Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

fi39. országos ülés 1901. január 19-én, szombaton. 147 1901-ben, tehát ezen esztendőben megindítandó tárgyalások egy vámszövetség megkötésére vezetnének a, törvényben előirt mód szerint, tudniillik nemzet nemzettel, állani állammal, a Reichsrath a magyar országgyűléssel, ha ezt mindkét részről elfogadják; az lesz a vámszövetség, s akkor azt nem kell meghosszabbítani. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Hát így áll a kórdós. Ha nem tudunk csinálni vámszövetsóget, akkor megmarad a mai állapot 1907-ig; ha pedig meg tudjuk csinálni, akkor az fogja meghatározni: mikor kezdődik, meddig tart: az egy vámszövetség lesz, melyet a maga érdeménél, értékénél, s belső tartalmánál fogva kell majd megítélni. Hogy milyen lesz. azt ön ma nem tudom, más sem tudja. Ide hozzuk előkészítve, ós a törvényhozás bölcsesóge fogja megállapítani tartalmát, kezdőpontját ós lejárata idejét. így áll a kórdós. Ha úgy értette a t. képviselő úr, a mint egy helyütt beszédében mondja. — ós ilyen dolgokban nagyon pontosnak kell lenni, — hogy arról lehet csak szó, (Halljuk! Halljuk!) hogy az 1899 : XXX. törvónyczikk által fentartott mostani állapotok beolvasztassanak, vagy átöntessenek egy vámszövetség formájába : az, bocsánatot kérek, az 1899 : XXX. törvényczikknek teljes félremagyarázása volna. Annak sem betűje, sem tartalma, sem czélja, sern szelleme ilyet nem mond s azt hiszem, a t. képviselő úr sem értelmezi azt így. A t. képviselő úr kérdésének sarkpontja a. következő (olvassa) : ». . . és a mellett vagy a nélkül lehetővé tenni, hogy a. hivatkozott 1899 : XXX. törvényczikkel a teljes viszonosság fentartásával életbeléptetett rendelkezéseket a magyar állam hátrányára módosíthatná, vagy Ausztria javára bármely újabb előnyt biztosíthatna,.* Az interpellácziónak ezen részére — azt hiszem,kielégítőleg és megnyugtatókig — annyit mondhatok, a mennyit ma mondani lehet, hogy a mai állapotnak olyan értelemben való kezelését s a, jövendő kiegyezésnek olyan módon való kezelését, a mint az a bizonyos beszéd. vagy az a bizonyos czikk értelmezte vagy intendálta, én a magam részéről szerenesés útnak arra. hogy ez a két állani egymással kiegyezzék, nem tartom ; nem tartom a magam részéről helyes ideának, nem tartom szerencsés indítványnak, (Elénk helyeslés.) és ha tétetnék, a. magam részéről abba bele nem mennék. (Általános, élénk helyeslés.) Én előttem semmi más nem lesz, mint a törvény. A törvény értelmében ós alapján akarok eljárni. Mert abban teljesen igazuk van azoknak, a kik a zsurnalisztika terén nyilatkoztak és Polónyi Gréza, képviselő úrnak is. hogy azt mondani ki, — pedig körülbelül ezt imputálja az a beszéd az osztrák Reichsrathnak, — hogy egy másik kiegyezés •—• ha. nem is mondja, hogy ennél jobb, de ettől eltérő — köttessék : ez azt teszi, hogy a mai el van Ítélve. Már pedig, lm az osztrák Reichsrath azt találná kimondani, hogy a mai kiegyezései van ítélve, hogy az nem jő: hamarjában nem is tudná az ember, hogy ez mily hatálylyal bír; bir-e az avval a hatálylyal, hogy a 14. §. alapján kibocsátott rendeletek érvényen kívül helyeztetnek, vagy pedig valamiféle más prejuclh cziozus hatálylyal bir-e. Én tehát nem tartanám a, két állam közti viszonyra a gazdasági érdekek kölcsönös megegyeztetóse szempontjából kívánatosnak ós nem tartanám szerencsés dolognak, hogyha ilyenféle indítványok a Reichsrathban viszhangra találnának. Mert kétségtelen, hogy ezek a jövőre nézve bizonyos prejtidicziummal bírnának, a mit nem tartanék helyesnek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Holló Lajos: De önállóak akkor sem leszünk, az az egy bizonyos! (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Most nem erről beszélünk ; majd beszélhetünk erről máskor és lesz is alkalmunk róla beszélni, mert hiszen ide kerül a kérdés egész terjedelmében. Mert abban igaza van Polónyi Géza t. képviselő úrnak, hogy. igenis a jövő féladatai között a legnagyobb fontossággal s a legeminensebb súlylyal a gazdasági kérdések megoldásának feladata bir. Hiszen a törvény által inviált úton-módon és időben ide fogjuk hozni ezeket a kérdéseket. Most még csak egyet kívánok megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Polónyi Géza t. képviselő úr, hogy ez az egyezség volt a demarkaczionális vonal, a melyet az országgyűlés és a szabadelvű párt magának megvont, mert azt mondja: reméli, hogy ennél rosszabb, ennél károsabb kiegyezés nem fog következni. Erre csak. azt kell megjegyeznem, (Halljuk! Null jak!) — hivatkozva azokra a fejtegetésekre,, a, melyek annak idejében erről az oldalról elhangzottak s a melyeket ezen stipulácziókról magam is többszörösen elmondottam erről a helyről, — hogy ha. az káros, vagy a mint a képviselő úr magát kifejezte, rossz vagy súlyos lett volna, nemcsak károsabb, nemcsak súlyosabb, mint az előző, de általában káros, vagy rossz lett volna, akkor azt sohasem ajánlottuk volna; de uii azt hittük, hogy az adott viszonyok között, nem egyoldalú szempontokból és jelszavakból indulva ki, hanem ezen ország összes gazdasági érdekeinek komoly mérlegelése mellett (Elénk helyeslés jobbról.) azok a stipulácziók sem nem 10*