Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-641

Jgg • 841. országos ülés 1901. január 22-én, kedden. Úgy van! johbfelől.) Ennek a szervezése még a régi jó időkben történt, a nótárius loci még a régi jó időknek egy kedélyes alakja volna; azonban a fejlődő élet, a közigazgatásnak fejlesztése a teendőknek olyan végtelen sorát zúdították erre a közegre, hogy annak megfelelni valóban alig képes. Csak a földmivelósügyi miniszter úrra vagyok bátor utalni, a kinek nagyérdemű ós nagyfontosságú alkotásai úgy mezőgazdasági, mint szocziális téren, a melyeknek életbeléptetése csakugyan üdvös ós kívánatos volna, a teendőknek mily óriási zömét zúdították ezekre a községi közegekre, a melyeknek azok ma már megfelelni csakugyan alig képesek. Én félve mondom, — kemény szó, de úgy van, — hogy sok helyütt csőd előtt áll ez a községi adminisztráczió s majdnem teljesen képtelen a reá háruló nagj? feladatok megoldására és arra, a mi szintén nagyon fontos feladata volna, hogy a közegészségi ügyet istápolja. Azt kénytelen teljesen kibocsátani kezéből, mert olyan ellenőrzője, a ki a hibákért megbírságolná és megbüntetné, nincsen. Csak egy módunk van, a melylyel e kérdéshez hozzáférhetünk, és nem tagadom, a belügyminiszter úr bölcsesége nagyon sok esetben meg is találta az orvoslást, tudniillik az anyakönyvi segély czímén az ilyen községeknek adott segélyezések alakjában. Én csak azt a kérést vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz intézni, hogy ott, a hol igazolva van, hogy a községi pótadók már csakugyan nagyon magasra szöktek fél, a hol igazolva van, hogy ezt az anyakönyvi segélyt a községi adminisztráczió czéljaira, jelesül új állások szervezésére kívánják felhasználni, ezt a segélyt a belügyminiszter úr megadni méltóztassék és még fmancziális nehézségek által se hagyja magát nagyon akadályoztatni, mert alig van az adminisztráczió egész mezejón olyan pont, a hol a segélyre sürgősebben és jobban szükség Ápolna, mint itt a községi adminisztráczió terén. Elnök: A tétel maga nem támadtatván meg, megszavaztatik. Dedovics György jegyző (dvmsa): Dologi kiadások 241.200 korona. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvasna): Színművészeti kiadások és bevételek. Rendes kiadások, XVIII. fejezet, 6. czím. Rendkívüli kiadások: Átmeneti kiadások, IX. fejezet, 4. czím. Beruházások, III. fejezet. Rendes bevételek. IV. fejezet, 3. czím. Rendes kiadások. A magvar királyi operaház állami javadalmazása 496.000 korona, Lukáts Gyula jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! (Sálijuk! Halljuk.!) Elnézést kell kérnem a t. képviselőháztól, hogyha talán a hangom gyenge volna; iparkodom erőssé tenni, a mennyire tőlem telik. T. ház ! Megvallom, nem is akartam félszólalni, nem is láttam valami eredménynyel kecsegtetőnek, hogy a színművészet tételéhez a magyar parlamentben felszólaljak; még pedig azért, mert évek hosszú során szerzett tapasztalataink meggyőztek berniünket arról, hogy mindaddig, míg a színművészet a belügyminisztériumnak a kezelése alatt van, a magyar színművószettel komolyan foglalkozni nem fog senki. Csak egy-két tényre mutatok reá. Két évvel ezelőtt a t. belügyminiszter úr megígérte, hogy tanulmányozni fogja a kérdést, vájjon a belügyminisztériumban maradjon-e meg továbbra, is a színművészet kezelése, vagy át legyen téve oda, a hova való, a közoktatásügyi minisztériumba. Két év óta tanulmányozta a t. belügyminiszter úr ezt a kérdést, de érdemben a parlamentben erre még csak nem is felelt. Itt van az intendánsi kérdés. Szebb és fényesebb temetést, mint a milyent tavaly rendezett Herczeg Ferencz t. képviselőtársunk a mostani intendánsnak, alig lehet rendezni, (Úgy van ! Úgy van ! a szélső haloldalon.) és azt hiszem, hogy ezen temetés alkalmából talán mindnyájunk örömkönyei peregtek! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azonban ennek daczára az intendáns ott van még most is helyén. Vagy csak magát a költségvetést nézzük; öt sor az egész indokolás arról, hogy minő kiadások vannak a szinművészetre. Én őszintén megvallom, a mint beszédemet kezdettem, hogy nem azért szólalok fél, mintha valami reményem volna az iránt, hogy javulni fog a helyzet, hanem azért, mert hiszen az ország pénzéről és filléreiről van szó és tartozunk azzal a kötelezettséggel, hogy legalább ellenőrzést követeljünk, midőn az ország fillérei kidobatnak. Miért nem ad az operaház ós nemzeti színház évi jelentést működéséről, hogy legalább láthatnék, hogy mire dobatnak ki az ország fillérei, és a nyugdíjasokra miért fordítanak tízezer és tízezer forintos tóteleket. Némi felvilágosítást nyújt, nem ugyan az állami költségvetés, hanem a zárszámadás. A tavalyi még nincsen birtokomban, de a két év előtti zárszámadások megvannak, azokat áttanulmányoztam és azt láttam, hogy évenként 25—30 ós 35 ezer forinttal több a kiadás, mint az előirányzat. És mire kell mindez ? Kell azért, mert a színházak vezetése ós szintje hanyatlott ós alászállott, és — azt mondja a zárszámadási érvelés — keletkezik abból, hogy más színházak építtettek ós így a nemzeti operának versenytársa akadt. T. ház!