Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-641
184 B4t. országos ülés Í9GÍ. január 22-én, kedden. laszomnak. a melyre nézve azt mondottam, hogy nem aktuális. És most a képviselő úr mit mond? Tisztára elferdítve beszédemet azt mondja: a miniszterelnök előáll és azt mondja : várjuk be a kúriai bíráskodási törvény eredményét, mert abban gondoskodtunk ezekről a, dolgokról. Azt mondja: mi köze ennek a törvénynek a czenzushoz, a választókeriiletek felosztásához? Hát semmi köze. de nem is mondottam, hanem elválasztottam két dolgot egymástól; az egyikről kimutattam, mivel intézkedtünk és megmondtam, hogy várjuk be ezen kúriai bíráskodási törvénynek a hatályát ős akkor fogunk róla beszélhetni, mert tavaly csináltuk és kívántuk mindannyian ; a másik kettőt külön választottam és beszéltem róluk, mint nem aktuálisakról. Hát nem akartam elütni; nagyon felületes, helytelen és silány motívum lett volna, ha azt mondom, a mit a képviselő úr reám fog. Én a t. képviselő urak argumentumaival, beszédeivel nem ily módon bánok el; kérem tehát a képviselő úrtól is, hogy ne így bánjék el az én beszédemmel. (Elénk helyeslés a jobb és baloldalon.) Holló Lajos: T. képviselőház! Szavaim értelmének helyreállítása czímén néhány perezre kérem a képviselőház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban a miniszterelnök úrnak azon kifogása ellen akarok a magam részéről tiltakozni, hogy tudniillik ón a t. miniszterelnök úr beszédének értelmét elferdítettem volna,. Koránt sem tettem. Én azt mondottam, hogy a miniszterelnök úr azt kívánta, hogy. a kúriai bíráskodásról szóló törvénynek eredményét be kell várni. Széll Kálmán miniszterelnök: A három elsőre! Itt van a beszédem! Holló Lajos: Nem arra mondottam én, hogy a három elsőre vagy utolsóra; hanem arra, hogy a, miniszterelnök úr azt mondta, hogy nem kell a parlamenti reformot addig megcsinálni, inig ennek eredményei be nem következnek. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondottam ! Holló Lajos: Azt méltóztatott mondani, hogy nem időszerű és be kell várni, míg ennek a kúriai bíráskodásnak eredményei az életben nyilvánulnak. Még a nyolez évi határidőt is említette, hogy akkor, majd ha ezen határidő lejár, előállhatunk a, parlamenti reform kérdésével. Nem azt mondottam én, hogy ezzel áll összefüggésben, csak azt kifogásoltam, hogy a miniszterelnök úr annyira kitolja ennek az idejét. És bocsánatot kérek, ez a lényeges. Hiszen én nem állítom, hogy nem ért egyet és nem tartja elvileg szükségesnek a parlamenti reformot, hanem csak azt az óhajtást fejeztem ki ós azért szólaltam fel, hogy ne toljuk azt ki bizonytalan időre. Erre nézve hivatkoztam a házra, hogy jelöljön meg a miniszterelnök úr valamely határidőt. Akkor sem jelölt meg, most sem tette. Mi ezt sürgetjük ós kívánjuk, hogy határozott álláspontot foglaljon el a miniszterelnök úr a parlamenti reform kérdésében. A másik szembeállítja az általános szavazati joggal a, mai beszédében azon körülményt, hogy ón is korlátokat akarok felállítani. Ez félreértés a t. miniszterelnök árrészéről, mert én csak tényeket konstatáltam, azt a,z élő tényt, a. melyet végre mindenki tud. a ki a parlamenti gyakorlatban ismerős, hogy sehol sincsen általános szavazati jog korlát nélkül, mert már maga a. kor is korlát, mert az, hogy minden választónak férfinak kell lennie, hogy hat hónap óta az országban kell tartózkodnia, ez mind korlátozás; szóval állítom azt a tényt, hogy az általános szavazati jognak esetleges korlátait meg lehet vitatni. De ha at. miniszterelnök úr arra A r ár, hogy a teorethikus ellentétek az általános szavazati jognál megszűnnek s az valamikor tisztázódni fog, akkor nagyon sokáig kell várnia! Hisz ezek örök ellentétek! A parlamenti reformnál például Angliában is a pártok közt nagy ellentétek merültek fel, mégis leszürődött egy bizonyos eredmény, a mely az általános szavazati jog behozatalára vezetett. Én sem kívántam azt mondani, hogy ebben viták nincsenek, vagy ne legyenek, a teória sohasem fog meghalni és a vitatkozások sohasem szűnnek meg; de ez nem akadály arra, hogy ha szükségességét és sürgősségét elismerjük, a reformot a kormány és az országgyűlés megcsinálják. A lojalitást a mi részünkről a t. miniszterelnök úrral szemben kétségbe vonni csakugyan nem lehet, sem egyénisége, sem politikai működése, sem miniszterelnöksége tekintetében, hiszen talán épen azt vetik az ellenzéknek szemére, hogy túlságosan lojálisán viselkedik a t. miniszterelnök úrral szemben. Szándékunkban sincsen, nekem sem volt, sohasem is lesz, hogy akár működése korrektségét, akár személye érintetlenségét vagy politikai működésének tisztaságát kétségbe vonjuk. De midőn ő itt ezeket szembeállítja, s midőn a mi meggyőződésünknek az ereje ebben a dologban oly erős, oly határozott, akkor azt kell mondanom, hogy a jó szándók ebben az irányban csakugyan nem elégséges s hogy abban az elhatározást, a tetteket és az akarási szándékot nem fedezzük fel ós azért tettük azokat a kifogásokat, a melyek tettünk. Az sem élez, t. miniszterelnök úr és ne
