Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-618

618. országos ülés IftOÓ. november 24-én, szombaton. Q\) urat, kegyeskedjék nyilatkozni arra nézve, hogy vájjon az 1889 : XXX. törvényczikk 40. §-a ezen öntözési kölcsönökre is kiterjed-e, mert ha nem mondja ezt ki világosan, akkor az félreértésekre adhat alkalmat. Fel kellett vetnem ezt a kérdést azért, mert a törvényjavaslatnak 46. §-a azt mondja: »A 37—45. §-okban körülirt birói eljárásnak egyéb részleteit az igazságügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg a magyar földhitelintézet meghallgatása után kiadott rendeletben szabályozza, s kiadott rendeletét ugyanez úton módosíthatja s kiegészítheti. « Vagyis a legiszláczió joga át van téve a magyar földhitelintézet irodájába is. De helyes; a bankkal lehet tárgyalni és a bankkikötéseket lehet respektálni egy üzletnél valamely irányban. De lekötni a törvényhozást azzal, hogy csak a magyar földhitelintézet meghallgatásával lehet rendeleti líton módosítani ezt a rendeletet, ón nem hiszem, hogy ez lett volna intencziója a t. miniszter úrnak sem, annyival kevésbé, mert azt sem hiszem, hogy ki akarta, zárni az 1889 : XXX. törvényczikk 40. §-a azon rendelkezéseit, a melyek azt mondják, hogy más intézetek is nyújthatnak ilyen kölcsönöket; ha pedig más intézetek is nyújthatnak, akkor a törvényben ennek a szakasznak benne maradni nem szabad. Mindezek után, t. képviselőház, van szerencsém kijelenteni, hogy én az öntözési csatornák létesítésének eszméjét szívvel, lélekkel pártolom, minthogy azonban itt ebben a javaslatban annyi hiba van, hogy csak az általam felhozottak is elég okot nyújtanak arra, hogy a javaslat átdolgoztassék, tisztelettel indítványozom, hogy a javaslat a rendeletnek megszövegezése ós bemutatása végett adassék vissza a t. miniszter úrnak, hogy a törvényhozásnak módja legyen a törvény megalkotásával egyidejűleg az intencziónált kormányrendeletek tartalmával is megsimerkedni ós azok felett bírálatot gyakorolni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) írásban is beadom. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kivan szólani! Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kötelességemnek tartom, hogy köszönetemnek adjak kifejezést azon tárgyilagos ós rokonszenves bírálatért, a melyben a törvényjavaslat a ház minden oldaláról rószesíttetett, En, megvallom, azt hiszem, már maga ezen körülmény is tanúságot tesz a mellett, hogy ezen törvényjavaslattal egy hézagot töltünk be, tanúságot tesz a mellett, hogy ezen törvényjavaslat előterjesztésére égető szükség volt. (Úgy van! a jobboldalon.) Mielőtt azonban áttérnék a mondottak czáfolatára és a felvetett aggodalmak eloszlatását megkísérelném, legyen nekem megengedve — hogy nagyban és egészében vizszabályozásunk jelenlegi állapotát röviden, a legfőbb adatokban a t. házzal megismertessem. (Halljuk! HaVjuk!) Annál is inkább teszem ezt, mert Hieronymi Károly t. barátom tegnapi nagy érdekű felszólalásában kiemelte azon nagy sikert, a melyet a párisi kiállítás alkalmával a magyar vizszabályozás eredményei elértek, ós így azt hiszem, a t. ház minden tagját érdekelni fogja tudni, hogy ezen siker számokban kifejezést mikóp nyer, (Halljuk! Halljuk!) Van Magyarországon, t. ház. jelenleg 71 vízrendező társulat, és pedig, ha a rektifikált területet veszem, akkor is 5,516.693 katasztrális hold területtel. Hogy ezen területről a t. ház tagjainak fogalma legyen, csak annyit vagyok bátor hozzátenni, hogy ez a terület akkora, mint egész Németalföld, ós kétszer akkora, mint az egész szász királyság. A töltések hossza 5730 kilométert képvisel, és — a mit, azt hiszem, kevesen gondoltak, hogy így legyen, — ezen hosszú töltésvonalból telefonnal már 5089 kilométer van ellátva,. Mindnyájan tudjuk, hogy a telefonnak mily haszna van, különösen árvíz idején, a mikor egységes és rögtönös intézkedésre van szükség. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) A belvízszabályozás alá vont terület kitesz 1,086.347 katasztrális holdat, ós belvízi csatorna van már az országban 6266 kilométer. Gőzszivattyunk — ez az utoló éveknek eredménye, ós mindenesetre szabályozásunknak hatalmas fejlődésót igazolja, — van már 116 ós minden másodperezben 103.000 liter vizet tudunk eltávolítani. Ha már most, t. ház, e számokat vesszük, akkor azt hiszem, nem azoknak vau igazuk, a kik kicsinylőleg nyilatkoztak a vízszabályozás eredményéről, Széchenyi István nagy alkotásáról, hanem azoknak van igazuk, a kik úgy, a mint azt tette Hieronymi Károly t. képviselő úr és tették Kossuth Ferencz, Papp Elek és Major Ferencz t. képviselő urak is, elismeréssel nyilatkoztak e nagy munkáról, a melyet magyar vizimórnökök önálló alapokon létesítettek. (Igaz! Úgy van!) Ezekkel a munkákkal, t. uraim, egy kis ország hödíttatott meg ós nemcsak közgazdasági, nemcsak mezőgazdasági szempontból méltánylandó ez, hanem méltánylandó forgalmi szempontból is, a menynyiben sok kilométer töltés útvonalul használtatik, és méltánylandó közegószségi szempontból is. A ki látta azelőtt a magyar alföldet, a ki látta a maláriát az egész alföldön, a ki