Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-618

618. országos filés 1900. november 24-én, süombaton. ion előttünk, a melyről még az elsőbbséget is a kétszer-kettő négy szerint meg tudjuk állapítani, vagyis hogy melyik iránynak, melyik helynek az öntözési érdekei az elsők, tehát egyöntetű térképet kell készíteni úgy az öntözésről, •mint a hajózás fővonalairól, valamint előnyt kell nyújtani a hajózásnak ott, a hol ez közgazdasági szempontból fontosabb, mint az öntözés, a mint hogy előnyt kell nyújtani az öntözésnek ott, a hol mezőgazdatági szempontból ez a fontosabb. Nem értem azt a felfogást, hogy a kettőt nem lehet egyszerre megoldani, sőt határozottan legveszedelmesebbnek tartom, hogy külön létesítmény legyen az öntözés ós teljesen külön a hajózás. Épen ebből a szempontból kiindulva nem vagyok abban a nézetben sem, mert azt is szélsőségnek tartom, a mit Komjáthy Béla képviselőtársam mondott, bár az ő beszédjének legnagyobb részével egyetértek. Indokolásában ugyanis azt mondja, hogy ő hajózási szempontból ezen javaslatot levétetni akarja a napirendről: belátja ugyan annak üdvös voltát mezőgazdasági szempontból, azonban veszélyeket lát közlekedési szempontból. Ha ez markánsan így volna, ón is erre az álláspontra helyezkednék, de nagyon jól tudjuk, hogy a kereskedelmi tárczánál a csatornázási tervek nagyobbrészt megvannak, a fő irányvonalak, melyekben a hajózási csatornákat ki kell építeni, ki vannak jelölve, a munkálat úgyszólván be van fejezve, ós azt hiszem, semmi sem gátolja, hogy a két minsztérium egyetórtőleg oldja meg ezt a kérdést. De ezt a kérdést a napirendről való levétellel diszkreditálni ós a, mezőgazdaságra nézve mintegy félelmesnek odaállítani, azt hiszem, mezőgazdasági érdekben nem kívánatos. Én a legveszedelmesebbnek tartanám épen mezőgazdasági szempontból, hogyha egy ily üdvös intézményt, mely egy beköszöntő lépés, egy »jó nap« ahhoz a nagy munkához, melyet ezen törvényjavaslatnak későbbi eredményeképen esetleg nagyobb hozzájárulással ki lehet építeni, már előre is diszkreditálunk azzal, hogy hangoztatják, hogy a, kisbirtokosokra, a kisemberekre hátrányos ós egy ú-j terhet képez. Akkor bekövctkezhetik az, hogy esetleg vasvillával is szembeszállanak ezen intónzmény létesítésének. Ez nem lehet a mi feladatmik, ebben a házban nem szabad ilyennek elhangoznia egy oly törvényjavaslattal szemben, a mely bár kis méretben, de mégis üdvös czélt támogat, sőt még a kifejezésekben is vigyáznunk kell, nehogy azt a méltán gyanakvó és aggódó közvéleményt még inkább aggódóvá tegyük. Hiszen mindig azon fáradozunk, hogy a kisembereket emeljük, megmentsük. Ezt az intézményt előre elítélni nem tartanám szerencsés dolognak. Én nem látok olyan veszélyeket ezen törvényjavaslatban, mert daczára annak, hogy megvan a törvényjavaslatban, hogy kétharmadnak óhaja szüksógli, hogy az egyharmad is köteleztessék a belépésre, oly sokféle retortán és bírálaton megy keresztül az, vájjon jogosan kötelezhető-e az az egyharmad, és azután meg lévén adva a töi'vónyj avaslatban az is, hogy ha esetleg nincsen haszna, öt óv múlva: kiléphet, sőt megtérítés is történik minden irányban, ezáltal az a kis exisztenczia eléggé meg van védve. Hiszen eddig is láttuk, hogy az öntözési műveletek iránt minő érzéketlenséggel találhozunk. Azon a vidéken, Dunántúl, melyet én leginkább ismerek, tudom., hogy a legnagyobb rábeszélésnek, — nem olyan irányúnak, mint a viczinálisoknál szokott lenni, — hanem a földmívelós érdekében történt rábeszélésnek, abszolúte nem volt foganatja, annyira féltek minden újítástól, úgy, hogy ezt az irányát a, mezőgazdaság érvényesülésének tulajdonkópen most kell meghonosítani, most kell annak létjogosultságot szerezni. És ón nem zárkózhatom el az elől sem. hogy az öntözésnek a mezőgazdasági ipar szempontjából is nagy fontossága, van, épen azért, minthogy nekem meggyőződésem, — nemcsak ma, de minden költségvetésnél is hangoztattam és hangoztatom ma is, — hogy Magyarország mezőgazdasági viszonyait csak így, egy intenzív mezőgazdasági iparral lehet megmenteni. Ép azért, minden téren az olyan lépéseket, a melyektől a mezőgazdasági ipar lökést kap, részemről mindenkor támogatni fogom. Ezen törvényjavaslat, tudom én azt, magában véve egy kis dolog ma, mert hiszen az egyes részeknek, egyes vidékeknek a félsegítésére szolgál, tehát tulajdonképen nem egyenesen általános érdekű, hanem csak közvetve általános érdekű, mert nem lehet mondani, hogy mindenkire egyaránt kihat. Mert vannak általános érdekű dolgok, a melyek mindenkire kihatnak, ilyenek például a mezőgazdaság terén az adóviszonyok rendezése, a kataszternek kiigazítása, a szövetkezeti intézménynek lehető felkarolása, a gazdaság intenzivitásának emelése minden irányban és a mezőgazdasági ipar; ezek általános órdekűek, generális jelentőségűek, a melyeket minden mezőgazda feltétlenül elfogadhat, hogy ez az ő érdekében csakugyan órezhetőleg történik. Ezen törvényjavaslat csak közvetve általános érdekű, de azért nagyfontosságú, mert hiszen százezer holdakra mennek azon területek, a melyek épen a helyes öntözés által jövedelmükben megkétszereződnek, esetleg megtöbbszöröződnek ; így főleg olyan terményekben is, a melyek azután gaz-