Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-640

640. országos ülés 1901. jautiár 21-én, hétfőn. 173 rossal. Ezt én nem engedem, nem engedhetem s azon leszek, hogy senki erre okot vagy ürügyet ne találjon. (Általános, élénk helyeslés és tetszés.) A t. képviselő úr még a közmunkatanács dolgát is felhozza. Azt mondja, hogy annak a miniszterelnök a törvény szerinti elnöke. Polónyi Géza: Nem a törvény szerinti! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát jól van így is. Én a törvénynek az előadója voltam, ismerem azon törvény keletkezésének anteezedencziáit. így volt az tervezve, az igaz, de a törvény azután úgy intézkedett, hogy kineveztetik annak az elnöke, ha szükség van rá, alelnöke és 18 tagja. Ez így van, s annak megvan az elnöke azóta, a mióta a törvény keletkezett! Polónyi Géza: Csak alelnöke van, de nem elnöke! Széll Kálmán miniszterelnök: Jó. alelnöke, de az viszi az elnöki teendőket, mert hiszen a törvény úgy mondja: elnök, vagy alelnök. Vájjon mi különbséget tenne az a képviselő urnak, talán kevesebbek volnának kifogásai, ha alelnök helyett elnöknek neveznék? Polónyi Géza: Ha a miniszterelnök lenne az elnöke, akkor meg volnék elégedve! Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem, ebből argumentumot kovácsolni igazán nem lehet. Hanem a dolog úgy áll, hogy érdemileg a. törvény anteczedencziájának az a szelleme, hogy úgy mondjam, óhajtása, dezideratuma, mely szerint a miniszterelnök üljön ottan, habár formailag nem, de tényleg úgy érvényesül, hogy a közmunkatanács tisztán a miniszterelnök hatósága alatt áll, ő vele tárgyal, ő vele közöl mindent, vele egj^etértőleg jár el, fontos kérdésekben a miniszterelnök deczidál, a költségvetést a miniszterelnök állapítja meg, a zárszámadást a miniszterelnökkel együtt állapítják meg és a zárszámadás ide kerül a képviselőház elé, s a törvény értelmében a városi tanács elé is. Polónyi Géza: Mikor küldték oda ? Heltai Ferencz: Minden évben! Polónyi Géza: Soha! Széll Kálmán miniszterelnök: A törvénynek czólja tehát teljesítve van. Azok a jelentések, a mefyek a házhoz jönnek, közkézen forognak s minden esztendőben megtétetnek. A t. képviselő úr odáig megy, hogy azt mondja, a mi tulaj dónk épen talán nem is tartoznék ide a vita keretébe, hogy a kormány politikája folytán a főváros kénytelen volt egy rossz kölcsönmodalitásba belemenni. Erre csak egy megjegyzést teszek s ez az, hogy azt tartom ma is, a mit mindig tartottam, hogy a fővárosnak a pónzügj'ei, habár ma nincsenek abban a teljesen virágzó ós megnyugtató állapotban, a melyben voltak, semmiféle nyugtalanságra okot nem szolgáltatnak, (Élénk helyeslés.) és a fővárosnak a hitelót én ma is épen olyan intaktnak tartom, mint tartottam azelőtt. Csakhogy a főváros is úgy van, mint mindenki, állam és magános, hogy szenved a rossz ós momentán nagyon kellemetlen és kedvezőtlen gazdasági ós pénzügyi helyzet miatt. De hogy az állam miatt lett volna kénytelen kedvezőtlen módon megkötni a kölcsönt, bocsánatot kérek, ezt el nem ismerem, mert ellenkezőleg, tudnék rá nagyon jelentékeny momentumokat felhozni s tanukat állítani, hogy én voltam az, a ki igyekeztem és segítettem a fővárost abban, hogy az adott viszonyok között általában lehetséges módon fedezhesse szükségleteit, és vehesse fel ezt a kölcsönt. A rezultátumban, a, konklúzióban azonban megegyezünk, mert mindketten azt óhajtjuk, és azt hiszem, óhajtja e ház minden tagja, hogy a főváros jelentőségét kormány és törvényhozás elismerje, és a fővárost ehhez mórt elbánásban részesítse, részesítse tényleg minden irányban. És ez meg is fog történni. (Helyeslés jobb felöl.) A fővárosnak egyetlenegy érdekét sem fogjuk negligálni, csakhogy annak legitimusnak, megokoltnak s a nagy állami érdekek összeségóvel ós egyetemével összhangban állónak kell lennie, ós akkor közöttünk különbség nem lesz. Arra vonatkozólag, a mit Polónyi Géza: t. képviselő úr a parlamenti reformról mondott, igen rövid lehetek. A t. képviselő úr kifogásolja, hogy én a múltkor azt az álláspontot foglaltam el, hogy bármennyire szükségesnek ós elodázhatatlannak tartom annak idejéljen a parlamenti reformot, s bármennyire elismertem, hogy igenis a czenzus arányosítását, kiegyenlítését a jogok kiterjesztésének alapján annak idejében vélem keresztülviendőnek, mégis arra konkmdáltam, hogy ma a kérdést nem tartom sem eléggé megérettnek, sem elég aktuálisnak arra, hogy ez iránt javaslatot tehessek. Ezt kifogásolja a t. képviselő úr, és azt mondja, hogy ez azért történik, hogy én a kérdést Isten tudja, száz esztendőkre" el akarom odázni. Eszembe jutott szegény megboldogult Dessewffy Aurél esete, a ki. igen derék, eszes, tősgyökeres magyar ember volt, de régi konzervatív férfiú. O, ha arról beszéltek vele, hogy valamely dolgot, a mely neki nem tetszett, ós a melyet ő nem tartott sürgősnek, mégis meg kellene csinálni, azt szokta, mondani: Hát igaz, hogy én erre azt mondtam, hogy száz esztendő múlva történhetik meg, de csak azért, mert