Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-639
140 a magyar képviselőnek becsületes őszinteségével felhívj am a nemzet törvényhozóinak szíves figyelmét különösen arra az áramlatra, a mely a legközelebbi jövendő szempontjából fenyegeti nemzetünket ós a mely kihívja- minden magyar képviselőnek éber figyelmét, kötelességségtudásá-t, hazafiságát. Interpelláczióm megértéséhez szükséges, hogy egy kardinális körülmény tekintetében tisztába hozzam a kérdést. Midőn Magyarországon a Széli-kabinet megalakítása, előtt az úgynevezett második paktum kérdése szóba került, akkor sok helyről szemrehányással találkoztunk abban a tekintetben, hogy miképen lehetett a gazdasági kérdésre vonatkozólag gondolom 1904-ne tervezett első határidőt 1907-ig kitolni, miképen lehetett abba belemenni, hogy 1910-jg a bankkérdés függőben hagyassák. Erre a szemrehányásra mondatott, légyen az bármely oldalról, ma érkezett meg az ideje annak, hogy én a magam részéről egyéni felfogásom szerint a választ megadjam. (Halljuk! Bulijuk:) Az első pillanattól fogva, midőn ezen kiegyezés forma szerűleg elénk terjesztetett, tisztába voltam és tisztába kellet lennem azzal, hogy ez a megállapodás nem azt jelenti, hogy a vámszövetség eldőlte kérdése 1907-ig prolongáltatott, hanem ellenkezőleg, a vámszövetség kérdésének eldőlte legkésőbb 1903-ra visszatolatott. (Halljuk! Halijai;!) Én ezt nyomban be is fogom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Be fogom a t. kép viselőháznak bizonyítani, hogy ép azok, a kik a. külön vámterületnek és az önálló gazdasági életnek és berendezkedésnek őszinte és igaz hivei, épen ezek azok, a kiknek nyugodt lelkiismerettel kell fogadniok azt, hogy az az intézkedés, úgy, a hogy az felvétetett, tényleg felvétetett. A dolog tiszta, és világos. Az 1899 : XXX. törvényezikk félre nem érthető világossággal megállapítja azt a kardinális tételt, először, hogy az új kereskedelmi szerződések az 1903. év végén túl fenn nem állhatnak, másodszor, hogy a kereskedelmi szerződések megkötését megelőzőleg, tehát kétségtelenül még 1903-ban, az autonóm vámtarifának meg kell állapíttatni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház és mélyen tisztelt öreg képviselő barátom, mit jelent ez magyarul? Miután az autonóm vámtarifának egyik kardinális kelléke az, hogy a terület, a melyre szól, meg legyen állapítva, ebből okszerüleg, sőt kimaradhatatlan opportunítással következik, hogy a vámszövetség kérdésének az autonóm tarifával legalább is együttesen, vagy előbb, de legkésőbb 1903-ig feltétlenül el kell dőlnie; mert egészen más az, ha az autonóm vámtarifái közös vámterületre és egészen más, janu'ir Ifl én, szombaton. ha Ausztria, számára, külön ós Magyarország számára ismét külön állapíttatok meg. Az autonóm tarifának egyik konstitutív, alkotó eleme az, hogy a terület meg legyen állapítva, a melyre az érvéixynyel bir. Ennek folytán az autonóm vámtarifát törvénybe iktatni úgy, hogy az egy közös vámterületre szóló autonóm vámtarifa legyen, a nélkül, hogy vámszövetség állana fenn : ez fából vaskarika,. (Úgy van! a szélső baloldalon.) ez nem létezik, (úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ez a kényszerhelyzet nemcsak a dolognak gazdaságpolitikai technikája szempontjából nem lehet másként, de más okból sem ; mert, mi magunk között, hogy így fejezzem ki. magamat, az intern jogviszonyok szabályozása mellett, Ausztria ós Magyarország, beszélhetünk egy prekariumról, beszélhetünk egymás között kétséges vámterületről, de nem beszélhetünk prekarius vámterületről, ha a, külfölddel kereskedelmi szerződéseket, akarunk kötni. (Halljuk! Hall jak!) Nem képzelhetek olyan államot, a mely Ausztriával és Magyarországgal olyan alapon akarjon kereskedelmi szerződóst kötni, mondjuk öt vagy tíz esztendőre, hogy maga a, vámterület közösségének kérdése prekarius maradjon; nem képzelhetek olyan józan német, porosz vagy franczia minisztert, a ki belemenjen Ausztria-Magyarországgal egy olyan természetű kereskedelmi szerződésbe, a mely lehetővé tegye azt, hogy az osztrák urak 1907-ig a mely napon tetszik, akkor szüntessék meg a recziproczitásnak megtagadásával a vámszövetségi viszonyt. Szóval, egy prekariumról beszélhet a közös uralkodó alatt álló Ausztria-Magyarország egymás közt, de nem beszélhet Magyarország a külfölddel szemben. Már most, t. képviselőház, mindennek okszerű, természetes folyománya, hogy mielőtt a kereskedelmi szerződések alapját képező autonóm vámtarifa törvénybe iktattatik, addig annak a kérdésnek Magyarország és Ausztria, között véglegesen el kell döntetnie, tudniillik, hogy vámszövetség áll-e fenn továbbra is, vagy pedig külön vámterület létesíttetik? (Úgy van! Úgy van! Elénk helyeslés a szélső haloldalon.) Ebből tehát több, mint világos, hogy az önálló vámterület és vámszövetség kérdése nem 1907-ben, hanem legkésőbb 1903-ban kell, hogy el legyen döntve. Már most az így megállapított és azt hiszem a, törvény szerint helyesen megállapított elv alapján két dolog az, a melyet én ma interpelláczióm tárgyává tenni szándékozom. Az egyik dolgot tartózkodtam volna ma szóba hozni, ha, egy hirlap, mely az agráriusok orgánuma gyanánt ismeretes és úgy lát«SJ9. országom ülés 1901.
