Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-644

244 ***• országos ülés 1901. Kammerer Ernő előadó: Van szerencsém a közoktatásügyi bizottság jelentésót (írom. 984) bemutatni a tanítói nyugdíjalap, továbbá az 1894 : XXVII. törvényczikk alapján létesített«gyámalap állapotáról. Kérem a t. házat, hogy a jelentésnek kinyomatása és szétosztása iránt intézkedni kegyeskedjék és azt tárgyalásra úgy tűzze ki, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak költségvetésével együttesen tárgyaltassék. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szót fog osztatni ós a, vallás- ős közoktatásügyi tárcza költségvetésével együttesen fog napirendre tűzetnie Következik a kereskedelemügyi tárcza 1901. évi költségvetésének (írom. 923) folytatólagos tárgyalása. Nyegre László jegyző: Pichler Győző ! Pichler Győző: T. ház! Ahhoz a tárczához érkeztünk, a mely közgazdasági életünknek egyik legfontosabb, legaktuálisabb tényezőjét: a kereskedelmet ós ipart foglalja magában. Mielőtt azonban beszédein főtárgyára térnék át, engedjék meg, hogy csak röviden. reflektáljak az igen tisztelt előadó urnak egy kijelentésére, a ki előadói mivoltában — helyesen, vagy nem helyesen-e, nem vitatom — bizonyos szokást követve, a mely a szabadelvű párton meghonosodott, nem ideákat, nem eszméket adott elő, a melyek a miniszter urat a költségvetés megalkotására vezették, hanem ezt loyálisan átengedte a miniszter úrnak, a ki bizonyára élni is fog vele, míg az előadó úr csak egyszerűen mintegy a gerinezében jellemezte a költségvetést, mintegy struktúráját mondta el a költségvetésnek és csak a végén vált lendületessé előadása anynyiban, hogy ráutalt arra, hogy ő, a ki mintegy az agrár-érdekek exponensének tekintetett a közélet terén, működése révén ime, itt van a kereskedelmi tárcza referádájánál ós ezzel bizonyságát nyújtja annak, hogy a kereskedelemnek ós a gazdasági érdekeknek együtt kell haladni, mert ha ez nem úgy volna, öngyilkos politikát folytatna ez az ország a közgazdasági téren. T. ház! Én itt erről az oldalról is, arról az oldalról is gyakran hallottam hangoztatni a merkantilizmus és agrárizmus nagy elveit. Kérdem most már én, annyira fejlődött-e akármelyiké ezen közgazdasági tényezőknek Magyarországon, hogy már egyik a másik elől a teret és a levegőt el akarja foglalni? Hisz ' ez nem áll minálunk! Merkantilizmusnák nem szabad ós nem lehet fejlődnie minálunk ós nem szabad és nem lehet fejlődnie agrárizmusnak sem; hiszen oly hátramaradottak vajanuár 25-én, pénteken. gyünk ezen a téren, hogy a fejlődós úgyszólván csak embrióban észlelhető; az érzék nevelése, az alapok kiépítése, itt-ott a bimbóztatás, — mert felvirágzásról szó nem lehet nálunk, — ez a feladatunk; ós összeütközés a merkantilizmus ós agrarizmus * terén csak oly nemzeteknél van, a melyeknél fejlődött kereskedelem és ipar is, másrészről fejlődött mezőgazdaság van ós az egyik érdekeinek túltengése a másik érdekeivel szemben, a másik érdekeinek rovására képezi a nagy összeütköző pontot. De miért ütközzünk össze mi, a, kiknél az agrárkérdés nem jöhet másként tekintetbe, mint úgy, hogy támogassuk a földművelést, a mezőgazdaságot ; a kereskedelem nem jöhet másként tekintetbe, mint .úgy, hogy támogassuk meglevő csepp kereskedelmünket, az iparunknál ]3edig még támoga/tásról sem lehet szó, hanem csak megteremtésről ? (Úgy van! a szélső baloldalon.) A levegő és a tér szabad még minálunk. Egyik irány sem hódított még a másiknak rovására. Miért viszik bele némelyek bizonyos következetességgel mesterségesen a közélet vitájába, hogy van merkantil vagy agrárius irány ? Miért teremtjük meg itt ebben a teremben azokat, a jelszavakat, a melyeknek méhében ós csirájában csak izgatás, csak visszavonás és kölcsönös panaszkodás van? Miért nem teremtjük meg az itteni vitákban épen ellenkezőleg a harmóniát ? Miért nem tűzzük magunk elé azt, hogy, mivel úgy sincs semmink, mivel úgy is ki vagyunk szipolyozva, úgy is ki vagyunk fosztva, hát teremtsünk, alkossunk legalább valamit úgy a földmívelés, valamint a kereskedelem és az ipar terén? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szabad a levegő, szabad a tér, a működő erőnek meg van adva a hely, sehonnan sincs kiszorítva, rosszabb helyzetünk már nem igen lehet, csak egy' szebb jövő felé tekinthet ez a nemzet, mert nyomorúsága, elhagyottsága és azon viszony folytán, melyben egy velünk szomszédos állammal van, léte van megtámadva gyökerében. És már most mi magunk, felvetve a »merkantilizmus« és »agrarizmus« jelszavakat, szűkónt iparkodjunk a fejlődésnek azt a csekély csiráját is megsemmisíteni, a fejlődésnek alapját megvonni tőle? Hzért, akármiképen hányom-vetem az igen tisztelt előadó úrnak szavait, a kinek az előadói szókben való megjelenését ón egyénileg őszinte örömmel üdvözöltem, ezt a kijelentését feleslegesnek tartom, mert abban a pillanatban, a midőn ő közeledésről és békülésről szól, jelzi azt, hogy harcz folyt, nálunk pedig a magyar közigazgatási életnek nem harcz kell, hanem béke, az a teremtő édes béke, a xnely alkotni, fejleszteni ós felvirágoztatni tud. (Tetszés és