Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-640
IQQ 640. országos ülés 1901. január 21-én, hétfőn. gálatában a, passzivitás terén állanak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) így áll ez a dolog. A választó-törvénynek olyatén módosítása, hogy a választók tömegének szaporításával több választó jutna ebbe a helyzetbe, a nemzetiségi kerületekben nem változtatna azon a tényen és faktumon, hogy ma is küldhetnek a nemzetiségek képviselőket, ha épen akarnak. Ellenben milyen rémítő nagy területen áll fenn az a borzasztó igazságtalanság, melyet itt kifejtve hallott a t. miniszterelnök úr, hogy a magyar vidékeken mennyire vannak leszorítva, a választók. (Úgy van! a, szélsőbalon.) Mélyen tisztelt miniszterelnök úr, nézze meg a mostani népszámlálást; nézze meg a t. ház s a miniszterelnök úr azt, hogy Budapest főváros hetedik kerületében 156.000 lélek lakik ós választ egy képviselőt. Ott áll t. barátom és kép viselőtársam Wolfner Tivadar, méltóztassék őt megkérdezni, ott van Újpest, melynek lakossága ma már 42.000 lélekre szaporodott. Helyes- e,hogy 42.000 lakost zarándokoltassunk el Gödöllőre 90 vagy 70 község társaságában, hogy magának képviselőt válaszszon? Lehet-e ezeket az állapokat fentartani? lehet-e különösen a nélkül, hogy a magvarságnak legszentebb és legvitálisabb érdekei továbbra is ne koczkáztassanak ? Nem, t. képviselőház. Méltóztassanak végig tekinteni a magyarság összes vidékein. Még egy más példáival is illusztrálhatom ezt, a mely példa önöknek talán fülbemászóbb. Itt van, t. ház, az a, botrányos furcsa állapot, melyet Molnár János t. képviselőtársunk valamely alakban majdnem minden héten itt nekünk feltálal, tudniillik az egynegyed úrbéres telek kérdése és az a botrányos tény, hogy a míg például Trencsén-, Árva-, Liptómegyóben, a hol köztudomású dolog, hogy a t. néppárt erős talajjal bir, 80 krajczáros és 1 forint 20 krajczáros czenzussal vannak választók, addig a magyarságnak Isten áldotta vidékein azok az emberek, kik vérzettek az ország szabadságáért s a kik minden pillanatban készek vagyonukat ós életüket a, nemzetért feláldozni, 8, 10, 12, és 20 forintos czenzussal választhatnak csak. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Tudja-e a t. miniszterelnök úr, hogy ennek a szerencsétlen úrbéri teleknek a, törvénybe ditatásával az összes egynyolczad telkesek az egész Alföldön ki vannak pusztítva,, hogy egy sem bir közülök választói joggal'? Kossuth Ferencz: Ez igy van! Polónyi Géza: Hát, t. ház, ezekkel a dolgokkal szemben nem szabad, nem is lehet azzal elzárkózni, hogy ez a kérdés nem aktuális, és nem szabad azzal a finesszel előállani, hogy majd sorra kerül annak idején ezeknek a dolgoknak orvoslása is. Nem, t. ház; ón nem is hiszem, hogy a miniszterelnök úr maga ne látná be azt; nem is szólok a választókerületek beosztásáról, mert ez hosszadalmasabb théma volna, hiszen mindannyian tudják a t. képviselő urak, mert akárhányan voltak képviselőválasztásokon, hogy nem ritkán fordul elő az az eset, hogy az ember egy vármegyén megy keresztül, a míg végre megtalálja a másik vármegyében azt a községet, a mely ahhoz a bizonyos választókerülethez tartozik. Szolnokmegyében van ilyen eset. Szobrokról ki kell menni először Tisza-Vecseixybe tárkonyon keresztül; azután jő Pestvármegye egy része, csak azután jut az ember ismét JászNagykun-Szolnokmegyébe , hogy megtalálja azután azt a választót, a ki a kérdéses kerületbe tartozik. (Mozgás a szélső baloldalon.) De ott van a saját példám is. A hajdú-szoboszlói választókerület hasonló jelenségeket tüntet fel. Ezen a téren mindnyájunknak bőségesen vannak tapasztalataink, és nem szándékozom ezeket bővebben illusztrálni; azok a példák is, a melyek a 150—180 választóval biró választókerületeket szembeállítják a 150.000 lakossal biró kerületekkel, mind tisztán ós világosan mutatják a helyzetet. Nemcsak az emberi jogok respektálása és megvédése, hanem a magyar állam megvédelmezése szempontjából a legsürgősebb gyakorlati kérdések várnak itt megoldásra, (Úgy van! Úgy van.' a szélső baloldalai/.) és nem lehet, nem szabad elzárkóznia egy parlamentnek és egy kormánynak sem az elől, hogy ezt a választási reformot ós általában a parlamenti reformot a maga részéről sürgősnek tartsa. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, rátérek most már a sokkal kényesebb ós mindenesetre alaposabb kifogásra. Szeretném, ha ezzel leszámolnánk, hogy tisztán és világosan láthassuk a helyzetet. Azoknak a férfiaknak, a, kik az általános szavazati jog tekintetében félelmet ós aggodalmat nyilvánítanák, mert szerintük az a társadalmat felforgató, állambontó elemeknek szolgáltatja a csatornát arra, hogy érvényesüljenek ; azoknak a férfiaknak, a gyakorlati élet tapasztalatai, fájdalom, igazat adnak. Kétségtelenül áll, hogy úgy Francziaországban, Olaszországban, Belgiumban, mint különösen magában Ausztriában is az úgynevezett általános szavazati jog a szoczialisztikus elemeknek — csak ezen gyűjtőnév alatt foglalkozom egyelőre velük — szolgáltatta kezébe a hatalmat. Itt aztán jól kell disztingválni, ós itt különösen magamra nézve akarok világosan disztingválni, mert én félreértések kizárásával akarom ^azt megállapítani és óhajtom,
