Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-638

fiiíS, országos ülés 1901. január 18-án, pénteken. Hg Elnök (csenget): Figyelmeztetem a kép, viselő urat, hogy a magyar képviselőházban ilyet állítani nem lehet és nem szabad. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy mj a szélső baloldalon.) •Ugron Gábor: T. ház! Ha reformálni akarjuk az országgyűlést, ha vissza akarjuk adni ennek munkakedvét, ha megakarjuk tisztítani az egész szervezetet, ha meg akarjuk tisztítani erkölcseit: akkor legfelülről a legalsó emberig kell keresni az orvoslási módot. Az orvoslási mód pedig az, hogy a közigazgatásnak ne legyen ereje és ne legyen hatalma a polgároknak lelkiismeretére befolyást gyakorolni. És hogy azoknak a polgároknak kötelességeire — mert a választői jog gyakorlása nemcsak jog, hanem kötelesség is. a mely kötelességek teljesítését némely államoknak törvényhozása szigorú büntetések terhe mellett elrendelte; —hogy ezen választói jog mikénti gyakorlására a közigazgatás ne gyakorolhasson befolyást. Igenis lehet ilyen szervezetet létesíteni. De akkor fel kell hagyni a képmutatással, fel kell hagyni a kétértelműség politikájával, hanem nyíltan kell megmondani, hogy toit akarunk. A.zt-e, hogy ezt az országot a maga akaratával kormányozzuk az ő tervei, érdekei, czéljai szerint, vagy ágy, mint ez az osztrákoknak tetszik, vagy az 1867-es rendszer érdeke megkívánja? A vagy, hogy mi csak haszonállatok vagyunk, a kiket katonában és pénzben ki lehet zsarolni, ki lehet zsákmáiryolni, de megszűnik a jogunk akkor, a mikor magunk felett kell, hogy rendelkezzünk. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A közigazgatást igenis lehet rendezni, t. ház, de nem azzal, a mit t. miniszterelnök úr mond, hogy állami kinevezésbe veszik a közigazgatás tiszt-: viselőit, hanem akkor, a mikor a végrehajtó és törvényhozói hatalom egymástól nem képesek feladatukat megfelelően teljesíteni, a harmadik hatalomnak, a birói hatalomnak kell előtérbe lépni. Szerencsénkre a birói hatalom még Magyarországon megtartotta a maga tekintélyét és megmutatta aZt, hogy egy testület, a melybe nem viszik bele a korteskedés szellemét, jótékonyan hathat, a maga tisztaságát és tekintélyét a nép előtt képes megoltalmazni és megvédelmezni, mert nem veszi be a sarat ós szennyet, a kereskedéseknek sarát és szenynyét. A harmadikat, a birói hatalmat kell előtérbe tolni, a birói hatalom legyen a biró a polgárok ós a közigazgatás között; a midőn a polgárokon igazságtalanság történik és jogaik megsértetnek, ne közigazgatási tisztviselők ítéljenek felettük, hanem intézményeinknél és törvényeinknél fogva Ítéljenek a bírák, Ítéljenek azok a. mi jogaink felett, a kik itélEÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXII. KÖTET. nek vagyoni kérdéseinkben, mert jogunk épen olyan drága, mint vagyonunk, sőt még drágább, mint -az, a melyből földi szükségleteinket fedezzük, mert ebből erkölcsi, szellemi, lelki szükségleteinket merítjük. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Az a vagyon csak a mi szolgálatunkra van, de a politikai jog ós annak tiszta használata ennek a nemzetnek, ennek az országnak szolgálatára van rendelve, közhivatást teljesít, a melynek védelme a biró védelmét, a. biró közbeszólását épúgy igényli, mint vagyoni jogunk"! (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, a mikor a közigazgatási bíróságról van szó, akkor hosszas fontolgatás, tervezgetés, huzavona után a legnagyobb mesterséggel, a

; legnagyobb raffinériával, a legnagyobb furfanggal vannak kieszelve azok az esetek, a melyekben a közigazgatási hatalom a maga politikai befolyásának veszélyeztetése nélkül a közigazgatási bíróságra bizhatja a büntetést, vagy az ítéletet. Sőt még akkor is, ha egy illetékessségi kérdés fordul elő s a miniszterekmegtagadják a bíróság illetékességét, azt hiszik önök, hogy egy másik bírói fórum ítél benne? Összehívják a minisztertanácsot, a minisztertanács tagjai pedig megteszik egymásnak azt a szívességet, hogy fölmentik egymást a közigazgatási bíróság illetékessége alól. Magyarországon alkotmányunkat szervezni kell, ha nem akarjuk, hogy oda jussunk, a hova. a lengyel nemzet jutott, a mely alkotmányának hibáinál fogva, pusztult el. Előbb saját főurainak ós saját embereinek lett játékszerévé, és ugyanazon módon, a melyet saját emberei kieszeltek ós kitaláltak, hogy miként kelljen a lengyel országgyűlést korrumpálni, saját pártjukra vonni, felhasználni, annak intézkedéseit meghiúsítani, kijátszani: ugyanazon módon aztán eljöttek a nagyhatalmak a maguk nagy pénzerejével, azok a. külföldi megrontok és rombolók, a kiknek ereje és hatalma odajuttatta Lengyelországot, hogy ina a 26 millióból álló nemzet három császárság bilincseiben nyög és siratja nemzeti létének elvesztését és átkozza azokat, a kik az ő pusztulását okozták. Micsoda úton vagyunk mi? Nem azon az úton vagyunk-e, hogy ezt az országot, ezt a törvényhozást, a hol a pénz, a hatalom s a szuronyok egyesülve jelennek meg, akárki a magáénak mondhassa? Ebben az országban bárki azt viheti keresztül a törvényesség látszatával, a mit akar; csak egyedül új választások elébe kell vinnie ezt a nemzetet ós új fejet kell adnia a kormánynak. Mert hiszen mi a jellemző? A többségnek a vezére nem önmagából a többségből, a többség alapprincziphimából fejlődik ki, hanem 15