Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-639
124 G 89- országos ülés 1901. aggodalmat keltett bennem, hogy Holló Lajos képviselő úr azért tartja kívánatosnak az általános választási jogot, mert ő radikális, és Rakovszky István képviselő úr azért tartja kívánatosnak az általános választói jogot, mert ő konzervatív. Buzáth Ferencz: Ezt nem mondta! (Úgy van! bal felől.) Pulszky Ágost: Ugyan ne avatkozzék abba bele, hogv Rakovszky István mit mondott. (Helyeslés jolbfelől.) Mezei Mór: Bocsánatot kérek, a kérdés igen komoly ós ezért ón komolyan is óhajtok ahhoz hozzászólani. Megengedi ennélfogva a t. képviselőház, hogy ezúttal kivételesen, bár különben nem szokásom, a közbeszólásokra reflektáljak. (Helyeslés jobb felől.) Nem mondom tehát miért, de Rakovszky István képviselő úr pártolta a Holló Lajos képviselő úr felszólalását. Hogv van tehát mégis, hogy én, a ki bizonyosan nem vagyok konzervatív és radikálisnak sem tartom magam, ámbár a t. miniszterelnök lír némelykor, ha jó humorban van, azt mondja rólam, hogy csaknem radikális vagyok . . . (Derültség.) Justh Gyula: Akkor nem ülhetne ott! (Zaj a jobboldalon.) Mezei Mór: Még eddig nem kergettek el innen; tehát itt ülök. (Derültség.) Justh Gyula: Önszántából menjen el onnan! Mezei Mór: . . . Hogyan van tehát mégis, hogy ebben a kérdésben Holló Lajos és Rakovszky István t. képviselőtársammal is lényegileg egy nézeten vagyok? Az általános választási jog a konzervatív politikának tradicziónális kompendiumához tulajdonképen nem tartozik. Hanem arról vannak tapasztalataink, hogy az általános választási jogot a konzervatív politika, sőt mondhatnám, nem is anynyira a konzervatív politika, mint inkább a reakcziónárius politika nagyon fel tudja használni czóljaira, ha azt ügyesen kezeli. Példa erre III. Napóleon politikája, példa erre Belgium. A mi pedig a radikalizmust illeti, őszintén szólva, Holló Lajos képviselő úr beszédében radikalizmust én nem találtam. Találtam abban egy nagyon átgondolt beszédet, a melynek tartalma meggondolásra, komoly tárgyalásra nagyon is méltó: de radikalizmust nem. Holló Lajos képviselő úr sajnálattal nyilatkozik a felől, hogy megszűntek a régi jogon való választói jogosultságok és kesereg azon regi idők letűnése fölött, a midőn a politikai jogoknak kizárólagos letéteményesei Magyarországon kizárólag ezen kiváltságos elemek voltak. Hát Holló Lajos képviselő úr sokkal fiatalabb, mint én, és saját tapasztalatai a jiuinár l!»-én, szombaton. régi időkből nem lehetnek. De én még emlékszem gyermekkoromból a politikai választásokra ós nagyon jól tudom, hogy minő eszközökkel dolgoztak akkor, ós minő befolyásokat gyakoroltak akkor a választók szavazatának elnyerése végett. Volt ott evés, volt ott ivás quantum satis, több mint most; volt mint lényeges ingredienczia a verekedés és sohasem volt hiány emberhalálban. Az ilyen régi idők letűnte feletti kesergés nem szokásos sajátossága a radikalizmusnak. Már most rátérek arra, hogy miért volna nekem is óhajtásom, ha lehető volna az általános választási jog behozatala. Nem mintha én ebben az általános választási jogban a nemzet intézményeinek liberális irányban való fejlesztését látnám garantálva, vagy azt hinném, hogy az általános választási jog megbízható garancziáját képezné a liberális politikának; épen az ellenkezőjét mutatják a tapasztalatok. (Helyeslés jobb felől.) A példák azt mutatják, hogy az általános választási joggal könynyebb visszaélni, mint oly választási joggal, mely több garancziát nyújt az egyes választók függetlenségére nézve. Két dolgot azonban azt hiszem, le lehet vonni a tapasztalatokból, mint konzequencziát. Az egyik az, hogy az általános választási jog sokkal nagyobb tért enged a sikeres agitácziónak, mint bármely más- választási rendszer és ebből az következik, hogy azok a politikai pártok nyernek legtöbbet az általános szavazási jog behozatala által, melyek az agitáczióban legélénkebbek, legügyesebbek és leghatalmasabbak, sőt még tovább megyek, legkevésbbó lelkiismeretesek ; mert az agitácziónak igen nagy korlátot szab az alkalmazott ügynökök lelkiismeretessége. Most már következik, hogy a mi a magyarországi viszonyokat illeti, az általános szavazási jog behozatalától a szabadelvű párt várhatja a legkevesebbet, mert agitáczió tekintetében a szélső pártok Magyarországon mindkét irányban sokkal tevékenyebbek ós sokkal nagyobb sikert érnek el, mint épen a szabadelvű párt. Egy másik tapasztalat az, hogy városi kerületekben és oly vidékeken, melyek nagy ipari szókhelyek, az a visszaélés, jobban mondva a választóknak befolyása, melyet az általános szavazási joggal űznek, sokkal kevósbbé érvényesül, mint azokon a vidékeken, hol az ipari lakosság kisebb mértékben jelentkezik. Erre a két tapasztalatra fogom ón alapítani véleményemet, mikor indokolni fogom, hogy miért óhajtom ón mégis az általános választói jog behozatalát daczára annak, hogy jól tudom, hogy az jelenleg annak a pártnak programmjába, melynek tagja vagyok ós mely-