Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-618
60 618. országos ülés 1900. november 24-én, szombaton. t. képviselőtársam oly nagyon fél a nép bajainak szellőztetésétől, ámbár ő ezen a téren sokkal veszedelmesebb példát nyújtott nekünk a közelmúltban, mint a minőt Komjáthy Béla t. barátomnak szemére vetett. (Derültség.) Igenis beszéljünk erről a kérdésről; ha nincs benne veszély, méltóztassék engem s a t. házat megnyugtatni ; ha van benne veszély, méltóztassék a. veszélyt elhárítani; a javallatot átdolgozás végett visszavenni, mert úgyis van benne reparálni való. — Kötelességem, t. ház, ha már igénybe vettem szives türelmüket, szólani arról is, hogy törvényalkotásunkban egy egészségtelen rendszer van érvényben, a- melyet mi nem egyszer szóvá tettünk már, ós ez az, hogy mégoly javaslatoknál is, a melyeknek előkészítése, mint a jelen javaslaté is, hosszas vízügyi tanulmányokat, kísérleteket stb. tesz szükségessé, nem kész dolgokkal áll szemben a parlament. A t. miniszter úr benyújt egy javaslatot, a mely érint magánjogokat; érint fontos közérdeket; érint már szerzett telekkönyvi jogokat, a jogok egész lánczola tát, ós azt mondj a.: az eljárás közigazgatási úton ez lesz ; a bírói eljárás ez lesz; ennek részleteit majd később egy rendelettel fogjuk meghatározni. — T. ház! Azt hiszem, hogy' a törvényhozás egész jogát respektálni kell a törvényalkotásoknál. (Úgy van! Úgy van! a szélső lalol dalon.) Nekünk nemcsak azt van jogunk tudni, miről fognak rendeletet alkotni, hanem hogyha ezen rendelet az állampolgárok jogait bármily távolról érinti, jogunk van előre tudni, mi van a rendeletben : (Egy hang a szélső baloldalon: Előre! Halljuk! Halljuk!) nincs is benne semmi nehézség, mert ugyanabban az agyban, a mely egy törvényt a maga indokaival és előre kiszámítható hatásával megfogalmaz, ugyanabban az agyban készen kell lennie azon rendelet tervezetének is, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert különben a javaslat nem volna megfontoltan ide terjesztettnek tekinthető. Fontos ez, t. ház, nemcsak azon szakasznál, a hol a birói eljárásról van szó, de fontos ott is, s különösen ott, a mely kérdésről az imént beszéltem, tudniillik a 15. §-nál. E szakaszban azt mondja a miniszter úr, hogy a bevont terület kibocsátása, vagy a bevont egyének valamelyikének kirekesztése egy eljárás tárgyát képezi, a mely eljárást a miniszter rendeleti úton fog szabályozni. Ez a L5. §. negyedik bekezdésében foglaltatik. — Hát, t. ház, sem ezen eljárásnak a fóruma, sem a módja nincs meghatározva, hanem azért Lázár György t. képviselőtársam nagy megnyugvással tekintett arra, hogy ezzel az ismeretlen eljárással szemben fen van tartva a törvény rendes útja. Hiszen a törvény rendes útja senki elől soha sincs elzárva. (Úgy van! Ú,y mnl a szélső oaloldálon.) Azt nem is lehet elzárni, tehát ne méltóztassék magában a törvényhozás termében ilyen veszedelmes theoriákat hangoztatni, hogy ez vívmány, ós nagy inegnyugvást szül, hogy a törvényhozás rendes útja meg van engedve. Hát hol van az a hatalom, a mely egy állampolgár elől a törvény rendes útját elzárhatná? (Úgy van! Úgy van ! a szélső haloldalon.) Hanem igenis lehet ezen eljárásban annyi sérelem, lehet az*az eljárás annyira komplikált, és lehet ezen eljárásból az egyéni jogok akkora konfiskálása, hogy ennek részleteit ismernünk kell; ez nemcsak jogunk, de kötelességünk, hogjdia komoly törvényalkotást akarunk létesíteni. Nem tartom hebyesnek azt se, t. ház, hogy ezen törvényjavaslatban épúgy, mint már hasonló természetű javaslatokban ugyanaz a tényező, a ki az államot, mint sególyzőt képviseli, mint biró is szerepel. (Úgy van! úgy van! a szélső baloldalon) Ismerjük, t. ház, a. regálé ügy 7 ekből ezt a bíráskodást; ismerjük az ármentesítő társulatoknál és ismerhetjük vagy legalább előreláthatjuk itt is. A miniszternek csak egy lelkiismerete lehet, ő is csak ember lóvén, hogy fogja azt a két lelkiismeretet kezelni, a, mely e javaslat szerint kell, hogy érvényesüljön? Azt mondja a 24. §-ban, hogy az összes költségek felét ő viseli a törvényben megszabott korlátok közt. Viszont azonban xuoyanazon törvényjavaslatban a felett a> kérdés felett, hogy valaki helyesen vontatott-e be és helyesen rekeszthető-e ki a társulat által, a miniszter dönt. Mi a feladata a miniszternek, mint az állami érdek kezelőjének és ezt én nem sértő értelembe mondom — az állami érdekek szempontjából Az, hogy azokat lehetőleg tartsa szem előtt. Ez ha ez így van, hajolnia kell pénzügyi szempontok felé. Ha pedig az államnak az az érdeke, hogy az államsegély minél hamarább megszűnjék, akkor ezt az érdekét a legeklatánsabban és úgy fogja szolgálni, hogyha minél több terület bevonása, mellett szól döntő szavával. Veszedelmesnek tartom azt is, hogy a 14. §. utolsó pontjában azt mondja, hogy »a kisebbség területének bevonása felszólari lás esetén csakis a földmívelésügyi miniszter jóváhagyása után válik jogerőssé.* Nincsen tehát meghatározva e szakaszban, hogy mely esetekben kell megtagadni, mert ha az a jog meg van adva a miniszternek, hogy valaki bevonását megsemmisíthesse, akkor azt a jogot körvonal ózni is kell, hogy mik épen gyakorolja azt, hogy mily esetekben nem szabad valakit bevonni. A czélirányosan szó, mely a 14. §. harmadik bekezdésében van,oly elasztikus, hogy ezen a czímen, valamint az ármentesítósi társulatoknál az ármentesítés körébe be-
