Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-643

240 (543. országos ülés 1901. január 24-én, csütörtököm A posta-távirda és távbeszélő czímén a kiadások 40,499.600 koronával, a bevételek 53,680.000 koronával irányozvák elő, a rni az 1900. évvel szemben 1,423,600 koronával kedvezőbb, úgy, hogy a magyar királyi postahivatalok rendes bevételeiknek29-37°/o-át, vagyis 14,687.400 koronát szolgáltatják be az állampénztárba. Azonban ennek az intézménynek a fejlesztése is szükséges ós személyszaporítást igényel, a mi az 1901-iki költségvetésben 424 állásra van tervezve. De figyelemmel kell lenni arra is, hogy ebben az országban 13.000 olyan község van még ma, a mely a posta áldásait nem ismeri. Az ország pénz ügyi viszonyai nem engedik meg, hogy ezek mind postával látassanak el, de a költségvetés keretében a kereskedelemügyi miniszter úr iparkodik Budapesten legközelebb 50, a vidéki nagyobb városokban 100, a községekben 200 postaügynökséget felállítani, (Helyeslés) a melyek a forgalmat nagyban fogják előmozdítani. A mellett a költségvetésben a postamesterek minimális 360 korona járandóságát 450 koronára emelik. Azt hiszem, t. ház, hogy azok a beruházások, melyeket az ország a posta és távírda fejlesztésére tesz, a legjövedelmezőbb bemházások, mert talán nem lesz érdektelen, ha elmondom a t. ház előtt, hogy az 1899. évig e czélra beruháztunk 36,290.000 koronát, a, mi körülbelül 40-3°,'o-ot kamatoz, és jövedelmez az országnak. Előbb említettem a kezelés egyszerűsítésére vonatkozó törekvéseket és itt csak egyéni nézetemet vagyok bátor- kifejezni, midőn azt állítom, hogy a posta-távirda, és távbeszélői szaknál nem szükséges a nagy központosítás és az én csekély nézetem szerint a vidéki postaigazgatóságok ügymenetét czélszerű volna az előbb említett szempontból tágítani. Most áttérek a tárcza legfontosabbb két czímére, tudniillik az ipar ós kereskedelemre, a melyek fejletlenségét méltán panaszoltuk annyiszor ós annyian. Maga az ipar és kereskedelem a tárczának két eziménél jő közvetlen és eminens kifejezésre, tudniillik az »Ipari szakoktatás*, eziménél és a, »Kereskedelmi és ipari czélok« eziménél. Napjainkban, a midőn a közlekedési eszközök tökéletesedése oly mérhetetlen nagygyá teszi a versenyt; a midőn az ipar által előállítandó ós a kereskedelem által közvetítendő czikkek iránt, úgy minőség. mint mennyiség, valamint sokféleség tekintetében oly rendkívül fokozottakká lettek a fogj'asztó közönség igényei; a midőn e miatt a dilettantizmus már csak a legritkább esetben bir érvényesülni, és boldogulni: nagyon szükséges, hog}' iparosaink nemcsak a gyakorlati, hanem az elméleti képzettséget is, különösen a magasabb fokú elméleti képzettséget, már e házban szerezhessék meg. E czólt szolgálják az állami ipari szakiskolák, de magános intézetek is, a melyek közül 15 részesül állami segélyben. Ipariskolánk van 26, a, melyeknél igazgatói, tanári, művezetői hivatalban 264 személy van alkalmazva. Az 1901. évre a kereskedelemügyi miniszter úr ezen létszámot 22 személyivel kívánja szaporítani; e mellett a létező ipariskolákat is fejleszteni akarja ós ujakat is kivan állítani. Hogy egészen helyes módon szervezett, s a kor magaslatán álló ipariskoláink vannak, annak legekklatánsabb bizonyítéka az, hogy a párisi világkiállításon a nemzetközi zsűri titkos szavazás mellett a szavazatok maximális egységével: egyhangúlag részesítette ipari szakoktatásunkat a legnagyobb díjban, a legnagyobb kitüntetésben. Az »Ipari és kereskedelmi czélok« czímén az 1901. évi költségvetésben szintén némi változtatást szenved, a mit a kereskedelmi múzeumnak a múlt évben végbevitt újjászervezése tett szükségségessé, a mennyiben ennek összes kiadásai és bevételei most ezen czímén számoltatnak el. Ez az új szervezet, azt hiszem sokkal előnvösebbó fogja tenni ezen múzeum működését, mert a tulajdonképen katáskörébe nem tartozó üzleti rósz onnan kivonatott, viszont egy új hatáskörrel ruháztatott fel, tudniillik a közszállítások feletti ellenőrzéssel, a mi iparfejlesztési szempontból rendkívül fontossággal bir, mert, t. ház, erre az országra nézve nem közönyös az, hogy a közszüksógletet képező iparczikkeknek körülbelül évi 200 millió koronánvi költsége ebben az országban marad-e benn ; a nemzeti vagyont gyarapítja-e; magyar anyagokat dolgoz-e fel ós a magyar munkásoknak ad-e biztos és állandó kenyeret? Épen ezért a kereskedelemügyi miniszter úr az összes minisztériumoknak, valamint az összes alantas hatóságoknak közszállításait egységes módon akarja ellenőrizni, a mit a kereskedelmi múzeum útján óhajt eszközölni. Az »Ipari és kereskedelmi czéloknak, — a mint említettem, — egyik legfontosabb czíme ennek a tárczának. S ha figyelembe veszszük, hogy aránylag mily csekély az a körülbelül 1,665.000 korona, a melyet iparfejlesztésre elkölteni akarunk, akkor, — mint a költségvetés indokolása ezt maga is beismeri, — az utóbbi években megindított nagyobb iparfejlesztési akczió teljesítésére ez bizony nem mondható soknak.'De a mint előbb említeni szerencsém volt, e kérdésnél is számolnunk kellett az ország pénzügyi viszonyaival, de számolnunk kell — csekély nézetem szerint — még egy körülménynyel, tudniillik azzal, hogy ipart és kereskedelmet fejleszteni