Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-650

404 «50. országos illés 1901. ftbraár 1-én, pénteken. azt, hogy én az önálló vámterületet, mint jelszót használjam fel annak tudatában, hogy annak létesítése most úgy sem forog szóban, annak létesítése nincs napirenden. Akkor, a mikor a kérdés szőnyegre kerül, helyt fogok állani, képviselni fogom véleményemet. A jelenlegi viszonyok között a főváros kórvényének erkölcsi súlya megmarad akármint határoz a t. ház, mert nem. a t. ház határozatában fekszik ebben a kérdésben az erkölcsi súly, hanem a fővárosi törvényhatóság megnyilatkozásában. A midőn tehát részemről személyes dologban t. képviselőtársaimnak a túloldalon őszintén köszönetet mondok azon megtiszteltetésért, hogy a fővárosi képviselőknek épen legjelentékteíenebbjét méltatták arra, hogy az ő álláspontját kifejtse, ezen körülmények méltatásával, miután nekem az önálló vámterület nem jelszó, a melyet akkor, a mikor nekem használ, mint hangzatos dolgot felhasználok, miután nekem az önálló vámterület nagj^on komoly dolog, a melynek megalkotásánál fontolóra kell venni az ország összes gazdasági érdekeit ; ón kijelentem, hogy megnyugszom a kórvényi bizottság indítványában. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Biztos a bukás!) Polónyi Géza: T. ház! Gondolom, talán méltóztatnak megengedni, hogy- helyzetemnél fogva tartózkodjam attól, hogy a főváros kérvényei és a kérvény tárgyalása alkalmával itt történteket, bármily tekintetben, dithyrambikus színben feltüntetni igyekezzem. En a magam részéről csak örvendetesen konstatálom, hogy valahára elérkezett az ideje annak, hog_y a fővárosi közvélemény a maga törvényes hatósági testületében hamisítatlanul, nyíltan és őszintén megnyilatkozhatott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az előttünk itt lefolyt szczénáról majd meg fogok emlékezni, (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) merb ez nagyon karakterizálja a mostani helyzetet. Szívesen megteszem azt is, hogy minden érdeklődő számára levonok ebből a. tényből egy mérlegtételt a t. kormány javára. Én nyíltan hirdetem és állítom, — talán jól fog esni a t. miniszterelnök úrnak, — hogy azok, a kik azt hitték, hogy a közvélemény alakulatában Magyarországon általában véve semmi változás nem történt a Bánffy-kormány bukása óta, csak bizonyos mértékű csalódásban vannak. Állítom, ós vallom, hogy a Bánffy-kormány idejében a fővárosnak közvéleménj^e ugj'anaz volt a mi most, csak nem mert és nem engedték megnyilatkozni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert egy székes főváros közönségének, az ipar ós kereskedelem góczpontjának, ilyen kérdésekben nem máról holnapra keletkezik ós nem máról holnapra érlelődik meg az ő véleménye. A közvélemény létezett, és ha most hamisítatlanul megnyilatkozhatott, kétségtelenül érdem illeti belőle a kormányt, illetőleg a mai rendszert. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azzal azután be is számoltam mindarról, a mit az érdem javára kellene Írnunk. Ha valaki ebben a nagy gazdasági kérdésben, az önálló vámterület kérdésében tudni akarja, mi ma a helyzet Magyarországon, annak nagy élvezete ós nagy^ tanulsága lehetett látni azt a kínos vergődést, a mely vergődésnek a ház tanuja volt most Budapest fővárosának egyik képviselője részéről. (Úgy van! Úgy van! a szélső hatodaim.) Az a, kínos vergődés, az a szint vallani nem mérés, a mely a t. képviselő urat akként jellemzi, hogy még azután a se hideg, se meleg agrárius és merkantilis és tudja Isten miféle mixtúra compositum után, a melyet elmondott, még. kegyes bűnbocsánatért megy a miniszterelnökhöz, ez jellemzi az abból a korszakból megmaradt képviselőknek reputácziöját (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) és jellemzi azt, hogy akkor, mikor Budapest székesfővárosának képviselője, a ki azokat az eliteköröket képviseli, a kik a kereskedelem ós ipar kizárólagos érdekeinek a képviselői, tegnap még bírt azzal a bátorsággal, hogy egy érdekcsoport, a malmok képviseletében határozott állásponttal állott a képviselőház elé, most ebben a nagy nemzeti kérdésben elmondja, hogy kereskedőknek ez jó, agráriusoknak az jó. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon) Kérdem: ki mondja meg nekem ós ki mondja meg a lipótvárosi választóknak, hogy Mezei Mór képviselőtársamnak mi az álláspontja az önálló vámterület kérdésében? (Élénk helyeslés a szélső baloldal álon.) Polczner Jenő : Megmondja, Sándor Pál! Polónyi Géza: Politikai helyzet ez, t. ház ? Iskola ez a parlament ? Nem megdöbbentő jelenség-e, hogy akkor, mikor a nagy Németországnak minden gazdasági köre megmozdul, mikor Ausztriában napról-napra gyűlések ós népgyűlések váltják fel egymást, ahol egyes tarifatételek körűi forog a harcz, a vita s foglalnak állást, nálunk ilyen kérdésben előáll az ország fővárosának egyik képviselője és nincsen álláspontja'? Megdöbbentő jelenség ez annyival is inkább,, mert hiszen ha csak sporadikusan találkoznám ón azzal a hamleti tépelődéssel, a melyet Mezei Mór t. képviselő úr beszéde rám benyomásként gyakorolt, akkor talán nem is aposztrofáltam volna. De nem arról van szó, hanem a mélyen tisztelt kormány részéről itt rendszerrel állunk. ma szemközt, a mely rend-