Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-636

4$ i$& országos ülés 1901. január l<i-án, szerdán. helyeslés. Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Vihar kell ahhoz, (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) vihar, a mely rombol és pusztít, de tisztít is, (Igaz! Vgy van! a szélső baloldalon.) a mely elsöpörje mindazt, a mi útjába áll, a mely fenekestül felforgassa: a magyar közigazgatás megposhadt tavát, a mely megtisztítsa a magyar közéletet mindattól a szeméttől, a mely a magyar belügyi igazgatás terén évtizedeken át a szabadelvű párt önző érdekeinek szolgálatában összegyülemlett. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ezt a czélt, ezt a törekvést, t. miniszterelnök űr, az összeütközésektől félve, a személyi kérdések megoldásától tartózkodva, megoldani teljesen lehetetlen. A t. miniszterelnök úr legjobb szándékai is el fognak veszni a büró homályában, a nélkül, hogy a magyar nép rétegeibe elhatolni tudnának. Innét van, —ismét visszatérek előbbi kiindulási pontomhoz, — hogy a nép, az istenadta magyar nép, a ma és a tegnap közt semmiféle változást nem érez. Ott, a hol becsületes és tiszta volt a közigazgatás, — mert hála Istennek, vannak ilyen kivételek, — tiszta ma is, ellenben ott, a hol korrupt volt, az maradt ma is. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék elmenni, t. miniszterelnök úr, egy-egy olyan Isten háta mögötti tót vagy oláh faluba.. . Rakovszky István: Árvamegyébe példáid! (Derültség. Egy hang balról: Kérdezze meg Kubinyi Árpádot!) Mezőssy Béla:... és tegye fel a legelső halinás parasztnak azt a kérdést, hogy órzi-e ezt a változást. (Egy hang a szélső baloldalon: Kérdezze meg Kubinyi Árpádot! Zaj.) Kubinyi Árpád: Mi van Kubinyival? Rakovszky István: Semmi! Kubinyi Árpád! Nohát! Állok elébe! (Zaj.) Mezőssy Béla: T. képviselőház! Én objektíve tárgyalom ezeket a kérdéseket; t. képviselőtársamnak nincs egyáltalában oka, hogy ezen ily nemes felbuzdulásba jöjjön. T. képviselőház! Maradjunk Árvamegyénél. Ha a. t. miniszterelnök úr elmenne Árvamegyébe, ós feltenné a legelső tót embernek azt a kérdést, hogy érzi-e még a hivatalos önkénynek mindazt a nyomását, a melytől a t. miniszterelnök úr a magyar közéletet megtisztítani igérte, akkor, ha az a szegény ember megértené a kérdést, valószínűleg így felelne: Uram, ón nem tudom, ki az a Széll, azt sem tudom, hogy ki volt az a Bánffy, csak azt tudom, hogy a jegyző ugyanaz, a ki volt, (Tetszés a Imi- és szélső baloldalon.) ós csak azt tudom, hogy a szolgabíró is ugyanaz, a ki azelőtt volt. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Az nem elég, hogyha a magyar miniszterelnök, vagy belügyminiszter formás rendeleteket bocsát közzé, . . . (Egy hang a szélső baloldalon: Formulákat.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az is kell! Mezőssy Béla: Az is kell, az csak az alap. Az sem elég, hogyha hivatalos vezérczikkekben tudtul adatja az alantas közegeknek, hogy ő elvárja tisztviselőitől, hogy a rendeleteket abban a szellemben fogják végrehajtani, a mint ő azt tényleg óhajtja. Mindez, t. képviselőház, csak a forma. A lényeg azon fordul meg, hogy átmennek-e a miniszterelnök úr szándékai a magyar közéletbe: igen, vagy nem ? Az én nézetem szerint a t. miniszterelnök úr szándékai nem valósulnak meg. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem valósulnak meg pedig azért, mert a végrehajtó közegek legtöbbjéből hiányzik vagy az arravalóság, vagy pedig a szándók. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy latin közmondás azt mondja; Quo semel imbuta recens, servabit odorem testa diu. Abból a csuporból, a melybe egy szag már beleette magát, csak igen nehezen párolog az el. (Tetszés a szélső baloldalon.) A magyar közigazgatás legszélesebb rétegeibe beleette magát az a köztudat, hogy a köztisztviselő nem azt teszi, a mit a közjó, a mit a nópérdek parancsol, hanem azt, a mit tőle a fölöntes hatalom követel. (Igaz! Úgy vem! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen lehet, t. képviselőház, én felteszem, hogy a közigazgatási tisztviselői kar egy nagy részében megvolna az arravalóság, megvolna a törekvés is, hogy a miniszterelnök úr intenczióinak hűséges munkatársai legyenek, de a múlt tapasztalatai ós a közigazgatási tisztviselői kar helyzetének bizonytalansága folytán, a magyar közigazgatási tisztviselő elhatározásának csak ott lehet szabad keze, a hol a közvetlen felette álló hatalmi felsőségnek a czirkulusait és érdekeit nem zavarja. (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) És ez természetes is, t. képviselőház, mert a magyar közigazgatási tisztviselői kar védtelenül ki van téve a felsőbbség önkényének ós hatalmának. (Igaz! Úgy van a bal- és szélső baloldalon.) Egyrészt a fegyelmi jognak oly szabályozása, a mely a döntés jogát egy ember kezében összpontosítja; másrészt az áthelyezési jog gyakorlása bizonyos állásokra nézve olyan lehetetlen helyzetet teremtenek, hogy az a szegény tisztviselő folytonosan érezvén feje fölött a Damokles kardját csüggeni, nagyon, de nagyon kevés esetben bír annyi erkölcsi bátorsággal ós önállósággal, hogy meggyőződósét nyíltan és szabadon nyilvánítsa. Mit akarok én, t. képviselőház, mindezek-