Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

639. országos ülés 1901. jaanár 19 én, szombaton. 145 tenni, de mint tényt konstatálni kívánom. Méltóztassanak csak, t. képviselőház, megfigyelések tárgyává tenni, hogyha a quóta kérdésében az 1907-ig terjedő megállapodást az országnak a nyakába varrják, és azután elkezdünk újabb gazdasági kiegyezést tárgyalni, a fogyasztási adók, restitucziók ós kiviteli prémiumok tekintetében, tessék akkor meggondolni, mennyi jóhiszeműség ós mennyi politikai .bölcsesóg ós előrelátás volt abban, hogy ilyen törvény Magyarországon elfogadtatott. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Én Magyarország, a magyar kormány részéről ezt teljesen és apodiktikusan kizártnak tekintem és épen azért egész tisztelettel ismételve kérem a t. miniszterelnök urat. kegyeskedjék ez iránt teljesen megnyugtató választ adni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kivan az interpelláczióra válaszolni. (Halljak! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (llalljak! Halljuk!) Most már harmadszor jövök abba a helyzetbe, hogy mindig az ülés végén kell szót emelnem, de bizonyságát adhatják a, t. képviselő urak. a kik jelen voltak az utolsó és utolsóelőtti üléseken, annak, hogy ez nem az ón hibámból történik. (Igaz! Úgy van!) Én szívesen elhalasztanám e beszédet máskorra, a mint tegnap is elhalasztottam volna, (IMIjuh! Halljuk!) de hát oly kérdések vettetnek fel az ülés végén a t. szónokok által, a melyeket, gondolom, nem lehet válasz nélkül hagyni. Ez volt tegnap ós talán ma is épen ez az eset. (Halljuk! Halljak!) Ha én tudtam volna, hogy Polónyi Géza t. képviselő úr ezt az interpellácziót ily hosszií közgazdasági fejtegetésekkel vezeti be, valóban arra kértem volna a házat, hogy előbb tehesse meg interpelláczióját, hogy a válaszra nekem is jusson időm, hogy azokba az érdemleges fejtegetésekbe mind belemehessek. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélső baloldalon: Meghallgatjuk!) De midőn olvasom ma reggel, hogy egy interpelláczió van bejelentve, azt gondoltam, hogy az oly természetű interpelláczió, a melyre majd máskor fogok válaszolhatni, a mikor a t. háznak idejét az ülés meghosszabbítása nélkül vehetem igénybe. Nem gondoltam, hogy oly kérdésben csúcsosodik ki ez az interpelláczió, a. melyre — gondolom — azonnal válaszolnom kell. (Halljuk! Halljuk!) Nem tartom azt, hogy ezt a kérdést oly sürgősen kellett a. ház elé hozni. Épen nem tartom, és pedig azért nem, mert azt az inczidenst, mely ennek a nagy közgazdasági kérdésnek idehozatalát a t. képviselő úr előtt oly sürgőssé tette, én olyan nagyfontosságúnak nem ítélem, sem az azzal összeköttetésben álló KÉI'VH. NAPLÓ. 1896 1901. XXXII. KÖTET. körülményeket nem tartom olyanoknak, hogy annyira sürgős lenne erre nyilatkozni. Nem látom cseppet se, miért »ardet Ucalegon!« A t. képviselő úr interpelláeziójanak indokául szolgál egy beszéd, a melyet egy általain is igen tisztelt kiváló egyén, az ottani közéletnek egy igen jeles alakja,, Baernreither úr tartott, ós egy ujságczikk, a mely a>NeueFreie Presserben, ebDen a kiváló, nagytekintélyű világlapban ezt a beszédet méltatta és különösen a czikk végén az én figyelmembe is ajánlotta. • Polónyi Géza, képviselő úr ebben ós ennek tendencziájában olyan természetű veszélyeket fedez fel és olyan sürgősséget lát. hogy megtette az interpelláczióját tisztán erre alapítva, mert ő maga is előrebocsátotta, hogy az egész közgazdasági kérdésnek a tárgyalása, a köztünk ós Aiisztria közt fennálló gazdasági viszonyok rendezésének kérdése, annak a kérdése, hogy mi történjék az új vámszövetséggel, az autonóm vámtarifával, mi történjék a külföldi szerződésekkel, majd későbbi megfontolás tárgya lesz. Készülni kell mindezekre adolgokra, meg kell fontolni mindezeket a dolgokat ; igaza van, foglalkozni kell azokkal; de, gondolom, — s ő maga is beismerte, — az, hogy a ház ma már tárgyalja ezeket a kérdéseket, nem volna helyes. Hát ő azt tartja, hogy ez a, beszéd elég fontos arra., hogy engem nyilatkozattételre kérjen lel. Szívesen teszem, mert nem tagadom, hogy van annak valami határozott előnye, ha ily kérdések, a melyek mindenesetre figyelemreméltó oldalról felvettetnek, itt megvilágíttatnak, nehogy belőlük valami következés vona-ssék. Ezt én megengedem : de oly nagy fontosságot a. dolognak nem birok tulajdonítani, hogy azok a következések, a melyeket a t. képviselő úr ebből levon, illetőleg az egész motiváczió, a melylyel ezt a kérdést ide behozta, ezen egy beszédnek a jelentősége által meg volna okolva. Miért? Az a beszéd elmondatott, a maga érdeme szerinti méltatásban részesült a zsurnalisztikában, de— bár az én tapasztalataim, észleleteim meglehetősen kiterjedtek ebben a kérdésben. — azok bennem még sem keltették azt a benyomást, hogy ott felfogták, vagy felkapták volna ezt az eszmét akár az osztrák kormány, akár a,z osztrák közvélemény, akár az osztrák Reichsrath pártjainak valamelyike. (Úgy van! Úgy van ! jobbfelöl.) A kérdés meglehetősen a homokban veszett el. És ha a t. képviselő úr azt kérdezi, hogy mi nézetbe] í vag}^ok róla., azt egészen joggal teszi, ós szívesen adom meg rá a választ. (Hulljuk! Halljuk!) Hát ón abban a nézetben vagyok, hogy az nem helyes módja a Magyarország és Ausztria között ma fennálló gazdasági viszony kér10