Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-641
j^9g <i4L r országos ülés IS dezósnek tizenkét éven át évi 22.340 korona 34 fillérben megállapított megváltási összeg ötödik részlete fejében 22.400 korona. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvasna) : Rendes bevételek. A nemzeti színházi alapok jövedelméből 54.600 korona. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Közegészségügyi kiadások és bevételek. Rendes kiadások, XVII. fejezet, 7. ezím. Rendkívüli kiadások: Átmeneti kiadások, IX. fejezet. B. czím. Rendes bevételek, IV. fejezet, 4. czím. Kiadás. Rendes kiadások. Országosközegészségügyi tanács lő.000 korona. Molnár Antal jegyző: Pap Samu! Pap Samu: T. ház! A közegészségügyi kiadások tételénél bátor vagyok a t. ház türelmét rövid időre igénybe venni. Az ország közegészségügyi állapotának tükre in ultiina analysi a népesedés eredménye. Hogyha ez az eredmény kedvező, — akár szerencsés véletlen, akár czéltudatos munkálkodás útján jött az létre, — akkor a közegészségügyi viszonyokat sem mondhatjuk rosszaknak. Az utolsó év, a melyről adatokkal birunk, az 1899. óv. Hogyha felállítjuk az 1899-iki évi népesedési mozgalomnak veszteségi és nyeresógi számláját, akkor meglehetősen kedvező eredményeket kapunk. Látjuk tudniillik, hogy az 1899-ik évben az ország lakossága szaporodott az anyaországban 195.821, Horvátországban pedig 33.117, öszszesen tehát 228.938 lélekkel. Ez az eredmény annyira kedvező, hogy az ország lakosságának egy évi szaporodásával teljesen, meg lehetünk elégedve. Ézt konstatálni kötelességemnek tartottam. De evvel nem akarom azt mondani, hogy a közegészségügy terén nálunk minden rendben van, hogy a közigazgatás mindenütt megteszi kötelességét, hogy mindenütt feladatának magaslatán áll; azt sem akarom evvel mondani, hogy a, népesség szaporodásából következtetést lehet vonni az ország lakosságának értelmi és anyagi fejlődésére. Annálkevósbbé szándékom ezeket állítani, mert nagyon jól tudom azt, hogy a közegészségügynek javulása nem is függ mindenben az emberi tevékenységtől, hanem nagy részben olyan természeti tüneményektől és viszonyoktól, a melyekre befolyást nem is gyakorolhatunk, a melyeket jóformán nem is ismerünk. A közegészségügy szabälyozása csak részben függ emberi működéstől és tevékenységtől, részben pedig kiszámíthatatlan ismeretlen erők közrehatásának az eredménye. ' A mi meglehetősen a kezünkben van. az a védekezés a fertőző betegségek ellen. . január 22-én, kedden. De hogy mi ebben a tekintetben sem állunk ott, a hol más országok és nemzetek állanak, annak bizonyítására legyen szabad példaképen felhoznom a himlőkben elhaltak szániát nálunk és a külföldön. Nálunk, t. ház. 1899-ben himlőben elhalt 969 ember. Ezzel szemben a német Reiohsgesmidheitsamt jelentése szerint egész Németországban 1898-ban himlőben elhalt 15 ember. Nagyon érdekes egy angol szaklapnak összeállítása a himlőben elhaltakról Európa különböző országaiban. Ezen összeállítás szerint, t. ház, Németországban egy millió lakosra esik himlőhalálozás ö ; 3, Angliában 1'2, Hollandiában 1/4, Franeziaországban 56, Svájczban 7'6, Belgiumban 25-7, Ausztriában 36-7, Magyarországon — kerekszámban 19 millió lakost véve föl a számítás alapjául — esett egy millió lakosra 536 himlőhalálozás. Ebből az egy példából láthatjuk, hogy a védekezés terén a fertőző betegségekkel szemben még mennyire bátra vagyunk. A közegészségügy fokozatos javulása szoros összefüggésben van a lakosság értelmi ós vagyoni állapotával. A hol a kultúra terjed, a, vagyonosodás gyarapszik, ott a közegészségügy mintegy önmagától is fejlődik. Elsősorban tehát a nép között kell terjeszteni a műveltséget, a józan gondolkozást, a mértékletességet ós olyan közgazdasági politikát kell folytatni, a mely a nép vagyonosodására vezet. De ezenkívül ós e mellett, t. ház, okvetlenül szükséges az is, hogy a közigazgatás ezen a téren lelkiismeretesen ós pontosan teljesítse kötelességót és gondoskodjék a közegészségügyi törvényeknek és rendeleteknek szigorú végrehajtásáról. Több oldalról hallottam azt a nézetet felvetni, hogy tekintettel a közegészségügynek rendkívüli fontosságára, a közigazgatás ezen ágának ellátására egészen külön közegészségügyi minisztériumot kellene felállítani, mert csak ez volna képes a szaktudás belátásával és a meggyőződés erólyével javasolni, elrendelni ós végrehajtani mindazokat az intézkedéseket, a melyek a közegészségügy javításához okvetlenül szükséges. Teljesen igaz az, t. ház, hogy a közegészségügy helyes adminisztrácziója igen sok szaktudást ós gyakran olyan természetű intézkedéseket kivan, a melyeknek szükségességét, czólszersűégét egy nem orvos, egy laikus, talán nem mindig képes kellőleg felfogni és belátni. Az is bizonyos, t. ház, hogy a közegészségügy ápolása legelsőrangú állami feladat. Mindezeknek daczára én részemről egy közegészségügyi minisztérium felállítását túlzott követelésnek tartom. (Úgy vmi!) Én megelégszem egy jól szervezett egészségügyi osztálybyal a belügyminisztériumban, de szűk-
