Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-636

ft36i országos illés 1901. január Ifi^án, szerdán. ^1 jelentkezett, hogy az a parlament aZállamcsínyt szentesítette. Ennek hatása a franczia parlamentben abban nyilvánult, hogy az egész eredményt képes volt lerontani a hivatalos jelöltek sorozata. És midőn 1871-ben a németek Paris falai alatt állottak, és a parlament háta mögött a Oommune lázadása fenyegetett, akkor sem arra gondolt a franczia parlament elsősorban, hogy ezt a veszedelmet elhárítsa, hanem szabályokat és intézményeket állított fel s hivatalos jelöltek rendszere ellen. Az egész rombolást, melybe III. Napóleon korszaka vitte a nemzetet, a hivatalos befolyás, a hivatalos presszió vitte keresztül, s ezt akarta a parlament az alkotmányos életből elodázni, kiküszöbölni. Még ez sem volt képes a franczia parlament intézményét megmenteni, még ezután is a visszaélések egész durva tömege támadt fel, melyet mind hivatalos összeesküvések, összebeszélések, az alkotmány ellenére gyakorolt manőverek idéztek elő. Az újkori irók a visszaélések egész tömegeit sorolják fel, melyeknek durvaságai érdektelenek, de érdekes a konklúzió, érdekes az a következtetés, melyet maguk a franczia politikusok ezen visszaélésekből levonnak. Ferry, a franczia parlamentben felállva azt mondotta : Tisztelt uraim, ón nem ezen visszaéléseket, nem az örökösöket vádolom, hanem vádolom az örökséget; nem vádolom a kormányt, hogy ezekkel él, hanem vádolom azt a czentralizácziót, mely lehetetlenné teszi, hogy a parlamentarizmus Francziaországban megerősödjék és nagyra nőjjön. Azt a habozást, melyet a, parlamenti élet Francziaországban mutat, nagy mértékben ennek lehet tulajdonítani. Az állami önkormányzatot nem segítik elő azok az apró önkormányzati testek és .szervek, melyek nevelik a polgárok alkotmányos érzületét, melyek hozzászoktatják ahhoz, hogy önmagáért éljen, önmagáért fáradjon, önmagáért dolgozzék; az önkormányzati életnek alulról való fölépítésével lehet elérni. És midőn újabban Francziaországnak választani kellett a helyes parlamentarizmus és a czentralizáczió között, akkor nem habozott a parlamentarizmus mellé állni és ma már az a 36.000 maire, a ki Francziaország városai ós községei felett áll, nem a központi hatalomtól nyeri többé kinevezését, mert a községeknek és városoknak mind visszaadták választási jogukat, hogy ezzel is támogassák a parlamentarizmust; ez által meg is szűnt a központi hatalomnak az a befolyása, a melyet eddig a választások felett gyakorolt. Zmeskál Zoltán: Meghalt a győri püspök, fájdalom; Rosszival itt van! (Derültség.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXH. KÖTET. Holló Lajos: Nem akarom itten hosszasabban tárgyalni mindazt, t. képviselőház, a mit a hivatalos erőknek befolyása ellenében tennünk kell; de a hivatalos pressziónak azonban ós a hivatalos hatalommal való Ígérgetéseknek, — tudniillik annak, hogy egyes városoknak ós községeknek különböző előnyök igértetnek, ha jogaikat egy bizonyos irányban gyakorolják — a legszigorúbb határt kell szabnunk és nagyon súlyos büntetőjogi kautelák alá kell helyeznünk, hogy ez irányban semmiféle visszaélések ne legyenek. (Tetszés a szélső baloldalon.) S tennünk kell abban az irányban valamit, hogy a nép és a nemzet az ő jogait könnyű szerrel gyakorolhassa; ennek következtében a választásoknak azokat a különböző nemeit, a melyek ma életben vannak, hogy tudniillik a községi, a törvényhatósági és az országos választásoknál különböző névjegyzék, különböző eljárás és szavazási lajstrom van, meg kell semmisíteni, egységes szavazási lajstromot ós egységes eljárást kell létesíteni, hogy a nép hozzá szokjon jogainak gyakorlásához, hogy tanulmányozhassa azokat a. jegyzékeket, hogy a visszaélések már ab ovo elkerültessenek, s a nép fejében bizonyos khaosz, bizonyos zavar elő ne állhasson. (Igaz • Úgy van! a szélsőbalon.) A másik tény, a melyre kiváló figyelmet kell fordítani, az anyagi eszközöknek a választásoknál való korlátozása. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez nemcsak azt teszi, t. képviselőház, hogy ezek által a plutokracziának játszatik kezébe a hatalom és a parlamentbe való bejutás könnyebbsége, és hogy bizonyos elemek kizáratnak abból, hogy a választásban, annak költséges volta miatt, részt vehessenek; ez sokkal fontossabb jelentőséggel bir. Azt jelenti tudniillik, hogy az egyén ellen nem a másik egyén állítja szembe anyagi erejét, hanem az az egyén szembe találja magával azt az anyagi erőt, a mely nem egyéni forrásokból, hanem a közhatalommal összefüggő forrásokból származik. És itt a versenyt felvenni nem lehet, mert hiába ruinálja magát a független politikusok ezernyi sokasága, ha egy más tábor áll vele szemben, a mely nem a maga saját anyagi erejével, veszi fel a harczot, hanem odadobja a közhatalom kezelése által össze szedett ezreit. Ezekkel felvenni a harczot lehetetlenség, ós midőn az állami életben ezek a módok állanak elő, akkor tulajdonképen nem alkotmányos küzdelem terén keresik a pártok és az egyének érvényesülésüket, hanem esetleg konspirácziókba mennek bele, mert másképen az egyes a közhatalommal szemben a harczot fel nem veheti. (Igaz! Úgy van! a, szélső baloldalon.) ö