Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-642

M2» országos ölés 1901. január 23-án, szordán. 205 mely takar minden fertőző kórt, és minden bűnt, a melyet a gyermekek gondozásában a szülők, a hatóság és a kormányzat elkövet. Ezen általam jelzett néhány tételhez még' nyugodt lélekkel számíthatom a tüdő- ós a mellhártya lobot, mert 20.648 esetben fordult elő, de a mint tapasztalatból tudom, ennek legnagyobb része vörheny vagy kanyaró folytán kapta meg a tüdő- és a mellhártyalobot, ós így ezen számnak legalább 70° o-át a ragályos és fertőző kórokhoz kell hozzáírni. Ha így áll a dolog, a mint feltétlenül így áll, akkor megdöbbenéssel gondolhatunk arra, hogy Magyarországon mily kevés történik a magyar nemzet erősödésének megvédésére és arra, hogy védelem nyújtassák azoknak, a kik a védelmet maguknak megszerezni nem tudják. Ha ezen szomorú számokat tekintjük, akkor válaszolnom kell arra az arányszámra is, a melyet az igen tisztelt miniszterelnök úr beszédében említett, hogy tudniillik 1899-ben 27-ry'o a halálozás, holott 1892-ben 34 és néhány tized százalék volt. Visszaemlékezem az 1892-ík évre, a mikor én is mint tiszti főorvos tevékeny szerepet vittem s tudom, hogy azon években úgyszólván legnagyobb mórtékben virultak a fertőző betegségek ós negyven ezer emberrel több halt el roncsoló toroklobban és torokgyíkban, mint most; nem csoda tehát, ha azon időben, midőn kolera megbetegedések is voltak ós pár ezer esetben kolerahalálozás is törtónt, olyan nagy volt a halálozási arány. Nem mondom, hogy nem történt volna azóta semmi, sőt megfogom mondani, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr némely irányban igen üdvösen munkálkodik, sőt reményemet is fejezem ki, hogy ő ezen viszonyokat szanálni fogja és ő lesz az, a ki a közegészségügy terén igazán sokat fog tenni. De míg ez be nem következik, a bírálat elöl nem zárkózhatom el, mert hiszen ez képviselői kötelességem, különösen akkor, mikor azon számokaf olvasom a statisztikában, a melyeket itt felsoroltam, s a melyeknek hallatára meg kell borzadnia mindenkinek. Ezt tudva, jogom, sőt kötelességem, hogy leplezetlenül ismertessem a közegészségügyi viszonyokat, de egyúttal nem hallgatva el semmit, a mi elismerésre való e téren történik. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek után visszatérek az orvosügyre, ós kérdeznem kell, hogy mi az oka, hogy oly hiány van az orvosokban. Mi az oka annak, hogy az orvosnővendókek száma 15 év alatt 50°/(!-kal apadt s a fiatalok nem mennek erre a pályára, pedig más pályákon fölösleg mutatkozik. Ez megtalálja a magyarázatát azokban a szomorú viszonyokban, melyekben az orvosi kar az országban jelenleg van. A körorvosi intézmény alig képes megélhetést nyújtani az orvosok legnagyobb részének, úgy, hogy ez a nagy tudást kivánó pálya, melyet egy fiatal embernek végig kell küzdenie, ma már nem az, a mely kielégíthetné az ő vágyát s megtérítené azt a sok költséget és fáradságot, a melyet az orvosi diploma megszerzésére áldozott. Akkor, mikor az országban 75°/o-a az orvosoknak nem bír 4000 korona jövedelemmel, mikor 44"/o-nak nincs 3000 koronája, 12%-nak nincs 2000 koronája, midőn a. körorvosi látogatásokért csak 9°/o fizet egy koronát, a többi ennél kevesebbet, 40 fillért, 15% 40 fillérnél is kevesebbet; midőn egy diplomás ember 13 évet végig küzdött, több ezer forintot áldozott pályájára s arra van kényszerítve, hogy éjjel-nappal legyen a közönség szolgálatára, tegye ki a családját minden nap a fertőző kórok behurczolása veszélyének, ne legyen szünnapja, ne legyen munkaideje, hanem éjjel-nappal az emberiség szolgálatába álljon: kérdem, lehet-e azt az embert arra kényszeríteni, arra lealázni, hogy 20 krajczárnál is alacsonyabb látogatási díjat fogadjon el? Ez jellemzi közegészségügyünket, mert hiszen a közegészségügyet elsősorban az orvosok reprezentálják, elsősorban az orvosoknak keli azt megvédeni ós megmenteniük. Kérdem már most, annak a, körorvosnak, a ki éjjelét nappallá kénytelen tenni 20 krajczárnál alacsonyabb díjért, hogy azzal családját eltarthassa, vájjon módjában van-e folyóiratokat, szakújságokat járatni, hogy magát tovább képezhesse, (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) hogy egyéniségét, egész valóját a humanitásnak átadhassa? Nincs módjában megszerezni azokat a kellékeket, a melyeket az orvosi tudomány gyors haladásában feltétlenül meg kell szerezni az ilyen körorvosnak, úgy, mint akármilyen orvosnak, sőt talán még jobban, mint egy városi orvosnak. Annak, t. ház, ha mi biztosítjuk a gond nélkül való megélhetését a körorvosnak, vájjon ki veszi hasznát ? Nem a közönség-e első sorban? Az orvos tudásával és szorgalmával sokkal többet áldozhat majd így orvosi tevékenységének ós a közegészségügynek, mint akkor, ha kénytelen a mindennapi kenyérért nemcsak lótni-futni, hanem esetleg nem orvosi, hanem más téren is valamit szerezni ezen orvosi jövedelemhez, hogy abból önmagát és családját állásához mérten valahogy fentarthassa. T. ház! Azt hiszem, hogy az. orvosi kar, és különösen ezen hivatalos orvosi kar méltán kopogtat a kormánynak ós az ország-