Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-618

ftlS. országos ülés 1900. november 24-én, szombaton. 77 nöki folyóiratokban ós szaklapokban megjelentek, épen e kérdés felett. Mondom, ezt csak azért említettem fel, nehogy abban a, tévedésben legyen a képviselőház, mintha akkor, mikor ez a csatorna terveztetett, a hajózásról szó sem lett volna. Ellenkezőleg, azt vitatták különösen • Herrich Károly és Walland, hogy mind a két czólnak teljesen meg fog felelni és a csatorna úgy is volt tervezve, hogy a tartányok által felduzzasztott víz bizonyos pontokon, például Debreczennél, Nádudvarnál, lejebb Túrkevónól az öntözésre kivezettessék, és a megszűkített víz tartányokkal és zsilipekkel feltorlasztva, egyik szakaszból a másikba a hajók leeresztése által a hajózásra használható legyen. Én ezt azért mondtam el. mert ma is abban a véleményben vagyok, hogy ha jót akarunk tenni az Alfölddel, ha jót akarunk tenni az alsószabolcsi társulat 900.000 holdnyi területével, azt csak abban az esetben érjük el, ha ennek a csatornának értelmében és oly irányban, a mint ez tervezve volt, egy olyan csatornát építünk ki, a mely úgy a hajózásra, mint az öntözésre egyaránt alkalmas lesz. Ezeket elmondván, még egy kéréssel járulok igen tisztelt barátomhoz: azzal, hogy szerettem volna, ha itt az országházban teszi meg abbeli kijelentésót, hogy a vizeknek a hegyek között levő tartányok által való felduzzasztása és raktározása az ö tapaszalatai alapján lehetséges-e, vagy nem ? mert ismétlem, hogy ha lehetséges ez a jövő zenéje, a mint a túloldalon mondták tegnap, hogy lehetséges, — jó! de hogyha nem lehetséges, akkor kár még a kottapapirost vesztegetni, hogy arról mi a jövő zenéjét itten elmondjuk. Ezeket a dolgokat itten azért hozom fel, mert igen szógyelném azt, hogyha olyan dolgokról beszéltem volna, a melyekről azt mondhatná a t. képviselőház, hogy úgy jártam, mint a tót pap, a ki a beszéde első részében azt akarta bebizonyítani, hogy honnan fúj a szél, a másodikban azt, hogy hova fúj a szól, a harmadikban pedig sem azt nem tudta, hogy honnan fúj, sem azt nem tudta, hogy hová fúj. (Derültség.) Ennek a tót papnak az állapotát és helyzetét magamnak nem akarván vindikálni, voltam bátor ezeket elmondani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző : Hieronymi Károly! Hieronymi Károly: í. ház! Tökéletesen igaza van az előttem szóló t. képviselő úrnak, hogy a tiszalök-gyomai csatorna tervezése alkalmával sokan voltak, a kik azt vitatták, hogy ez a csatorna hajózási czélokra is alkalmas lesz. De nagy különbség van a közt, valamit vitatni valamely terv érdekében ós a közt, ha az ember kritikailag megvizsgálja, vájjon ez az állítólagos előny elérhető-e, vagy sem? A kettő közt lényeges különbség van. De igazsága van, akkor voltak sokan, a kik vitatták, de tegyük fel, a mit most is tagadok, hogy ez a tiszalök-gyomai csatorna hajózási czélokra csakugyan alkalmas lett volna. Hát kérdem, érdemes-e milliókat költeni, hogy a Tiszát a Tiszalöktől egészen a Kőrös betorkolásáig a hajózásra tökéletesen alkalmatlanná trgyük, ós mellette paralell 30—40 kilométer távolságra csináljunk egy mesterséges csatornát? Erre pénzt költeni csakugyan felesleges luxus volna. Azért mondom mindig, hogy nem lehet minden átmenetben a két czólt összeegyeztetni, mert a közlekedési főirányzatok mások, és az öntöző-csatornának alkalmazkodnia kell a terephez. A tiszalök-gyomai csatorna alkalmas igenis annak a nagy területnek az öntözésére ; de még ha alkalmassá tétetnék is a hajózásra, azon az áron, hogy a Tisza ne legyen hajózható, ez czél nem lehet. Azért ón azt hiszem, most is, hogy ez a tiszai terv, a melj* mindig csak terv volt, és azt hiszem, szerencse, hogy csak terv maradt, az én t. képviselőtársam álláspontjának helyessége mellett nem bizonyít semmit. Tessék megczáfolni azokat az argumentumokat, a melyeket én általánosságban felhoztam a mellett, hogy a két czélt csak kivételes, rendkívül kedvező esetekben lehet összeegyeztetni. Ha pedig nem lehet a két czélt összegyeztetni, akkor ne terjesszük a közvéleményben azt a balfélfogást, hogy egy csapással két legyet lehet agyonütni, hogy lehet olyan csatornát építeni, a mely hajózási ós öntözési czélokra is szolgálna, mert ezt nem lehet, csak egyes kivételes esetekben és csak egyes hajözási csatornáknak egyes kis részeit lehet öntözésre is használni. De ne engedjük, hogy felmerüljön az a balfelfogás, hogy a hajózási és öntözési csatorna egy. Nálunk ez még azért is veszedelmes, mert a mi törvényeink, a mi egész közgazdasági politikánk szerint a hajózási czélok ápolása az állam feladata, tehát hajózási csatornákat építeni is az állam feladata. Egyébiránt abban az államban, a hol a vasutak mind államosítva vannak, nem is képzelhető, hogy más építse a hajózási csatornákat, mint az állam. Ne adjunk tehát azoknak, a kik esetleg vonakodnak attól, hogy saját terhükre ós saját erejükből öntöző csacsatornákat létesítsenek, ürügyet azzal, hogy ezt a csatornát úgy kell építeni, hogy a hajózásra is alkalmas leg}

T

en, a huzódozásra, mert akkor az állam feladatához tartozik ezt a csatornát kiépíteni. Ismétlem, hogy ilyen helytelen jelszavak nálunk roppant sok bajt okoz-