Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

6§í). országos illés tí)0Í. január 19-én, szombaton. 143 T.-ház! Konkrét tények alakjában jelenik meg előttünk az az osztrák törekvés, hogy a gazdasági kiegyezés kérdésében egy eddig fel nem fedezett új formulával — mert a formulák korszakát éljük — ... Madarász József: Alakocskák! (Derültség.) Polónyi Géza: . .. egy sajátságosan furcsa provizórium keletkezhessek Ausztria és Magyarország között azzal a nem is tagadott, de nyíltan bevallott czólzattal, hogy az Ausztriával mostanáig a kormányok közt megkötött ós Magyarországon az 1899 : XXX. törvényczikkkel egyoldaiúlag törvénybe iktatott kiegyezés újból revízió alá vétessek, és hogy egy Ausztriára nézve kedvezőbb egyezség köttessék. Azt is minden rezerváta nélkül nyilatkoztathatom ki, hogy azt mindenki tudja, hogy az a. párt, melynek padjairól én itt szólok, azt az egyezséget is, a mely megköttetett, sohasem helyeselte, azt soha jónak nem tartotta,: de azzal is tisztában kell lenni, hogy a szabadelvű párt politikai dogmájaként is el van fogadva az, hogy az az egyezség az utolsó demarkáczió, a meddig a szabadelvű párt el akar menni. Talán nem is tévedek, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Téved!) ha azt állítom, hogy nemcsak a köztünk lefolyt vitatkozások ós pourparler-k, de a kormányok számbamenő nyilatkozatai is kétségen kivűl helyezték azt, hogy Magyarországon sem párt, sem kormán}- nem létezik, a mely az adott viszonyok közt ezen megkötött egyezségnél mostohább, Magyarországra nézve károsabb egyezséget 1907-ig megkötni hajlandó volna. De ha történnék ilyen kísérlet, azzal is tisztában kell lenni minden politikusnak, hogy az szembe találná magával az elszánt hazafiak táborát, kik már elégszer szolgáltatták példáját annak, hogyha kell, önfeláldozás árán is, de meggátolják az olyan törekvést. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az 1899. törvónyczikk egy meghatalmazást ad a magyar kormány kezébe, hogy azzal és annak feltóteleivel egy

7 vámszövetségi egyezményt köthessen Ausztriával. Az is kétségtelen, hogy ennek az egyességnek vámszövetségi alakba öntése, úgy a magyar, mint az osztrák alkotmány szerint is, csak a két nemzet alkotmányos képviselőtestületei által történt elfogadásával lehetséges. Mihelyest az alkotmáiryos tényezők legalább Ausztriában a vámszövetség megkötését alkotmányos úton lehetetlenné teszik, természetszerűleg ennek az egyezségnek, illetőleg az 1899-iki törvónyczikkben adott meghatalmazásnak hatálya is önmagától megdől. Voltam bátor kiemelni, hogy a vámszövetség kárdósének 1903-ig kell eldőlnie az autonóm vámtarifa okából; az autonóm vámtarifát pedig, mely a vámszövetség alapján keletkezik, nem lehet ós nem szabad a 14. §. alapján életbe léptetni, mert ez a paragrafus az osztrák alkotmányban egyáltalában nincs és természetszerűleg maga után vonja ennek az egész törvénynek a lerontását: bekövetkeznék az az állapot, hogy Magyarországnak saját sorsa felett önálló törvénynyel csakis külön vámterületi úton kellene rendelkeznie. Már most evvel szemben keletkezik Ausztriában egy áramlat, a melyet nem kisebb ember, mint a Thun -kabinet volt kereskedelemügyi minisztere Baerenreither úr indít meg, a, ki a cseh verfassungstreu nagybirtokosok gyűlésén egy indítványnyal állott elő, a melyet nemcsak ez a gyűlés fogadott el, de azóta ennek az indítványnak olyan propagandája, támadt, a mely egész odáig megy, hogy azt, mint az 1867 : XII. törvónyczikk fentartásának egyedüli panaczeáját hirdeti. Ez az indítvány tartalmazza azt, hogy az osztrák Reichsrath a 14. §-szal életbeléptetett egyezkedési megállapodások és a recziproczitás tekintetében játszszaa struczpolitikáját, hogy azt mondja,, vegyük úgy, mintha nem volna ez a rendelet, ne inintézzük azt el, hagyjuk függőben a rendelet kérdését, ne is utasítsuk el, ne is ítéljük el, ne is fogadjuk el, ellenben fogadjon el a Reichsrath egy határozati javaslatot, a mely arra utasítja az osztrák kormányt, hogy haladéktalanul kezdjen új egyezkedési tárgyalásokat a magyar kormánynyal. T. képviselőház! Ha ez a dolog csak így platonicze hangzanék, talán jogos kifogást sem tehetnék ellene, mert hiszen az 1899 : XXX. törvónyczikk 3. §-a a magyar kormánynak azt a, jogot, hogy a vámszövetség iránt tárgyalásokat kezdjen, nemcsak megadja, de azt egyenes utasításkópen tartalmazza. Azonban miképen áll ez a dolog, a gyakorlati élettel megvilágítva ? Nem kell találgatásokba bocsát.kőzni. Ha egy Reichsrath, egy parlament egy határozatot hoz. a mely arra utasítja a kormányt, hogy új egyezkedést kezdjen egy más állam kormányában, miért teszi? Azért-e, hogy az magára nézve rosszabb egyezséget kössön? Ugy-e nem? Azért adja ezt az utasítást, hogy _a magára nézve jobb egyezség megkötését kisértse meg. Mert annyira — hogy úgy mondjam — korlátoltnak még az osztrák Reichsi*atliot sem tarthatjuk, hogy oly czélból rendeljen el egyezkedési tárgyalásokat, hogy magára nézve hátrányosabb egyezségköttessék. Másrészt azonban egy ily reichsrathi határozat inpliczite tartalmazza magában azt, hogy azt az egyezséget, a, mely hozva volt. a, reichsrath nem fogadja el. De ha ezeken a, tényeken kivűl a, találgatások terére lennénk utalva, a melyre utalva nem vagyok, xígy nagyon jő forrás áll rendel-