Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-643
di$. országos ülés 1901. január 24-én, csütörtökön. 227 dóben hozott fel angol autorok nyomán a strikeról s mely szerint a, strike. ha a közbiztonságot nem veszélyezteti, jogos önvédelem. Hát itt utalok arra a példára, midőn a villamos vasúti kalauzok nálunk megszüntették az üzemet, túlterheltetésről panaszkodva és fizetésemelés czéljából. Akkor neki állott a vasúti igazgatóság, kényszerítve lóvén eleget tenni a fővárossal kötött szerződési kötelezettségének s alkalmazott betanulatlan kalauzokat, egy éjjelen át szállítván azokat ide Budakesziről és az eredménj^ az volt, hogy mindjárt az első napon három-nég}' ember elgázoltatott, másokat elütöttek ós másnap még több ily eset fordiilt elő. Most itt egy dilemma előtt állott a rendőrség, mely a közbiztonságot szolgálja, mert végre neki kell intézkednie ; kijelentette tehát a főkapitány, hogy ha a villamos vasút igazgatósága nem alkalmaz tanult kalauzokat, beszünteti a vasúti üzemet, mert előtte, mint rendőrbirő előtt a közbiztonság az első. Ez ellen az intézkedés ellen csak exterritoriális úton lehet felszólalni és így a vasúti igazgatóság megadta magát, kiegyezett a kalauzokkal és ezzel a dolog rendbe hozatott. Azonban a főváros törvényhatósága, melynek talán ebben a kórdósben jogi szempontból igaza volt, ámbár tényleg senkisem károsodott, egyszerre egészen indokolatlanul, midőn már az egész dolog kölcsönös megelégedésre elsimult, előállott azzal, hogy a főkapitány áthágta hatáskörét és óriási lármát csaptak, mert a villamos vasútról volt szó. Hát, t. ház, itt nemcsak e két hatáskör öszszeegyeztetóse forog szóban, hanem ki keh egyenlíteni a,z ellentétet még egy harmadik hatósággal is, az úgynevezett vasúti és hajózási felügyelőséggel, mely nem respektál semmiféle szabályt, hanem azt mondja, hogy rám nézve csak az én közlekedési szabályrendeletem a mérvadó. Itt három hatóság van érdekelve ugyanazon nagyfontosságú ügyben, mindhárom törvényesen igazolhatja az eljárását v és mégis a három eljárás egymással homlokegyenest ellenkezik. Azt hiszem, ez a kérdés elég fontos, hogy megfontolás tárgyává tétessék. Mikor én itt a házban utoljára beszélek az államrendőrségről, tartózkodtam attól, hogy bármiféle támadást intézzek a rendőrség ellen. Nem azt mondtam ezzel, hogy a bűnügyi nyomozás Budapesten javult volna, hogy az adminisztráczió jobb volna, de ki akartam mutatni, hogy lehetetlen javulást elérni és lehetetlen, hogy a rendőrség kötelességét teljesíthesse, így természetes, hogy némely tisztviselő erkölcsileg meginog és némely, az őrszemélyzethez . tartozó egyén visszaéléseket követ el, mikor egy nagy testület minden erkölcsi és anyagi támogatás nélkül csakis a mindennapi száraz kenyeret megkeresve kell, hogy dolgozzék olyan túlfeszítettem a : mint a főváros egyetlen hivatalában és tisztviselői karában sem tapasztalható. Ezeket bátorkodtam ezen tételnél a belügyminiszter úr szives figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr ezen előadásában a fővárosi államrendőrsógnek igen sok kérdésére kiterjeszkedik ós én nagy érdekkel hallgattam előadását, melyet ő — és én csak sajnálnám— az államrendőrség felett mondott hattyúdalának nevezett el (Derültség.); mert ha a t. képviselő úr ilyen objektíve ós minden animozítás nélkül tárgyal kérdéseket, a mint talán nem mindig törtónt részéről, akkor ón az ő beszédeit igen szívesen hallgatom és igen szívesen adok tőlem telhetőleg felvilágosítást. A t. képviselő úr először is azt mondja, hogy túl van terhelve a rendőrség munkával, mert a bűnügyi előnyomozásokat reá bizta a törvény és erre nem bír elég hivatalnokkal, elég erővel, az ügyek elmaradnak, sok a restánczia. A bűnvádi eljárásról szóló törvény a közigazgatási tisztviselőket bizta meg az előnyomozás teljesítésével és azt hiszem, hogy helyesen tette, az igazságszolgáltatás érdekében minden irányban indokolt ós helyes intézkedés volt ez. A kormány, én mint belügyminiszter és az igazságügyminiszter úr abban a nézetben vagyunk, hogy ezt a lépést, mely előre történt és előbbre vitte a mi állapotainkat, (Helyeslés jobbfelöl.) ós a mely minden irányban megfelel a helyes igazságszolgáltatás ós a liberális felfogás igényeinek, mi helyesnek tartjuk, ezt a rendszert fenn akarjuk tartani, ezen változtatni nem kívánunk. Be is vált ez a rendszer a maga egészében. Hogy azonban most, mikor életbelépett, az átmenet idejében bizonyos inkonveniencziák előfordultak ós talán nagyobb mértékben a fővárosban, mint kint, ezt nem lehet tagadni, de úgy az igazságügyminiszter úr, mint ón azon vagyunk, hogy ezt kölcsönösen és egybekulcsolt, egybefogó kézzel lehetőleg elsimítsuk ós a létező bajokon segítsünk. Az a többköltség, mely ezen a czímen előáll, szintén nem mutatkozik olyan szertelennek, mint a minőtől féltünk. Általában azt hiszszük, hogy ha az átmenetnek első stádiumán túl leszünk ós belejövünk a rendes kerékvágásba, kölcsönös eg3uittműködóssel, nagyobb nehézség nélkül fogunk a dolgokon segíthetni. A mi már most a, személyzet-szaporítás kérdését illeti, a t. képviselő úr igen sok és helyesen felhasznált adatot mondott el, a 29*
