Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-644

Mi. armÁgas ttlés 1WJ. január 94-sn, p»at*)í**ii. "3#8 Triesztbe utazva ón őszintén megvallom, azt a nagy rosszaságot sehol sem tudtam konstatálni. (Igaz! Úyy van! bal felöl.) Kérem., a mi a mellékes pályákat illeti, méltóztassék Németországban. Franciaországban vagy Angiiában megnézni azokat, ott sem fogunk holmi Pullrnan-koesikat találni, hanem mindig az elsőrendű vonalakról tolják el a rossz kocsikat a tizedrangú pályára. Így van ez a déli vasútnál is, A rosszabb kocsikat természetszerűen a leggyengébb vonatokhoz, az úgy nevezett bumrnlerekhez szokták besorozni. Hanem a mi kívánatos nálunk, az a kocsikban a tisztaság gyarapítása. A múlt ősszel megtámadták. — igazán nem emlékszem rá, hogy ki, de az irreleváns dolog — a termes kocsikat, sőt egy hírlap nagyon is messze ment a támadásban ezen termes kocsik ellen. Végre is annak a termes kocsinak is megvan a jogosultsága, és igen szomorú volna, ha egy miniszter nem utazhatna termes kocsiban. (Igaz! Úgy van!) Hanem ha azok a t. főfelügyelő urak néha a, termes kocsik helyett bemennének az utasokat szállító kocsikba, a hol szerény magamféle pasasok járnak, (Derültség.) azt hiszem, ott jobban megtalálnák azokat a nem tiszta dolgokat, eltekintve attól, hogy a szerkezetre nézve valóban rettenetes dolgokat látunk ezeknél a Pullmann-kocsiknál; így például, hogy nem tudtak — nem illik megneveznem, hogy hol — egy bizonyos bádogcsövet levezetni, nem tudták, hogy egy bizonyos nyilas milyen konstrukcziókon végződjók, oly hiba, melyen egy egyszerű pléhcsővel lehetne segíteni. De, t. ház, ón azt is szeretném már tudni, hogy ennek a belga, társaságnak mikor lesznek a végnapjai Magyarországon. Mi mindig a magyar ipart és a magyar elemet akarjuk emelni, ós a magyarosságot terjeszteni és itt eltekintve attól, hogy ezek a restaurácziókocsik mily rosszak, zsarolni engedjük magunkat ettől a belga társaságtól. Bevallom, hogy ez egy nagyszerű intézmény magában véve, ha például ezeket a restauráczió kocsikat nem adnók annak a belga társaságnak, hanem egy idevaló magyar vendéglősnek, a, hogy kiadták a németek a németországi vendéglősöknek úgy, hogy például a boroszlói vonalon a restauráczió-kocsit egy scharlottenburgi, a hamburg-kölni vonalon egy wittenbergi vendéglős, a hamburg-berlini vonalon pedig egy münsteri, vagy oshabrücki látja el. Ezek németek, és saját németjeiket pártolják; mi a belgáknak adjuk oda, azért, hogy zsaroljanak és rosszul lássanak el bennünket. Nem is tudok mást elképzelni, mint azt, hogy a vasúti körökben, a kik annyira, protezsálják ezeket a restauráczió- és hálókocsikat, valaki valamely belga társaság főnökének, legfőbb emberének vagy a feleségébe, vagy a leányába szerelmes, (Derültség.) mert rosszabbat, nem tudok feltételezni; ez az egyedüli, a mit felhozok. Talán ez az oka, hogy annyira protezsálják. Azt a. kérdést merem félvetni, vájjon kiíizetik-e magukat a belga társaságnak ezek a, kocsik, vagy nem ? Meggyőződésem, hogy kifizetik magukat, mert különben nem járatnák a kocsikat a magyarok szépségéért, még ha a,z a, belga, annyira szerelmes lenne is valamely magyar államvasuti igazgató feleségébe, még akkor sem járatna egyetlen kocsit, ha. ez nem fizetné ki magát. (Derültség.) Azt hiszem, egy kéz vonással könnyen lehetne ezen segíteni: segítve lenne ezen a bajon, több magyar vendéglős jó üzletet csinálna,, a magyar közönség pedig jól lenne ellátva. Most már az idő rövidsége miatt át kell tőrnem pár szóval a hajózásra is. Ha mi hajózni akarunk, először víz kell hozzá, ez az első morál, a conditió sine qua non. (Derültség a joboldalon. Egy hang: Bor is jó!) Borban nem lehet, mert nincs elegendő. Először is a dunai kataraktákra térjünk át, a melyek szabályozása ma sincs azon a, ponton, a melyen lennie kellene. Azt hiszem, nagy hibát követtek el a t. mérnökök akkor, a mikor mindjárt elején be nem látták, hogy botlást követtek el. Tudomásom van róla. hogy a juczi-csatorna tele van törmelékkel, úgy, hogy kis A'izállás mellett nem lehet rajta, keresztülmenni. A juczi-csatornát határozottan újra kell megcsinálni, újjá kell építeni a. régi rossznak elhagyásával. Különös előszeretettel voltak a katarakta-szabályozók a görbék iránt, úgy, hogy a Stenka-katarakta valóságos S betűt ír le. Könnyű dolog egyes hajóval keresztülhaladni az 8 betűn, de tessék uszálylya] keresztülhaladni! Azt a hajós emberek fogják megmondani, vájjon lehet-e, ós ha lehet, mily nehézségekkel jár ez. De remélem, hogy miután annyira, előre haladt a Felső-Dunának szabályozása, ós oly remek munkákat csináltak az Alsó-Dunán, így a bajai görbék és a bukini csatorna átvágásánál rövid idő alatt elérjük, hogy a dunai katarakták teljesen rendbe lesznek hozva, még ha nem érjük is el azt, a mit laikus emberek sokszor kérdeztek tőlem: »hogy mikor jönnek majd tengeri hajók Budapestre ?« Azt mondtam: »mondjuk, hogy soha*. De ez mellékes dolog. Rendkívül fontos azonban a csatornák létesítése, a mely kérdés, úgy látszik, szintén a. napirenden van. A csatornák létesítésével