Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-619
619. országos ülés 1900. október 26-án, hétfőn. gfj mészetes dolog, hogy egy belépő terület tulajdonosaira nézve nagyon ezólirányos, hogyha többen vannak a kötelékben, és így rájuk holdanként kevesebb jut a megterhelésből. Az nincsen kifejezve a törvényben, hogy melyek azok a kautélák, melyek a birtokost megvédik. Ezért vannak aggályaim, és Hieronymi Károly t. képviselőtársam félreértett engem. Meglehet, csak a rövidség* az oka, a melylyel szóltam, hogy most félreértette felszólalásomat: mert szombaton a kérdést bővebben fejtegettem. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát, szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. Darányi Ignácz f oldmívelósügyi miniszter: T. ház! Ámbár már az általános tárgyalás alkalmával kiterjeszkedtem erre a kérdésre ; de méltóztassanak megengedni, hogy most is nyilatkozhassam röviden. (Wattjuk! Halljuk!) Hieronymi Károly t. barátom felszólalásában kimerítette ugyan az ügyet; de a dolog fontosságát tekintve, még sem hallgathatok. Először is a t. ház figyelmébe ajánlom azt, hogy itt egy oly rendelkezésről van szó, a mely egyáltalában nem új. Ez a rendelkezés, mégpedig magánjogokra nézve, erősebb, szigorúbb és merevebb formában fennáll már a vizjogi törvény életbe lépte óta s olvasható az idézett törvényczikk 131. §-ában; azóta soha panasz fel nem merült. A 14. §. ezen rendelkezése ebből a törvényből vétetett át, de bizonyos változtatásokkal, a magánjogok bizonyos védelme mellett. Utoljára is tisztán magánjogi szempontból nem lehet kiindulni, mert különben haladni s e téren eredményeket elérni alig lehetne. A közjó érdekében a magánjogot itt-ott korlátozni kell. Fődolog az, hogy a magánjog s a közérdek között a helyes egyensúly, a helyes arány mindenkor megóvassék. Tartozom azzal a t. képviselő úrnak, hogy kiterjeszkedjem arra is, hogy miben különbözik ez az intézkedés a régi szakasztól, ós mennyiben előnyös a vizjogi törvény rendelkezésével szemben. Először is a vizjogi törvény 131. §-a már az első alakulásra feltétlenül kimondotta, hogy az érdekeltek kétharmad terület arányában a kisebbség ellenében is megalakulhatnak. Itt ebben az első bekezdésben az első alakulásról egyáltalán nincs szó, hanem ha már egy társulat megalakult ós helyesnek bizonyul annak a társulatnak az öntözési czélra történt alakulása, akkor bizonyos feltótelek és korlátok mellett a társulat kerete is kiterjeszthető legyen. A t. képviselő úr úgy beszól, nem mondom, hogy úgy értette, de a ki nem ismeri a törvényjavaslat szakaszát (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) és nem oly részletesen foglalkozott vele, úgy érthette, mintha az ereKÉP7H. NAPLÓ. 1896 1901. XXXI. KÖTET. deti társulat határozata elég volna a bevonásra. Megengedem, hogy nem úgy értette, de úgy foghatta volna, fel valaki. Itt az új terület kétharmad többsége szükséges. Ez épen a kisbirtokosok érdekében van, mert azoknál fordtíl elő az eset, a mint Hieronymi Károly t. képviselő úr a példát jól hozta fel, hogy van rétjük és mindenkinek van 1—ld/2 holdja, és a 2 /a-ad rósz akar öntözni, mert a szomszédban van az öntözési csatorna, van viz, de a többséggel szemben akadnak olyanok, a kik akadékoskodnak, mindent megakarnak akadályozni és magukat tízszeresen akarják megfizettetni. Hy esetekre is kell gondolni. De tartozom még megjelölni, hogy egyébként is a régi törvényjavaslattal szemben ez kedvezőbb szövegezés, mert a C. pont azt mondja : feltéve, hogy »a kisebbség területének bevonása nélkül a többség területén az öntözési munkálat czólirányosan nem eszközölhető.* Ha tehát az öntözés ezen a bevonandó területen eszközölhető az akadékoskodok bevonása, nélkül, akkor az akadékoskodok kihaladnak, ós az öntözés eszközöltetik nélkülük ; de ha teljesen lehetetlen nélkülük megcsinálni, méltóztassék megengedni, de az ily akadékoskodást a törvényhozásnak nem szabad elősegítenie. Utalt a képviselő úr a kisajátítási eljárásra. A t. képviselő úr a jogi életben igen járatos. Méltóztassék meggondolni, nagy dolog az, ha, másfél holdakat, két holdakat kell a szegény községek lakosságának, volt úrbéreseknek kisajátítani ok. és méltóztatik tudni, mily nehézkes a kisajátítási eljárás. Méltóztassék emlékezni a panaszokra, a melyek itt az országgyűlésen hangzanak el arról, mily nagy öszszegek állapíttatnak meg kártérítés czímén a kisajátításoknál. De végül van még egy remédium, a mely eddig nem volt a vizjogi törvényben. A 14. §. legutolsó bekezdése ugyanis így szól: »A kisebbség területének bevonása felszólamlás esetén csakis a földmívelósügyi miniszter jóváhagyása után válik jogerőssé.<.< Ez líj korlát, új garanczia és védelem. Méltóztassék megengedni, de ebből látszik, hogy legjobb akarattal jártunk el és a magánjogok védelmére a lehető legmesszebb mentünk, de nem annyira, hogy lehetetlenné tegyük az ily megoldást. Pedig, hogy vannak a kisgazdáknak ilyen rét és legelő-öntözéseik, az iránt Hevesmegyére utalok: ott van Maklár községben 170 hold öntözött terület, a mely 170 kisgazda tulajdonát képezi, a kik ezen területet együttesen öntözik. Az igen tisztelt képviselő úr felvetette még azon kérdést is, — ez tulaj donképen azon 12
