Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-633
438 * 88, orszá € os ülés'1900. vetkezik, annak nem természetes következménye : az érzelmek közössége. De az érzéknek közössége keresi és védi az érdekek közösségét. Uralkodó és nemzet között az érdekek közösségét megteremtették a történetek eseményei, nevelik azt az európai államok nagyhatalmú viszonyai és majd megérleli azt Magyarország teljes állami önállósága, és függetlenségének betetőzése, de az érzelmek közösségót ápolni és nevelni kell gondos kézzel ós erre hivatva volnának a hatalom kezelői, elsősorban pedig a király személye körüli miniszter karöltve a miniszterelnökkel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Végzetes hiba, hogy ez nem így történt. Nemzetet és királyt egymáshoz érzelemben ós érzésben mind közelebb hozni, és végre teljesen egyesíteni, ez volna a, feladat. 1867-ben megtörtént az üdvös kezdeményezés, végzetes hiba, hogy ez folyatatást nem nyert, mert annak a kegyes adományozásnak, a melyet 1867-ben királyi kezek az élő honvédeknek nyújtottak itt Budapesten, annak folytatódnia kellett volna Aradon a vértanuk szobrának királyi koszorújával, és befejezést nyerni Kossuth Lajos hamvai eltemetésénél Felséges urunk részvétele mellett. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagy eseményeket nagy változásoknak kell követni és a nemzet érzületének átváltoztatását kell. hogy a király érzületének átváltoztatása kövesse. Rakovszky István: Bánffy akkor megszökött ! Olay Lajos: Azért lett miniszterelnök, különben sohasem lett volna! Csávolszky Lajos: Ez meg is törtónt volna, hogyha az 1867 óta váltakozó állarnférfiaink hivatásuk magaslatán állottak volna és ha önző hatalmuk fentartásáű kívül az ország nagy érdekeit is szem előtt tartották volna. A király idegen emberekkel van körülvéve, a kik lehetnek a legbecsületesebb, a legjobb emberek, de a kik nem ismerik a magyar nemzet érzelmeit, óhajtásait, aspiráczióit, a kik nem is képesek felfogni, méltányolni azt az érzületet, mely a nemzet keblét eltölti. Ez hivatása volna épen a király személye körüli miniszternek, karöltve a miniszterelnökkel ós nagyon jól tenné a miniszter úr, ha hivatalának ajtajára felírná, hogy mindennap elolvashassa azt az örök igazságot, hogy az isteni gondviselés, mely a nép sorsa felett őrködik, igen gyakran kis eszközöket használ nagy czélok elérésére és egy elszalasztott pillanatot az örökkévalóság sem hozza vissza soha. Egy kérő szó a kellő pillanatban, a kedvező hangulat felhasználása annak idejében, a rokonszenv felköltése, mikor arra szükség deczember 18-án, kedden. van, messze kiható eredményeket érhet el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De a mi eszmeszegény politikánk idáig nem megy el. A király kegyét keresik egyes magánczélok ós kitüntetések, de nem nagy czélok elérésére. A király kegyét ós rokonszenvét felébreszteni igen szükséges volna államfórfiaink részéről a nagy czélok szolgálatára, de azt ne meghunyászkodással tegyék, mint tették ezt XIV. Lajos miniszterei, mikor a királynak arra a kérdésére, hogy milyen idő van, azt felelték, hogy olyan, a milyen Felségednek tetszik. Ne meghunyászkodással keressék a király kegyét, hanem az igazság bátor kimondásával, a mint férfiakhoz illik. Ez a valódi loyalitás. Az igazságot megmondani a királynak a király iránti tisztelet és a nemzet iránti kötelesség parancsolja mindenkinek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az igazat megmondani a királynak, ebben rejlik a loyalitás. Az igaz szó kimondása sohasem hozott veszedelmet az országokra, míg az igazságnak eltagadása gyakran magja volt sok veszedelemnek, és az igaz szó kimondásában, még ha nem is követtetik, mindig valami jótékony erő rejlik. Míg az igazság eltagadása megbosszulja magát, mindazoknál, a ki előtt ez történik, mindazoknál a kik azt elkövetik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát a mi államfórfiaink hiányosságában, mondtam ezt itt már nem egyszer, ós mondani fogom százszor, hogy bajaink oka leginkább államfórfiaink hiányosságában rejlik. Az 1867-iki törvények megőrzötték a nemzet számára a paritást, de ezt nem birták máig sem átültetni az életbe. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebből a paritás meg nem tartásából származott számtalan kár, mind megannyi ok arra, hogy a nemzet és király között a bizalom meg ne szilárduljon. A törvények nem teljesítésének okát nem ott keresik, a hol van, a kormány gyámoltalanságában, hanem keresik a király ellenkezésében és ez nem növeli a bizalmat. Kormányfórfiaink fogyatékosságának kell tulajdonítanom azt is, hogy nem bírták oda vinni a dolgot, hogy a nemzetnek minden érzésében, legyen az bú vagy öröm, a király egyformán osztozzék ; pedig a királynak és a nemzetnek mindig osztoznia kellene búban ós örömben egyaránt. Az az érzés, a mely sóvárogva várja haza Rákóczy hamvait; az az érzés, mely Kossuth Lajos emlékét kegyelettel veszi körül, ug}~anaz az érzés, a mely rajongó szeretettel csüggött Erzsébet királynénkon míg ólt, ós fájdalommal siratja mióta meghalt. Ugyanez az az érzés, mely hűséges odaadással tölt el királyunk iránt. Egy érzés ez. Ez az az érzés, melylyel a nemzet körülvesz, behálóz mindenkit, a ki a hazának hü
