Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-641

641. országos ülés iftíH. január 22-én, kedden. 191 gyár nyelvet vódni nem a mi kiváltságunk, mindnyájunk kötelessége, a magyar belügy­miniszternek ópoly kötelessége, . . . (Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Fizetik is érte! (Zaj.) Rátkay László: .. elvártam volna, hogy feláll a belügyminiszter úr és azt mondja : a magyar nyelv méltósága Nagyszebenben meg­lett sértve, de ón, t. ház, mint a villám fogok eljárni, egy napot, egy órát nem késedelmes­kedve elégtételt hozok ide a t. ház elé. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert a nemzeti becsület ós méltóság megsértésénél nagyobb sértést ezen a világon nem képzelek. (Éljem­zés a szélső baloldalon.) Olay Lajos: Hát a főispán mire való? Rátkay László: Ha még azt sem véd­jük meg a vidéki színészet kérdésében, hogy a magyar nyelv bátran mehessen ebben az or­szágban, akkor legyünk elkészülne reá, hogy nemsokára ki fog veszni a vidéki színészet magja is, de vele együtt elpusztul majd a ma­gyar nyelv és nemzeti becsület kérdése is. A tételt az operára, nem sza vazom meg, a nemzeti színházra megszavazom. (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Pichler Győző ! Pichler Győző: T. ház! Az előttem szóló Rátkay László t. képviselőtársam és elvtár­sam beszédje után, ki mint íróember és el­ismert irodalmi férfiú, rövid szavakkal jelle­mezte műsorát és művészeti nívóját a nemzeti színháznak, nem vagyok én hivatva arról itten bővebben szólani. Mai felszólalásomnak nem is az a ezélja. Midőn tavaly a színművészet té­telét tárgyaltuk, igyekeztem legjobb tudomá­som szerint feltüntetni a nemzeti színház művészeti nívóját, vájjon megfelel-e az annak a hivatásnak, a melyet kétségbe vonni senki­nek sem szabad, hogy tudniillik a nemzeti színházra hozott horribilis áldozatnak egye­düli ezélja a, nemzeti géniusznak állandó ott­hont teremteni, a honnan kiindul a hazafias érzelmek nevelése, a magyar faj iránti szeretet és az lígynevezett magyar senzusnak ápolása. T. ház! Én erre ez alkalommal kitérni nem akarok. Egyszerűen rá akarok utalni arra, hogj^ gróf Keglevich István intendáns líxnak a működése és szereplése mibe kerül a, színházaknak, mibe kerül az államháztartás­nak és milyen eredményeket mutat fel gróf Keglevich István intendáns úr. Mert a mi a dolognak a, művészeti részét illeti, tavaly egy hivatott ember, a ki irodalmunknak kiváló bajnoka, az akadémia tagja ós ki a magyar irodalomnak számos dicső terméket adott, on­nan azokról a, padokról mondta el véleményét az intendáns művészi működéséről, az inten­dáns tudásáról. És daczára azon felvilágosító és általános megelégedéssel, s elismeréssel fo­gadott beszédnek, a miniszterelnök úr még sem látta magát hivatva ezekben a kérdések­ben bármiképen fellépni. Én tudom egyáltalában, hogy az igen tisztelt miniszterelnök urnak *nagy ethikai programmja mellett volt egy alap-programmja, mikor azt a széket elfoglalta:, és ez az, hogy Magyarország pénzügyeinek, Magyarország pénzügyi egyensúlyának hivatott őre akar lenni. Én tehát a belügyminiszter úrhoz, ille­tőleg a miniszterelnök úrhoz most pénzügyi szemjjontból akarok szólni és feltüntetni azt, hogy mily eredményeket mutatott fel gróf Keglevich István intendánsnak eddigi sze­replése. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) ­Az eredmény röviden összefoglalva — a mint iparkodni fogok a dolgot lehetőleg gyor­san hiteles adatokkal igazolni — az, hogy a kiadások folytonosan szaporodtak, a bevételek pedig ijesztő módon csökkentek. Ez az a pénz­ügyi politika, a mely eddig helyeslésre talált a miniszterelnök úr részéről és a melyet in infinitum hajlandó folytatni gróf Keglevich István intendáns úr. T. ház ! A nemzeti színház adatairól szólva, azt hiszem, érdekes és érdemes, hogy feltün­tessem azt, hogy a nemzeti színház egy elő­adásra 2867 koronát ad ki; egy előadásnak a bevétele pedig ezzel szemben 1813 korona, tehát hozzászámítva: a segélyt is, a melyet kap az előadásokra, körülbelül 1053 koronát fizetnek rá egy előadásra a nemzeti színháznál. Ez az alap-adat. a melyből ki akarok indulni. Meg­engedik, hogy most feltűntessem, hogy gróf Keglevich István intendáns úr intendaturája alatt hogyan csökkentek a bevételek és emel­kedtek a kiadások a nemzeti színháznál. Csak az utóbbi bárom évi adatokat vészein, és össze­hasonlítom az előző évi adatokkal. 1888-ban a nemzeti színháznál 5252 korona felesleg mutatkozott, 1889-ben 9232 korona felesleg, 1891-ben 39.094 korona felesleg, 1893-ban 28.950 korona felesleg, 1894-ben 32.692 korona felesleg, és végre 1895-ben 23.457 korona fe­lesleg mutatkozott. Az 1896. évet nem szabad számítanunk, miután ez évben a millenniumi ünnepségek költségei oly nagyok voltak, hogy azokat a számításnál nem szabad alapúi venni. Már most 1897-ben, gróf Keglevich István alatt, mutatkozik a bevételekben 68.846 ko­rona hiány, 1898-ban intendaturájának követ­kező esztendejében, 77.217 korona és 1899-ben, tehát a mikor már rendelkezésére állott a többletsególy, 119.000 korona hiány mutatko­zik a, nemzeti színháznál. (Élénk mozgás a szélső baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom