei alapján. Széll Kálmán miniszterelnök: Respektáltam az önkormányzatot! (Tetszés jobbról!) Mezőssy Béla: Az önkormányzatot respektálni kell, t. miniszterelnök úr, (Halljuk! Ralijuk!) de a kormány főfelügyeleti jogánál fogva a vármegyének autonóm úton hozott határozatai mind felterjesztetnek jóváhagyás végett, és én nagyon sok olyan vármegyei határozatot tudnék mutatni, a hol a belügyminisztérium nem respektálta az önkormányzatot ós megváltoztatta a határozatokat. Tehát csak tessék megváltoztatni itt is, ahol az nem az osztó igazságnak megfelelő. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én magam is tisztelem a vármegyei önkormányzatot, de szükségesnek tartanám, hogy a t. belügyminiszter úr az általa az egyes megyék dotácziójára szánt összegek felosztásánál bizonyos általánosán kötelező direktívákat szabjon meg. Rendelje el, hogy elsősorban azok a tisztviselői állások részesíttessenek íizetéskiegészítésben, a melvek cljTTci cl legégetőbb formában reá vannak szorulva; nem pedig minden egyes tisztviselő, tekintet nélkül arra, hogy eddigi javadalmazásával is biztosítva van-e existencziája, vagy sem. Jeleztem az előbb hivatalos statisztikai adatok alapján, hogy a szolgabirók átlagos fizetése800 forint; a kezelő és segédszemélyzeté 600 forint; jeleztem, hogy míg egyes vármeg}^éknól példának okáért eg}^ főszolgabíró 1600 forint törzsfizetóst élvez, addig a legexpoiiáltabb nemzetiségi vidéken 900 forintért kell szolgálatot teljesítenie. Ezek azok az égbekiáltó aránytalanságok, a melyeken múlhatlanúl segíteni kell. Segíteni pedig akként, hogy az ország közigazgatási tisztviselői karának fizetési minimumát meg kell szabni és ezen meghatározott fix
