Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-617

617. országos-ülés 1900. november 23-án, pénteken, ^.g hogy különösen a mi viszonyaink között ez a 20.000 hold föld egyszerre nem fog jelentkezni, hogy öntöztessék. Felteszem tehát azt, a minek a feltevésére alapos jogunk van, hogy egyelőre csak 6.000 hold föld áll a kötelékbe és ez a 6.000 hold föld vállalja magára azon 20.000 hold földre kiterjedő öntözési csatorna költségeit. Most a kórdós úgy áll, hogy ha ez 6.000 hold föld vállalja magára azon öntözőcsatornának 1.200.000 forintnyi költségét, a mely 20.000 hold földre volna kiterjedő, akkor egy katasztrális holdra, 20 forintnál valamivel több esik. Itt megint azt hiszem, hogy ily 20 forintos kivetésnél nem fognak vállalkozni földjeik öntözésére annyian, hogy a 6.000 hold kikerüljön. Ámbár megjegyzem, hogy például Olaszországban a villaresi csatorna évi hozzájárulási összege 53 frankot tesz ki holdanként, pedig ott sokkal rosszabb talajviszonyok vannak, mint minálunk, és mégis nagyon jól boldogulnak a földbirtokosok. De már most ha ebbe a 20 forintos megterheltetésbe . . . Molnár Jenő: 200 forintos, nem 20 forintos ! Vancsó Gyula: Bocsánatot kérek, húsz forint évenkint a megterheltetós. Ha ebbe bele ment a közönség, itt van az állami segély. mely azt mondja, hogy ebből az összegből én elvállalok nyolcz forintot, te csak 12-őt fizetsz holdanként. A ki biztosíthatja földjének termését 12 forinttal, az a gazda feltétlenül bele fog menni abba, hogy a vállalathoz csatlakozzék, hogy az öntözésből kivegye a részét. Mert eltekintve a kulturtörvények termelésétől, maradjunk csak a, szénatermelésnél. Ne is menjünk a maximalis 30 métermázsa pluszra, a melyet az előadó úr említett, hanem közép számot vegyünk, csak 20 métermázsa többletet vegyünk számításba, és már látjuk, hogy 20.000 hóinál 400.000 métermázsa többletünk van, és ha ezt csak egy forintjával értékesítjük, akkor már 400.000 forint a haszon a 20.000 holdnál. Szemben áll ezzel a 120.000 forint, a mit évenként annuitás, amortizáczió fejében kell fizetni az 1,200.000 forint után. Azt mondja Molnár Jenő t. képviselőtársam, hogy csak úgy hajlandó megszavazni a a törvényjavaslatot, ha a miniszter specziális terveket és költségvetéseket terjeszt elő, mert azt mondja, a jelen alakban a törvényjavaslat a maga hivatását, rendeltetését nem éri el. Igen különösnek találom a t. képviselőtársam e kívánságát. Hiszen akkor minden egyes öntöző vállalatra nézve külön specziális törvényjavaslatot kell a ház elé terjeszteni és szinte a minisztert arra hafalmaznók fel, hogy kiváltságokat adjon egyes vállalatoknak. Ahhoz nem tudnók hozzájárulni, hogy itt specziális érdekeket a ház termében külön vita tárgyává tegyünk. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Komjáthy Béla t. képviselőtársam beszédjének súlypontja a körűi forgott, hogy az öntöző-csatornák a hajózható csatornákkal egyetemben építtessenek ki ós addig halasz tassék el ez a törvényjavaslat. Ha azt hivánta volna t. képviselőtársam, hogy a hajózható csatornák építésénél legyenek majd figyelemmel az öntözés kérdésére is, úgy ahhoz a kéréséhez feltétlenül hozzájárulok, sőt nincs kizárva, sőt valószínű, és azt gondolom, feltétlenül úgy is van, hogy a megépítendő csatornák mentén, ott, hol a talaj és helyi viszonyok megengedik, a hajózható csatornából époly jól lehet majd öntözni, mint külön építendő öntöző csatornákból. Sőt meg vagyok győződve, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr, hogyha hajózható csatornákat tervez, a viz bőségének megállapításánál bizonyára figyelemmel lesz arra is, hogy az illető vidék az öntözés áldásában is részesüljön. Végre, hogyha azt nézem, hogy az elsősorban megépítendőnek tervezett Tisza-Duna-csatorna csak az országnak egy specziális, kis területét foglalja el, de sem a Kőrös-, sem a Maros vidékét, sem az Ipofy-, Garam-, Vág- stb. vidékét, azt hiszem, hogy ha addig várunk is, a míg e csatorna munkálatba fog vétetni és elkészül, akkor is majd csak az ország nagykőn kis részére terjed ki az öntözés, a melynek kérdése most tárgyaltatik. Ezt addig elodázni, azt hiszem, valóban indokolatlan lenne. Szó esett itt-ott, ezen az oldalon is, a túlsó oldalon is, a vizek raktározásáról. Azt hiszem, köztünk nincs nézeteltérés arra nézve, hogy ha nekünk sikerülni fog azt elérni, hogy Magyarország összes folyóinak eredeti rayonjába oly tartányokat állíthatnánk, a melyek ezen vizeket raktározhatják, és ezeket mi a sik alföldre levezethetnők, a mint ez a Como ós a Garda- tó vizeivel történik, ezt mindnyájan örömmel ós lelkesedéssel üdvözölnők. De ez, t. uraim, a jövő zenéje, és ha meg is vagyok győződve arról, hogy fél század múlva ez a kérdés napirendre kerül ós a raktározások létesülni fognak, ma még erről komolyan beszólni nem lehet. Egyelőre elégedjünk meg ezen kevesebbel is, mert már ezen törvény az eredménynek egy oly csiráját rejti magában, hogy ha csak azok az eredmények fognak létesülni, melyeket a miniszter úr ezen törvényjavaslathoz fűz, a társadalom ós a gazdaközönsóg lelkesedéssel, odaadásai, megértve czélját ennek a javaslatnak, ennek létrehozásához hozzájárul: úgy ezen törvényjavaslat ós az országnak ebből folyó áldozatkészsége a gazdasági fejlődós útját egy