Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-636
636. országos ülés 1901. január lft-án, szerdán. 45 Küküllőben 812, Trencsénben 1086, Turóczban 1560, Nyitrában 1460, egész Erdélyben 1011 választópolgárra. A Dunabalparti vármegyékben-— Árva, Bács, Hont, Nyitra, Trencsén, Turócz, Zólyom — mindössze' 1789 választóra esik egy képviselő. És most méltóztassék megnézni a magyarok-lakta vidékeket! Pestmegyóben 3021 választóra, Zala vármegyében 3049, Baranyában 3297, Jász - Nagykun - Szolnokmegyében 2907, Zemplénben 2931 választóra esik egy képviselő. A mi a városokat illeti, Hódmezővásárhelyen 4451, Szegeden 4409, Szabadkán 4078, Budapesten 4370 választóra esik egy képviselő. Az arrondirozás tehát nem a' magyar fajnak kedvez, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem azt mutatja, hogy épen a nemzetiségi vidékeken csaknem felével kevesebb választópolgárnak megadják már a képvisel őküldés jogát, mint a nagy magyar Alföldön és a nagy magyar vármegyékben, a hol a választópolgároknak csak ezrei meg ezrei gyakorolják együttesen a kép viselőküldés jogát. A kikerekítessél tehát összekötve a választói jog kiterjesztését, a nélkül, hogy az országnak bármely vidékével vagy bármely nemzetiségével szemben igazságtalanságot követnénk el, ezeket a szembeszökő különbségeket úgy is meg kell szüntetni. Az angol törvényhozás — hogy az erre vonatkozó közbeszólásra is megfeleljek — nem habozott 103 önálló követküidósi joggal felruházott várostól megvonni a követküidósi jogot . ós ezeket kerületekbe beosztva a követküidósi jogot reáruházni olyanokra, a melyeket időközben a forgalom, a népesedés emelt és virágzókká tett. De a nemzetiségi kérdésben, ha már ezt az áldozatot meghozzuk, ha már azt kell odadobnunk, hogy inkább alkotmányos életünk sülyedjen le egészen, a nemzet rendelkezési joga vesszen el egészen: mit hozzunk akkor még áldozatot ennek az eszmének, miért félünk akkor még a nemzetiségi kérdéstől? Ezen a téren csak nyerhetünk. Ha nemzetiségi polgártársaink itt az ő számarányukban alkotmányos jogaikat gyakorolják, ezáltal letérnek épen arról a térről, a hol nem szeretjük, hogy működjenek, tudniillik kifelé való agitácziójuk teréről, a forrongások teréről, mert itt kell, hogy érvényesítsék, a magyar parlamentben, az államhoz tartozás érzetével, jogaikat ós kötelességeiket, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) a nemzetből való kihúzakodás ellen a nemzet meg kell, hogy találja a védekezését; mert örök törvény nincs, hanem örök törvény a nemzetnek joga. a rnely itt magát érvényesíteni akarja az országban, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és akkor a nemzetiségek részéről várható bármely veszélyekkel szemben is magát védelmezni tudja és magát védelmezni fogja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Rendkívül sajnálom, t. képviselőház, hogy ebben a kérdésben, a melyre a kormánynak a, figyelmét többszörösen felhívtam, eddig mindig kitérés ós tanulmányozás volt a felelet. Sokra becsülöm én ós mindenki a kormányzásnak tiszta kezelését, azt, hogy nyugalom tért vissza a kedélyekbe: de, t. ház, ebben az irányban megnyugvást ós biztosítókokat találni mégis nagyon nehéz. Ha a t. miniszterelnök úrnak a kormányzása személyi garancziákat nyújt is a^ tiszta kezelésre, vájjon mi garancza van arra. az esetre, ha ő otthagyja helyét s ismét más egyének veszik át a kezelést s folytatják a régi rendszert, a régi eljárást? (Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen épen ilyen korszak, mikor a közhangulat nyugodt, mikor a pártok egymás intenczióit tisztelik ós becsülik, mikor egymás törekvéseiben a jó szándékot feltételezik, épen ily korszak alkalmas arra, hogy pártkülönbség nélkül felismerve a veszélyeket, alkotásokat csináljunk, törvényes intézkedésekét állítsunk fel, melyek a veszélynek bekövetkezését lehetetlenné teszik. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha elfogulatlanul nézzük a kormányzásnak eredményeit, az, a mi siker volt: a kúriai bíráskodás behozatala, az, a mi siker volt: a választói jognak kiterjesztése az adóhátralékosok tekintetében, de sőt többet mondok, az, hogy maga ez a kormányzás eléretett, még nem ennek a kormánynak az eredménye és sikere, hanem mindez egy nagy parlamenti barcznak a leszűrődött eredménye, a melyben ugyan a kormányelnök is megtette a maga kötelességét, de a mely még nem az ő sikere, mert mindez egy nagy parlamenti harcznak a következménye ós eredménye volt. Két év óta vár a nemzet arra, hogy tettekkel lássa beigazoltunk, hogy abban a várakozásában, melyet ezen újabb alakulásokhoz fűzött, nem csalódott, hanem, hogy. azok az államférfiak, a kik ennek az új' rendszernek a szolgálatába szegődtek, egy Szilág,yi Dezső, a ki fényes állást hagyott ott, egy Apponyi Albert, ki egy nagy múltú parlamenti ellenzéki állást hagyott ott, karöltve a kormányzásban részt véve, összes tevékenységüket az alkotásra, a nemzeti jogok kiegészítésére fogjuk használni, nem pedig arra, hogy talán egy-egy felfakadó sebét a pártéletnek orvosolják, egyes tüneteit az elégedetlenségnek, simítsák el, s a felmerülő agendák elintézésével töltsék életüket. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A parlamentnek a tekintélye.
